Hencz Péter: Bácsi kérem, ne tessék engem felakasztani!

1956-os szabadságharcunkban 750 fiatalkorú vesztette életét, 21%-uk tizenkilenc éves, vagy annál fiatalabb volt, 4 %-uk pedig még a tizenhatodik életévét sem töltötte be. Motivációjuk a hazaszeretet és a kalandvágy. Nem féltek a haláltól, mindenre elszántak voltak. Töltötték a benzines palackokat, dobálták a szovjet tankokra, pisztollyal és gépfegyverrel tüzeltek a kiugráló szovjet katonákra. Ismerkedtek a fegyverekkel és használatukkal, melyre egymást is tanították. Több baleset is történt, amely azonban nem szegte kedvüket. Ismert volt egy nyolcéves kislány hőstette, aki köténye alá kézigránátokat dugva bújt egyik szovjet tank alól a másik alá. Tettének rugója: szüleit a szeme láttára végezték ki.

Ismeretes, hogy

Mansfeld Péter

még a 17. életévét sem töltötte be, mikor börtönbe került, ahol 18. életévét megvárva akasztották fel. A gépfegyvert kezében tartó 15 éves

Szeles Erika

fényképe bejárta a világsajtót. Hősi halált halt.

Dózsa László

, későbbi neves színészünk életét csak a csoda mentette meg. Mint fegyveres ellenállót, a szovjetek kivégezték. Miután a sírgödörben véletlenül észrevették, hogy kisujja megmozdult, kiásták és kórházba vitték, ahol többórás műtét mentette meg az életét. Elmeséli, hogy ÁVO-sok és szovjet katonák a kórházi betegágyakról vitték el a betegeket, köztük gyerekeket, a kivégzésre. „Bácsi kérem, ne tessék engem felakasztani” – hallotta az egyik gyermek könyörgését. E sorok írója 14 éves volt, amikor november 3-án kézigránátokra tett szert, melyek kezelésére egy idősebb munkás tanította meg. Hajszálon múlott, hogy nem dobta rá ablakukból az utcán dübörgő szovjet tankokra, akik a fél várost szétlőtték volna. „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.„ (Albert Camus)

Hencz Péter