Még mindig hajléktalanok uralják az Árvízi emlékmű alját

Tavaly tizenkét részes sorozat keretein belül végignéztük Szeged szebb napokat is megélt, elhagyatott épületeit. Most újra górcső alávesszük a tucatnyi szégyenfoltot, hogy kiderítsük, mi változott egy év alatt. Ezen a héten az Árvízi emlékműhöz látogattunk, amely alatt továbbra is hajléktalanok tanyáznak.

A járókelők nagy része talán nem is sejti, hogy az emlékmű alatt hajléktalantanya található.

Felül romantikázó fiatalok, alul számkivetett hajléktalanok múlatják az időt az Árvízi emlékműnél (Fotó: Kovács Ferenc)

A bűz megvan, a szeméthegy már nincs

A szagokat tekintve egy év alatt nem sok minden változott - miután lemerészkedtünk az emlékmű alapzatához, átkeltünk az üvegszilánktengeren majd az orrunkhoz kaptunk, ugyanis a levegőben terjengő emberi ürülék és vizeletszag kezdett egyre erőteljesebbé válni. A szobor aljához érkezve meglepődve konstatáltuk, hogy a tavalyi állapotokhoz képest jóval kevesebb szemét található. Ez mindenképpen pozitívum, hiszen egy évvel ezelőtt elhajított sörös üvegek, üdítős palackok és óvszeres dobozok lapultak az emlékmű alatt.

Magas vízállás ellenére maradnak

Az elmúlt napok jelentős csapadékmennyisége miatt igencsak megemelkedett a Tisza alsó szakaszának vízszintje. Ebből kifolyólag némileg meglepő volt, hogy ott jártunkkor ugyanúgy szunyókált egy hajléktalan az emlékmű alatt, mint egy évvel ezelőtt. Annak ellenére tette mindezt, hogy ránézésre mindössze egy méter különbség volt az átmeneti menedéke és a vízszint között.

Továbbra is menedékként használják a hajléktalanok az Árvízi emlékművet (Fotó: Kovács Ferenc)

Szélmalomharcot vív az önkormányzat

Hekáné Dr. Szondi Ildikó, a Belváros szocialista önkormányzati képviselője egy évvel ezelőtt elmondta, hogy gyakorlatilag lehetetlen hosszú távon orvosolni az emlékműnél kialakult hajléktalankérdést. „Folyamatosan próbálkozunk, de ez egy valóságos szélmalomharc, ugyanis amint kiköltözik az egyik hajléktalan, egyből érkezik egy másik a helyére. Az elmúlt évek során többször is kitakarítottuk az Árvízi emlékmű alját, de a szemét folyamatosan újratermelődik a hajléktalanok tartós jelenléte miatt. Az a baj, hogy az emlékmű a kialakítása miatt kifejezetten alkalmas hely a fedél nélküliek számára, így állandóan visszatérnek.” –

mondta egy évvel ezelőtt

a képviselőnő.

Ereszt az épület

Már visszafelé indultunk, amikor rádöbbentünk, hogy az orrfacsaróbűz epicentruma valójában nem az Árvízi emlékmű alja, hanem az attól néhány méterre található épület, amely oldalából megállás nélkül ömlik a szennyvíz a Tiszába. Az épület kordonokkal volt körülvéve, ám biztosak lehetünk benne, hogy a járókelők nem merészkednek a közelébe az elviselhetetlen szag miatt.

Megállás nélkül ömlik a szennyvíz a Tiszába (Fotó: Kovács Ferenc)