Jóra fordíthatja-e a telet a térítő apostol…

Pál napja van. Sajátos szegedi kifejezéssel „jóraforduló” Pálé ez az emléknap. Bibliai időkbe vezet az eredete. Az akkor még a Saul nevet viselő férfiú megbékülni nem tudott az Úr tanítványaival, minduntalan ellenük ágált, mígnem… Történt, hogy egyszer, Damaszkuszba tartva az égen vakító fényesség támadt, lova felhorkant, ő megrémült, leesett a lóról. Dermedten feküdt a földön, s akkor hallani vélt egy szózatot: Saul, Saul, mit kergetsz engem? A vízió nagy hatással volt rá. Megtért, ennek adott nyomatékot a névcsere: Saulusból Paulus lett, keresztényüldözőből térítő apostol.

A hittudósok úgy tartják, a „pálfordulással” indult a folyamat, amely a keresztény mozgalmat világvallássá tette. Az eseményt változatos szavakkal írja le az utókor. Az Érdy-kódexben „Pál apostolnak megfordulatja” szerepel, a Debreczeni-kódexben így jelenik meg: „Szent Pál apostolnak megtérése”, a XVI. századi egyházi író, protestáns püspök, Beythe István pedig a „megtérölés” napjaként említi. S mint írtam az elején, a szegedi tájon a „jóraforduló” jelző illeti az ókori szentet. Ez a nap másodlagos tartalmára is utal: időjós alkalom.

A tél a nagy iskola és a próbatétel – olvashatjuk a Téli berek című természeti-kalandregényben (írójára, Fekete Istvánra épp ma emlékezhetünk, születésnapja az 1900. évi január 25-e!), és valóban, ez az évszak adja a legtöbb tennivalót a felkészüléshez, mert „A tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és egyetlen rossz felelet az élet bukását jelenti.”

Ami tehát a mai időt illeti: sok panasz nem lehet rá, extrém hideg nem ért bennünket, se nagy köd, ami a jószág sorsára lett volna veszélyes. De a legfontosabb, hogy nem jött a szokásos januári fergeteg, így nem válhat be régi szentesi regula: „Hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás”. A mai viszonylagos enyhe idő a földek bő termését ígéri. Mármint a népi jóslat szerint. Amibe azért olykor némi hiba becsúszhat.