Világbajnokságon szerepelt a szegedi gépírólány

A szegedi Horvát Melanie, „Magyarország 2014. évi ifjúsági gépíróbajnoka” idén gépírásból a 36., szövegszerkesztésből a 44. helyezést szerezte meg a berlini gépíró-világbajnokságon. A vajdasági származású lány a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerette meg a vakon gépelést. Rengeteget gyakorol, hogy tudását fejlessze, versenytársaihoz képest viszont hátránya, hogy nem használ rövidítéseket, azonban e szokásán nem is kíván változtatni.

- Mikor jegyezted el magadat a gépírással? Hogyan kedvelted meg?

- Visszatekintve úgy gondolom, mindig is szerettem gépelni. Sokszor láttam filmekben, hogy vakon kezelik a klaviatúrát, ami nagyon vonzó volt számomra mindig is. Középiskola első osztályában az informatikatanár nem kötelező, szorgalmi feladatként egy olyan lehetőséget kínált számunkra, miszerint aki szeretné, önállóan elsajátíthatja a tízujjas vakírást. Az erről szóló útmutatás a tankönyvben szerepelt, amit egy hétig tanulmányoztam, amiből nagyjából annyit értettem meg, hogy körülbelül melyik ujj melyik billentyűket kezelheti. Ekkor határoztam el, hogy - amint lehetőségem lesz rá - megtanulok helyesen gépelni. 2011 szeptemberére megvalósulni látszott az álmom: a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán megkezdhettem tanulmányaimat a jogi asszisztens felsőfokú szakképzés keretében. A tantárgyak között szerepelt a gépírás is. Legelső órán a tanárnő kijelentette, hogy három hónap alatt megtanít bennünket vakon gépelni. Lehetetlen küldetésnek tartottam, hogy ilyen rövid idő alatt meg tudnék tanulni úgy írni, hogy egyáltalán nem nézek rá a billentyűzetre. Heti öt órában tanultuk és gyakoroltuk az „asdf jklé” alapsor és társai vakon gépelését. Mint minden kezdet, ez is nehéznek bizonyult, mert csak nagyon minimális időt tudtam készülni.

Szegeden albérletben laktam, laptopom nem volt, így hétköznap a gépírás órákon gyakoroltam, amikor pedig hazamentem Szabadkára hétvégére, a heti házi feladatot csináltam meg.

Kevesebb, mint három hónap alatt sikerült elsajátítanom az alapokat. Innentől kezdve a sebességfokozásra helyeződött a hangsúly. Kezdetben metronóm segítségével történt a gyorsítás, később más speciális módszerek bevetésével fejlesztettem tudásomat. Az őszi egyetemi sportnap alkalmával részt vettem a teniszversenyen, melyen harmadik helyezést értem el. Az eredményhirdetés után visszamentem gépírás órára. Nyakamban a póló alatt rejtőzködött a bronzérem, amit a tanárnőm meglátott. Miután elmeséltem neki, hogy hogyan kerültem a dobogóra, annyit mondott: „Gépírásból is lehet ilyen érmed, sőt, még nagyobb sikereket is elérhetsz benne!”. A motivációm ekkor még erősebbé vált, és mindent megtettem azért, hogy sikeres legyek. Rendszeresen, amikor csak tudtam, bejártam a másik csoport óráira is, hogy minél több időt tölthessek a szenvedélyemmel. Ha tehettem, öt-hat órát is gyakoroltam, szünet nélkül. A téli szünetre kaptunk házi feladatot, amelyet februárig kellett elkészíteni és megküldeni a tanárnő részére. A szünet első hetében sikeresen teljesítettem a feladatot, ami 134 oldalnyi gépelt szöveget jelentett. Tanárnőmtől a következő elismerő és megtisztelő szavakat kaptam: „Nagyon büszke vagyok Rád! 27 évig kellett várnom, hogy ilyen tanítványom legyen, mint amilyen Te vagy. Gratulálok!” Innentől kezdve tudatosan készültem életem legelső versenyére, ami a Teöreök Aladár Tanulói Verseny volt. A dobogós harmadik helyen végeztem 3880 leütéssel, hibátlan munkát végezve, s megszerezve ezzel a „2012. évi Felsőoktatási intézmények legjobb gépírója” címet.

