Gyulay Endre püspök Battonya díszpolgára lett

Május utolsó hétvégéjén rendezték meg Battonya idei városnapját. A két nap számos kulturális és társadalmi programja közül kiemelkedett az ünnepi képviselő-testületi ülés, amelyen a városért végzett tevékenységért kitüntetéseket adtak át. Az idei díszpolgári címet a battonyai születésű nyugalmazott megyés püspöknek, Gyulay Endrének ítélte oda a képviselő-testület és adta át a város polgármestere, Marjai János.

Battonya történetében csak néhány jeles személyiség kapta meg ez idáig az elismerést, többek között

Hervay Kálmán

főszolgabíró,

Fodor Manó

főjegyző,

Molnár-C. Pál

festőművész,

Puja Frigyes

egykori külügyminiszter, de 2009-ben – posztumusz –

Klivényi Lajos

prépost, Battonya egykori építő főpapja is. Az új díszpolgárt köszöntő beszédében

Bajnai István

kanonok, jelenlegi plébános elmondta:

Gyulay Endre

püspök Battonyán született 1930-ban, a régi Szentháromság plébániatemplomban keresztelték meg szülei, de már az átépített kéttornyú, jelenlegi templomban volt elsőáldozó, bérmálkozó, és 1953-ban itt mutatta be pappá szentelése utáni első szentmiséjét is. Édesanyja nagyon korán meghalt, ezért már „csak” édesapjához és nevelőanyjához járhatott haza látogatóba, majd az ő haláluk után a temetőbe. De gyakran volt vendége a katolikus egyházközségnek is templombúcsú, vagy más ünnepi alkalom celebránsaként, szónokaként. Miután

II. János Pál pápa

1987-ben egyházmegyénk főpásztorának nevezte ki, ezen alkalmak még inkább gyarapodtak a bérmálások és más ünnepi események kapcsán. Miután nyugalomba vonult főpásztori megbízatásából, a legutóbbi időkig ugyancsak megtisztelte Battonyát szolgálatával: a legutóbbi bérmáláskor, az új temetői ravatalozó megáldásakor, az egyházközség megalapításának bicentenáriumi (200. évi) jubileumi ünnepségekor, az Iskolanővérek letelepedésének századik évfordulóján bemutatott szentmisében és emléktábla-avatáson. Megyés püspöki szolgálata idején, ha nem is kivételezett Battonyával, de mindig érezték a hívek és lelkipásztoraik igazi atyai figyelmét, érdeklődését és gondoskodását. Nem csupán udvariasságból kérdezősködött a battonyai lelkipásztorok és hívek hogyléte, szülővárosa történései felől. Mindig őszintén érdekelte, hogyan, miként alakul a település és benne a katolikus közösség tagjainak élete, sorsa. Megtisztelő volt Battonya számára, hogy mindig, minden körülmény között szívesen és szeretettel beszélt szülővárosáról, gyermekkori élményeiről, arról a közösségről, amelybe beleszületett és amely gazdag szellemi és lelki útravalóval látta el hosszú életére és mozgalmas pályafutására. A battonyai városnapi ünnepi képviselő-testületi ülésnek, a kitüntetések átadásának méltó keretet adott a „falusi katedrális” (ahogyan

Csanád Béla

, az Új Ember katolikus hetilap egykori munkatársa nevezte egy írásában), a Szentháromság plébániatemplom: gazdag szakrális műtárgyaival, közülük is kiemelkedően az ugyancsak battonyai születésű Molnár-C. Pál festőművész szárnyas-oltárával, az egyházmegye második legnagyobb orgonájának megszólalásával és az istenháza „falaiból is sugárzó” két évszázados spiritualitásával. Az ünnepség után a résztvevők a templom melletti térre vonultak, ahol – Battonya korábbi adósságát törlesztve – a nemrégiben elkészült, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére felállított emlékmű avatására és megáldására került sor. A katolikus egyház nevében az új díszpolgár, Gyulay Endre püspök úr áldotta meg a szobrot, mellette a battonyai református, valamint szerb és román ortodox egyházak lelkészei is imát mondtak.