Jánosáldás 2020

Az egyháztörténet több János nevű szentet jegyez. Egyikük ünnepe a mai. Nem a Keresztelőként ismert prófétáé, aki Jézus előfutára és megkeresztelője volt. Nem is az Aranyszájúként tisztelt negyedik századbeli ékesszóló prédikátor, konstantinápolyi pátriárka napja. Szintúgy nem a könyörületességéről híres Alamizsnás Szent János, az alexandriai jótevő emlékünnepe.

Ez a nap János evangélistáé, Jézus legfiatalabb tanítványáé, aki az Újszövetség negyedik könyvét írta. A névnapjához kötődő tradíciók legfontosabbika a borszentelés. Ezt a rituálét nevezik Jánosáldásnak is, de a búcsúzkodás előtti utolsó pohár italt ugyancsak ez a szó takarja. Egy 1545-ös latin nyelvű oklevélben olvashatni: „Szent János pohara, amelynek magyarul áldomás a neve”. Ez János apostol tiszteletének kifejezése. Őt magát a festők legtöbbször sassal és kehellyel ábrázolták: az előbbi a szárnyaló szellemét jelképezi, az utóbbi pedig egy csodatételre utal. A legenda szerint Jánossal mérgezett bort itatnak, bosszúból, mert egy pogány főpapot akar megtéríteni. Ám az ifjú, mielőtt megkóstolná, imádkozik, és megáldja a bort. Ellenségei ámulva látják: a méreg nem árt neki. Ezért válik a nevéhez kötött bor jelképes értelművé.

A borral való köszöntés, az eláldás, áldomás, összefoglalóan: a Szent János áldása az evangélista tiszteletjegye, és már a XI. században felbukkan. Egy évszázad múlva a lovagi udvarokban általánossá válik, búcsúzkodásnál, csatába indulás előtt e szokást követik. Az áldomás-rituáléból idővel kialakult a János-naphoz kötött borszentelés. Az egyházi év liturgiájának része, a hagyománykövető borrendek ma is élnek ezzel. Hordót visznek a templomba, s a szertartás során a pap megáldja az idei bort. A borszentelésnél a teljes egyenlőség elve él: azonos tisztesség és áldás jár a csak saját fogyasztásra termelt kevéske termésnek is.

A valamikor szokásban volt János-napi köszöntők egyike a Jánosoknak s házuk népének szóló jókívánság:

Szent János áldása
Szálljon ezen házra,
A benne lakókat
Fordítsa vígságra.