Rock and rollos Aranycsapat a Nagyszínház színpadán

Február 19-étől tűzi műsorára a Szegedi Nemzeti Színház Tasnádi István, az egyik legtöbbet játszott kortárs szerző és Fenyő Miklós rock and roll énekes közös alkotását, az Aranycsapatot. Február 11-én a színház és a Somogyi-könyvtár közös közönségtalálkozóján üdvözölhette a közönség a darab alkotóit.

Míg a darab főcíme a legendás magyar futballválogatottat idézi, alcíme – „Szerelem, foci, rock and roll” – frappánsan summázza a darab három fő témáját. A szerzőpáros

Tasnádi

–

Fenyő

közös munkájából a tavalyi év sikerfilme, a Made in Hungária után most ez a mű született. A közönségtalálkozón részt vett

Tasnádi Csaba

rendező, valamint

Szilágyi Annamária, Székhelyi József, Ádám Tamás, Rácz Tibor

és a darab koreográfusa,

Bóbis László

.

Két szerelem egy darabban

A zenés játék Stopli bácsiját alakító Ádám Tamás

(második képünkön jobbra)

kiemelte, érdekes az, ahogyan a darab két különálló korosztályt rendel egymás mellé: három idős, nosztalgiázó urat és fiatal fiúkat. A színész szerint Fenyő Miklós remek rock and roll zenéje a közös nyelv a fiatalok és az idősek között. Szilágyi Annamária szerepbeli jelentőségéről annyit árult el, hogy ő nem annyira a focihoz kapcsolódik, inkább a fiatal fiúkat istápolja, támogatja a darabban mindabban a törekvésben, amit ők szeretnének véghezvinni. A rock and roll maga egy nagy életérzés, az ötvenes években valamilyen szinten tiltották is, ezt is próbálják érzékeltetni amellett, hogy a rockyt a lehető legeredetibb formájában szeretnék megmutatni show-elemekkel fűszerezve minél látványosabban, minél élvezetesebben – vázolta a koreográfia alapelveit

Bóbis László

(második képünkön mikrofonnal)

. Hozzátette: mivel a darabban elhangzó minden zene rock and roll, hangsúlyt kell fektetni arra, hogy minden táncnak meglegyen a külön karaktere, külön mondanivalója.

Rácz Tibor a darabbal kapcsolatban úgy fogalmazott, mindig is két szerelme volt, az egyik a színház, a másik pedig a foci. Most mindkettő találkozik a színpadon. „Nekünk, akik sportoltunk és szerettük a focit, ráadásul már éltünk, és láthattuk a berni vereséget, külön élmény lesz ez a darab” – vallotta a színész. Székhelyi József a magyar futballról és berni döntőről beszélt. „Fáj a szívem, hogy abban a pillanatban, amikor mutatkozik egy-egy tehetséggyanús honfitársunk, másfél perc múlva már egy külföldi csapatban játszik. Ez egy üzenet: az a haza, amelyiknek nincs megtartó ereje, soha az életben nem fog világversenyt nyerni. Lehetetlen, hogy mi ne tudjuk megtartani és felnevelni a tehetségeinket – és ez nem csak futballspecifikus észrevétel” – összegzett a színész.

Nemcsak foci: melodráma

Tasnádi Csaba rendező (felső képünkön balra) kiemelte, a sport is formálhatja a nemzeti identitást és a közösségtudatot. „Épp ezért kifejezetten felelősség, hogy ezzel a közös identitástudat felvetésével az ember mint rendező és alkotó mit közvetít, hogy ébreszt nosztalgikus érzéseket, illetve mit mutat fel a mai fiataloknak” – hívta fel a figyelmet Tasnádi. A darabról általánosan szólva úgy fogalmazott: a legjobb fajta zenés vígjátékok közül való, a komoly szívszorító pillanatok mellett önfeledt kacagások várják a nagyérdeműt. Akik azonban nem szeretik a focit, nekik is mondhat valamit a darab. Az Aranycsapat zenéjét szerző Fenyő Miklós ugyanis egy korábban portálunknak adott interjúban úgy nyilatkozott, a darab középpontjában ugyan a futball áll, de a cselekmény mégiscsak egy emberi melodráma. Részint meglévő, már korábbról ismert dalok kerültek bele a műbe, de új számokra is ihletett kapott a darab szövegkönyvéből a rock and roll hazai legnépszerűbb képviselője. „Azt várom, hogy ne arra gondoljanak az emberek, hogy itt a futballról van szó, és semmi másról. A futball tulajdonképpen csak ok arra, hogy egy emberi sorsot, a magyar futballért rajongó emberek történetét ölelje körül” – így Fenyő. Hallgassa meg Fenyő Miklóssal készített hanganyagunkat!