Thealter – illúzió blog: hetedik nap

„Mit számít, ha a gyilkossággal vádolt azért veszti el életét, mivel nem sírt anyja temetésén?”*

Urbán András

boncol a színpadon. Teszi ezt az URBI ET ORBI előadása óta, szinte csupasz, kellékkeltől mentes térben, ahol a színészek darabról darabra beszélik ki magukból minden titkukat.

A Strand is, ami tulajdonképpen maga az előadás, ezzel az eszköztárral dolgozik, a négy fiatal színész folyamatosan beszél. Az ő frusztrációikon keresztül jut el szépen követhetően az előadás

Camus

közönyében feltett kérdésig, mennyire számít az, hogy a vádlott nem sírt anyja temetésén. A bűncselekmény maga, egy gyilkosság már majdnem mellékes dolog, fő bűn a másság (közöny) lesz. Mérhető, érezhető a gyűlölet. A végén sötétség és hosszú, néma csend, mintha a nézőket erőszakkal kellene visszarángatni az előadásból a Régi Zsinagóga székeibe. A

Balog József

rendezte, rövidke második felvonás akár el is hagyható, nélküle is él a darab. Megnyugvásra, fellélegzésre alkalmas, kevés betekintést enged az előadás megszületésébe.

Tolnai Ottó

versei a délvidéki fiatal színészek előadásában fájdalmasan szépek. Keresve sem lehetett volna jobb záró képet találni a tizenkilencedik Thealter fesztiválnak. Az illúzió vasárnap este véget ért.

Urbán András Társulata: Idegen – reflexiók – Két játék egy szünettel

I. Strand

szereplők: Béres Márta, Erdély Andrea, Mikes Imre Elek, Mészáros Árpád, rendező: Urbán András

II. A panasz, a bánat és a rettegés

szereplők: Balog József, Barta Zsuzsa, Béres Márta, Erdély Andrea, Mikes Imre Elek, Mészáros Árpád, Seres István (Pipu) zene: Pavlovits Dávid, Pink Floyd film: Dankó László, Rajhona Péter, Szögi Lackó koreográfia: Zsalakovics Anikó munkatárs: Grecsó Zoltán fény: Turcsányi István rendező: Balog József *Albert Camus: Közöny

Petró János