Thealter – illúzió blog: harmadik nap

Több mint harminc év önmegfigyelés kellett hozzá, hogy rájöjjek, minden fesztiválon van egy holtpont, amikor annyira belefáradok az előadások sűrű sorába, hogy nem vagyok képes tisztán látni, de még kevésbé tisztán értékelni. Ezért a harmadik napra már csak egy előadást jelöltem ki magamnak, holnaptól szép lassan emelem a dózist. Választásom, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház természetesen ismét személyes elfogultság következménye volt.

Beckett három szövege, a

Némajáték 1

, a

Némajáték 2

és a

Jövés-menés

egymás után olvasva sem túl hosszú. Vava Ştefănescu a három darabot közös térbe és időbe helyezi, ráadásként összefésüli őket egy negyedik, közös, párhuzamos történetbe. A szereplők városi bohócok, akik mindennapi életüket mókuskerékben élik, az eltárgyiasult ember jelképei inkább szemétdombra hasonlítanak. Az elképzelt paradicsom csak illúzió, menekülni képtelenség. Minden apró lehetőség, mely kiutat jelenthet, csak súlyosabb, reménytelenebb pillanatokba vezet. Ez az élet céltalan körforgás, állandóan ismétlődik, miközben a lejtőn csak lefelé van út. A rendező talán mégis szeretett volna kiutat találni a tanulság nélküli, a végkifejletet csak sejtető becketti világból, ezért a három darabot összemosva, egy gyorsuló verkli ismétlődő dallamaiként játszatta el a színészekkel. Bonyolult, látványos, elképesztő tíz perc. Hiba nélkül. Az erdélyi színészek végig megtartották a figyelmemet, annak ellenére, hogy számomra e három darab nem túl izgalmas. Mestermunka volt.

Figura Stúdió Színház: 3 tánc Beckettre

Az előadás hatszereplős, ám a helyszínen sem derült ki, hogy a műsorfüzetben szereplő kilenc színész közül kik játszottak. Szereplők: BarabásÁrpád, Bartha Boróka, Boros Mária, Kolozsi Borsos Gábor, MátéAnnamária, Selyem András, SzabóEduárd, Vajda Gyöngyvér, Veres Előd. Díszlet és jelmez: Csiki Csaba m.v. Elgondolta, megrendezte: Vava Ştefănescu m.v. * Beckett:

A megnevezhetetlen

Petró János