Egy falat Balkán Szegeden: szemétben úszik a lebontásra ítélt állomás környéke

Odaértünkkor két hajléktalan éppen artikulálatlan üvöltéssel vitatta meg nézeteltérését a megálló melletti bozótosban. Korábbi látogatásaink alkalmával jobbára a kóbor kutyáktól tartottak a vonatra várakozók, ezúttal azonban nem volt, akit megrémítsen a fedél nélküliek harsány kiáltása, ugyanis délután három óra körül egyetlen utazni vágyó sem tartózkodott a peronok közelében.

Közegészségügyi szempontból felvet néhány kérdést az állomás környezete: a tőszomszédságban található garázssor mentén halomban áll a szemét. Van itt minden, mint a búcsúban: használt gumiktól kezdve, autóüléseken át, háztartási hulladékon keresztül szinte mindent találhat az ember, no meg az erre portyázó patkány, amelyből bizonyára szép számmal akad az éjjeli órákban.

A zsákokba pakolt szemét arról árulkodik, hogy egyesek módszeresen idehordják a hulladékot. Ez a lesújtó tény nem a vasúttársaság sara, korábban megírtuk, hogy az állomást üzemeltető MÁV Zrt. csak az utasforgalmi felület tisztán tartásáért felel.

Nem sokkal negyed négy után bedöcögött a Békéscsaba felől érkező bézé, mindössze egy szem utassal a fedélzetén. A járványügyi menetrendmódosítás következtében csupán naponta egyszer csodálhatják meg a vasútbarátok a csehszlovák járműipar büszkeségét a papírszalaggal elkerített állomásépület előterében. Legutóbbi nem reprezentatív felmérésünkkor még tíz ember választotta az utazás ezen formáját, ezúttal azonban üresen indult vissza a Viharsarok felé a 15.43-as személyvonat.

A menetrend szerint 3 órába és 38 percbe telik, mire Újszegedről a békési megyeszékhelyre ér a szerelvény.  

A lassacskán távolodó vonatot bámulva átfut az ember agyán a gondolat: a pár éve kihelyezett állomásnévtábla és a fedett várakozóhely nélkül akár egy elmaradott, balkáni ország leharcolt peronján múlathatnánk az időt. Pedig valójában Szegeden járunk...