A L.É.T. Karácsonya is megmutatta: épül a közösség Tarjánban + FOTÓK

Jókedvű összetartozásról, a gondos egymásra figyelésről szólt ezúttal is a Karácsony köszöntése Tarjánban. A L.É.T. Egyesület, a Lakótelepi Emberek Érdekképviseleti Társulása immár hetedik alkalommal hívta együtt ünnepelni a városrész lakóit és a felsővárosiakat, hogy kiszakadva a hétköznapok rohanásából, a szeretetben megújulva hangolódhasson mindenki Jézus születésének ünnepére. A Csongor téri Kulturális és Közösségi Központ elé mintegy kétszázan jöttek el, a vendégeket az egyesület önkéntesei meleg teával, forralt borral és ajándékokkal várták.

A téren feldíszített karácsonyfánál

Kothencz János

, a tarjáni városrész önkormányzati képviselője, a L.É.T. Egyesület alapítója köszöntötte az egybegyűlteket, jó érzéssel kiemelve, hogy évről-évre egyre többen jönnek el együtt ünnepelni a Karácsonyt. Felidézte, hogy néhány éve, amikor elkezdtek egy álmot megvalósítani a panelrengetegben, az elmagányosodás, az elidegenedés volt Tarján valósága, az utcákban a közöny volt jellemző. Azóta sok önkéntes áldozatos munkájának, az ilyen közösségi programoknak hála, nagyon sokan találtak már egymásra, új barátságok szövődtek gyakran olyanok közt, akik régóta szinte szomszédjai voltak egymásnak, mégis idegenként mentek el egymás mellett. Kothencz János arról is beszélt, hogy jelen lenni, ajándéknak lenni egymás számára a legfontosabb Karácsonykor. Amikor, várva a Megváltóra, mi magunk is újjászülethetünk a szeretetben, az egymásra való odafigyelésben. Ahogy fogalmazott, bár komoly kihívások elé állít mindenkit a jövő, látható, hogyan üresednek ki olyan szavak, mint a szeretet, az odafigyelés, a gondoskodás, ám ezeket a szavakat mindig megéri újra értelemmel, hittel megtölteni. Kiemelte, hogy a L.É.T. Egyesületben sokan vannak, akik eleven tartalommal és hittel töltik meg ezeket a szavakat, közösen álmodják tovább, amit évekkel ezelőtt elindítottak. Arra kérte a jelenlévőket, hogy váljanak egymás ajándékaivá, és adják tovább a hírét, hogy Tarjánban, Felsővároson egymásba kapaszkodva, egymásban bízva közösség épül. A karácsonyi ünnepségen a hagyományokhoz híven

Liszkai Tamás

atya hirdetett evangéliumot. Mint mondta, sajnálatos, hogy sokszor nem tudunk örülni az ünnepnek, kapkodunk, és nyugalmat nem az ünnepkor érzünk, hanem ha már véget ér. Úgy vélte, ez a kapkodás tönkreteheti a nyugalmunk, akár a folytonos tökéletességre törekvés az ünnepi készülődésben. Ez eltereli egymásról a figyelmet, és marad a hiányérzet, elmarad az öröm. Szerinte túlságosan függünk attól, hogy Karácsonykor mindennek tökéletesnek kell lennie, és elfeledkezünk az ünnep igazi üzenetéről, ami nem más, mint a béke, az isteni nyugalom, a szeretet. Azt kívánta mindenkinek, legyen képes ezt megélni és átadni Karácsonykor. Az ünnepséget a L.É.T. Egyesület kórusának műsora zárta. A

Gégény Gáborné

vezette tehetséges szépkorúak számos karácsonyi dalt énekeltek, olykor a közönséggel együtt. Az önkéntesek ezután ismét forralt borral, meleg teával kínálták a csípős hidegben összegyűlt tömeget, szaloncukrot, csokimikulásokat osztottak, és gazdára talált a többi ajándékcsomag is. Sokan a zord idő ellenére is sokáig maradtak, iszogatva, beszélgetve, bizonyságot adva arra, hogy az ilyen közös programok legnagyobb értéke valóban az egymásra találás.