- Mely versenyeken indultál eddig? Milyen eredményeket értél el?

- Gépírói pályafutásom során eddig minden versenyen részt vettem. A magyar versenyeken a kezdetektől fogva igyekszem tartani a dobogós helyezést. Nemzetközi szinten a legjobb eredményem az internetes versenyen 4. hely, világbajnokságon pedig 26. hely.

Minden eddig elért eredményemre büszke vagyok, mert több ezer óra kemény munka van benne, amit alázattal, kitartással, határozott akaraterővel csináltam végig. Ahhoz, hogy sikeres legyen valaki, kell lennie egy célnak, ami cselekvésre bírja az embert, és ami motivációt szolgáltat a megvalósításhoz vezető, akadályokkal teli, göröngyös úton. A legkiemelkedőbb eredményem 2014-ben szerzett ifjúsági bajnoki első helyezés, melynek során elnyertem „Magyarország 2014. évi ifjúsági gépíróbajnoka” címet, ezen kívül háromszor szereztem meg a „Felsőoktatási intézmények legjobb gépírója” címet is. Nemzetközi internetes versenyen kiemelendő a 2015-ben szerzett nemzetközi 4. helyezésem 16 nyelven, valamint a Budapesten megrendezett világbajnokságon elért 26. hely.

- Miként kell elképzelni egy gépíróversenyt? Milyen nyelven, nyelveken kell írni?

- A legtöbb verseny interneten zajlik, de a főbb megmérettetések (a magyar bajnokságok és a világbajnokságok) személyes megjelenést igényelnek. A magyar internetes versenyekhez egy külön programot kell letölteni, amiben magát a versenyfeladatot lehet megírni. Korábban magyar, angol és német nyelven is megrendezték a versenyeket, melyek során tizenöt perc alatt kellett a leggyorsabbnak lenni. A másik magyar internetes verseny a Teöreök Aladár Tanulói Verseny, amit szintén ebben a programban lehet megírni, de tíz percig kell folyamatosan, hibátlanul és minél gyorsabban írni. A program öt másodperc után engedélyt ad az írásra, majd miután letelik az idő, automatikusan elküldi a központi szerverre a versenymunkát, ami felkerül a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének honlapjára, ahol azonnal láthatók az eredmények. Nemzetközi internetes versenyből egy van, amit minden év tavaszán rendeznek meg. 17 nyelven (magyar, angol, német, finn, holland, francia, horvát, török, román, portugál, szlovák, cseh, orosz, lengyel, spanyol, olasz és japán) tudják a versenyzők összemérni gépírás tudásukat. Mivel szeretem a kihívásokat, ezért amikor legelőször 2013-ban tudomást szereztem erről a versenyről, úgy gondoltam, megmérettetem magamat nemzetközi szinten is. A 10. helyezést értem el, ami arra buzdított, hogy innentől kezdve rendszeres résztvevője legyek ennek a nemzetközi versenynek is.

Nyilván előnyt jelent, ha valaki beszél idegen nyelveket, de a gépírásban ez nem feltétel, mert a tízujjas vakírás nem a nyelvtudásról szól vagy a szavak írásáról, hanem magáról a betűzésről. Tehát ha betűzünk, akkor kevesebb esélyünk van arra, hogy hibát vétsünk, mivel mindig karakterenként írjuk le azt, amit látunk. Természetesen nagyobb sebesség esetén már a betűk szavakká olvadnak össze, de még akkor is az alapszabályt követem: betűzök. A világbajnokságokon mindenki az anyanyelvén gépel és ugyanazt, az anyanyelvére lefordított másolandó szöveget kapja.

