Mr. A.: Elveszett hangok nyomában a Kisszínházban

A komoly darabok után most a gyerekekhez szól a színház: a Mr. A., avagy a Hang-villa titka című detektívmese két részben majd kétórányi derűt ígérhet a nagyérdeműnek, kalandozást egy olyan világban, ahol eltűnnek, majd megkerülnek a hangok - mindezt Alan Ayckbourn tollából és Toronykőy Attila rendezésében, aki ismét megmutatta, hogy nem csak a felnőtteknek szóló darabok rendezésében van otthon.

Két iskolás jelenik meg a színen (

Melkvi Bea

és

Járai Máté

), és egy történetet ígérnek: ennek a bájos kezdetnek nem lehet ellenállni. Megismerkedünk a szegény kislánnyal, Suzyval (

Erdélyi Tímea

), akinek apukája (

Kiszely Zoltán

) egyszer felemelkedett egy léghajóval, és azóta eltűnt. Suzynak egyetlen barátja van, Albert (

Savanyu Gergely

), a kutyája - ki hinné, hogy egy kutya szerepe mennyi remek színészi játékra adhat lehetőséget -, akivel olykor meglátogatják mókás, részeges szomszédjukat, az egykori állítólagos énekest, Tántor urat (

Székhelyi József

). És persze ott a nagy Hang-villa, Suzyék házával szemközt, mely évek óta lakatlan, ám egy napon fény jelenik meg az egyik ablakában... És még mielőtt az óvodáscsoportok pöttöm tagjaiból az izgalom bármiféle hangmegnyilvánulást csalna ki, kiderül, hogy van itt egy kalapos bácsi, Mr. Akusztikusz, röviden Mr. A. (

Janik László

), akinek rendkívül érzékeny a füle, ezért csendre van szüksége. Ennek érdekében Mr. A. képes ellopni a részegen éneklő Tántor úr, a dühösen ugató Albert, a gondtalanul csiripelő madarak, de még Suzy rámenős anyukájának (

Szilágyi Annamária

) hangját is. Suzy pedig elindul Alberttel a Hang-villába, hogy megkeresse az elveszett ugatást - és közben a detektívmese interaktív darabbá tágul, s a gyerekek szavazhatnak, mikor melyik ajtón lépjenek hőseink - ez utóbbi rendkívül jól leköti a kicsiket. A Mr. A. színészei remekül megoldották azt, ami a gyerekdarabok játszásának egyik nehézséget jelentheti, nevezetesen a legifjabbak figyelmének éberen tartását, ez ugyanis más készségeket (is) megkövetel, mint egy felnőttközönség előtti szereplés. Először is találó a darab felépítése, hiszen a két diák valóban moderálja, olykor táncolva, ugrálva meséli el a történteket, miközben ott vannak elmesélt figuráik között, anélkül, hogy tevékeny részesévé, hagyományos értelemben vett „szereplőivé" válnának a mesének - viszont ilyen módon egyszerre közelebb hozzák és mégis a mese horizontján tartják a karaktereket. Az interaktivitást a két színész ügyesen oldja meg, így ők egyben nemcsak a darabot, de a közönséget is „irányítják". A darab alapszituációja valóban tipikus gyerekdarabokat idéz, a klasszikus figurakonstelláció - anya, eltűnt apa, kutya és a gonosz Mr. A. - és a végén töretlenül visszaálló rend megnyugtató mesévé formálja a történetet. A

Varsányi Annának

köszönhető, jól kialakított díszletek között megnyerő a színészek játéka, mely a sematikus történetábrázolástól egészen a gazdag gesztusokig és mimikáig kiterjed. Szokás olykor mondani a „(nem)csak gyerekeknek" jelzőt az ilyen darabokra, és valóban állítható, hogy a Mr. A.-nak - különösen is az első része - még a mesevilágra érzékeny felnőtt nézőknek is érdekes titkokat, (elfeledett?) mesebeli kalandozást kínálhat. A darab szerzője,

Alan Ayckbourn

(1939) első darabírási próbálkozásait még tízévesen tette meg, eddig hetvenkét teljes estét betöltő darabot írt, és rendezőként is tevékenykedik. A scarborough-i Stephen Joseph Színház művészeti vezetője, és Európa egyik legsikeresebb komédiaszerzőjeként tartják számon. Drámáit 35 nyelvre fordították le, és többjüket meg is filmesítettek. Számtalan díjat nyert, 1997-ben a királynő lovaggá ütötte. A Mr. A 's Amazing Maze Plays című művét 1988-ban mutatták be Londonban.