Füstáldozat

Magyarországon minden harmadik nő és minden második férfi dohányzik. Drága szenvedély ez. A legdrágább, különösképp életekben mérve: mert a dohánynemű – nevezik szabadon árusított kábítószernek is – minden ötödik használóját egyszerűen meggyilkolja. Kegyetlen szó, de nincs erre jobb s tapintatosabb.

Május 31-e figyelmeztető dátum: a dohányzásmentes világnap ez. Az évről évre szervezett felvilágosító akciók pici eredményt hozhatnak is akár, ennek ellenére nincs áttörés, sőt! A nemzetközi statisztika egyszerűen dermesztő. Egyre fiatalabbak válnak a bagó rabjaivá. A kegyetlen valóság pedig: felnőtt korukra ők lesznek a leginkább veszélyeztetettek. A dohányosok nagy seregéből minden nyolcadik percben valaki a földi léttől búcsúzni kényszerül – a kór kiváltója a füst és a nikotin. Ám az elhivatott dohányosra épp az jellemző, hogy erre nemigen gondol. A szenvedély minden felett…

A reformkor szülötte, a 48-as ifjak közt is jelen volt költő, Vajda János kisgyerekként lett a dohány rabja. Számára persze tiltott dolog volt, de mi vonzaná legjobban a kicsiket, ha nem a tilalom. A gubapipával ismerkedéséről verset is írt. Aztán felnőve papírra vetett másfajta önvallomást. A Jó egészség és a hosszú élet titka című verses eszmefuttatásában felfesti a baljós jövőt: „Ennek a gyógytárban nincsen orvossága”. De hiába mondja ki, hogy „kár rejlik a pipában” – ő maga sem tudott időben megszabadulni szenvedélyétől. Csak tán amikor már mindegy volt.

Orvoslásszakmai alapelv: a dohányzás nem magánügy. Mert kihat a bagós környezetében élőkre, a vétlenekre, a gyerekekre. A jövőjükre. Ez a tét.