- Hogyan készülsz a versenyekre? Naponta mennyit gyakorolsz?

- Ahogy az a sportban is megszokott, a gépírásban is nagyon fontos a bemelegítés, hiszen fel kell készíteni az ujjakat, a csuklókat, valamint az egész testet a monoton munkára, mivel a több órás gépelés keményen igénybe veszi a gerincet, hátat, ízületeket.

Mind a sebességfokozó, mind a koncentrációt fejlesztő feladatok nem összefüggő szavakból vagy mondatokból állnak, hanem úgynevezett betűkapcsolásokból, amelyek nagyon jól bemelegítik és felkészítik az ujjakat a következő gyakorlatcsoportra, ami már a rövid- és hosszú szavakat foglalja magába, de még ezek sem folyamatos, összefüggő szövegek. Nagyon jó figyelemösszpontosító gyakorlat például az idegen nyelven történő gépelés is. Bemelegítés után már meghatározott időre írok, ami azt jelenti, hogy először egy perces, majd 5, 10, 15, 30 és 45 perces folyamatos szövegeket másolok minél gyorsabban és pontosabban. Jelenleg munka mellett heti háromszor iskolába is járok, ezért nagyon kevés időm marad a gépírás tudásom fejlesztésére, de igyekszem még mindig betartani a napi minimum két óra gyakorlást.

- Hogyan jutottál ki a berlini VB-re? Milyen volt a megmérettetés?

- Több tényező miatt is nehézkes volt a világbajnokságra történő kijutás, de kitartottam a célom mellett, és minden követ megmozgattam azért, hogy részt vehessek a „Gépírók Olimpiáján”. Berlinben, a Hollywood Media Hotelben zajlott a verseny. Összesen 500 résztvevő közül gépírásból felnőtt kategóriában 110 versenyző indult, szövegszerkesztésből pedig 107. Két csoportra osztották a versenyzőket. Mi magyarok a török csapattal versenyeztünk együtt egy teremben.

Szövegszerkesztésből úgynevezett korrektúrafeladatokat kell végrehajtani, ami azt jelenti, hogy a saját gépünkre másolunk egy nyers szöveget, majd nyomtatott formában kapjuk meg az utasításokat, amelyek alapján meg kell formázni ezt a nyers szöveget. 10 perc állt rendelkezésre a korrektúrafeladatok megoldására. Gépírásnál 10 másodperces visszaszámlálást követően hangzott el a gépelés megkezdését jelző sípszó, majd 30 percen keresztül folyamatos nyomtatott szöveget kellett másolnunk minél gyorsabban és precízebben szövegszerkesztő programban, előre megadott oldalbeállításokkal. A startot nem sikerült megfelelően elkapnom, az első oldal másolása során sokat hibáztam, majd összeszedtem magamat, és igyekeztem minél gyorsabban írni és a legminimálisabbra csökkenteni a hibázás lehetőségét.

- Milyen eredményt sikerült elérned? Elégedett vagy?

- Az, hogy ismét részt vehettem ezen a nemzetközi szintű megmérettetésen, sikerként könyvelem el, hiszen nem mindenkinek adatik meg eljutni egy világbajnokságra, szóval ez ismét egy óriási élmény volt számomra. Gépírásból 36. helyezett lettem.

De egyáltalán nem vagyok elkeseredve, mert úgy gondolom, hogy maximálisan odatettem magamat a verseny során, és mindent megtettem azért, hogy a lehető legjobban sikerüljön a munkám. Szövegszerkesztésből a 44. helyen végeztem, amellyel szintén elégedett vagyok. A következő világbajnokság Szardínián kerül megrendezésre, amire már most megkezdtem a felkészülést. Határozott célom, hogy addig további sikeres eredményeket érjek el a gépírás területén, valamint a számomra még új versenyszámokban is, mint a szövegszerkesztés és a beszédíró gépírás is.