Nagy Ervin: A liberalizmus elvégezte feladatát

A Jobbik volt alelnöke szerint talán még a Liberálisok választották a "legtisztességesebb megoldást" a népszavazási kampányban, mert az ő véleményük egyértelmű - ellentétben a DK-val, az MSZP-vel, vagy a régi pártjával. A manapság inkább publicistaként és filozófusként ismert Nagy Ervin úgy látja, a liberalizmus a XVIII-XIX. században pozitív értékeket jelentett, segítette a polgárosodást, céljait elérve viszont új képviselői már túlzásokba estek. A politikailag korrekt beszéd halálát jósolja, de azt is kijelenti, hogy csak kevés liberális gondolkodó érzi úgy, hogy a valóság ellentmond eddigi álláspontjának. Nagyinterjúnk.

- A liberalizmus illúziói címmel jelentetett meg kötetet két éve. A XIX. században Magyarországon a liberalizmus Kossuthot jelentette, a nacionalizmust, az 1848-49-es szabadságharc eszméit. Miként válhatott e kifejezés a másfél évszázaddal későbbi magyar köznyelvben szinte szitokszóvá?

- Tanulmányokban és egy kötetben foglalkoztam a liberalizmussal, avagy az eszme eltorzulásával. A XVIII-XIX. században nagyon fontos elveket képviselt a liberalizmus a polgárosodás során: az emberi szabadságjogokat, a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságának jogát, a munkához való különböző jogokat tűzte zászlajára. Ezeket az elveket azonban gyakorlatilag minden demokratikus állam megvalósította, elmondhatjuk, hogy ezt egy konzervatív, egy nemzeti radikális, egy szociáldemokrata, vagy egy liberális párt is politikai minimumnak tartja. Ezt követően a liberalizmus válságát élte, s olyan filozófusok kezdték ezeket az elveket hirdetni, akik már meg akarták haladni ezeket a gondolatokat. Olyan helyekre próbálják kiterjeszteni ezeket a szabadságjogokat, az egyén autonómiáját, amelyek már túlmutatnak a józan ész határain, sokszor a közösséggel, annak hagyományos normáival szemben állnak, mint a melegjogokkal kapcsolatos törekvések, vagy a drogliberalizáció, miközben a család, a nemzet értékeit nem fogadja el. Összefoglalva úgy látom, a liberalizmus elvégezte pozitív feladatát, s az új irányzatok csak az eltúlzásában érdekeltek, az egyén szabadsága helyére a szabadosság került.

- Beilleszthető a liberalizmus elveibe a politikai korrekt beszéd, vagy azok az amerikai egyetemi mozgalmak, amelyeknél előfordul, hogy a hallgatók ordítoznak a szabadszóláspárti professzorokkal, s az "érzékeny" témák betiltását szeretnék elérni?

- A politikailag korrekt beszéd gyakorlatilag egy cenzúraként működő mechanizmus, egy véleménnyel kapcsolatos diktatúra, amit egy kicsin közösség, a liberális értelmiség hirdetett meg, s tett kizárólagossá.

Molnár Tamás

magyar származású amerikai filozófus írta azt, hogy a liberalizmus azzal kérkedik, hogy kizárólagosságot hirdet, pedig csak egy a politikai ideológiák közül. Ugyanez a helyzet a közbeszédben, bizonyos témákról azt mondta, erről nem lehet beszélni, más dolgokkal kapcsolatban pedig azt állította, erről muszáj tárgyalni. Ennek eredménye az lett, hogy Nyugat-Európában egyes témákat már nem is mer megpiszkálni az értelmiség. Ilyen a média területén az, hogy azt írják, egy bűncselekményt nem migráns követett el, hanem csupán egy "nem dán állampolgár". Azonban néhány éven, vagy évtizeden belül meg fog dőlni a politikailag korrekt közbeszéd, mert ellentmond a mindennapok tapasztalatainak. Az információk ma már szabadon terjedhetnek a közösségi oldalakon, így könnyen nevetségessé válhat az a politikus, aki ezeket nem meri kimondani.

- Mi lehet annak az oka, hogy ezt már a liberális gondolkodók is kritizálják? A a frankfurti iskolához köthető Bassam Tibi szír származású németországi társadalomtudós is kifejezte már ellenvéleményét a Wilkommenskulturral és az ezt dicsérő sajtóval kapcsolatban...

- A valósággal való szembenézés vezeti azokat a liberális gondolkodókat, akik váltanak, megpróbálnak másképpen viszonyulni az eddigi politikailag korrekt közbeszédhez, nyitni szeretnének. Úgy látom, hogy ezek az emberek csak fecskék, akik nem fognak nyarat csinálni, mert elvétve található ilyen újságíró, gondolkodó.

- Miként értékeli azt, hogy magukat liberálisnak, baloldali liberálisnak valló pártok - leszámítva az igen szavazatokra buzdító Liberálisokat - a népszavazás bojkottálására szólítanak fel?

- Érdemes szétválasztani a liberalizmust és a demokráciát, mert azok a politikusok mossák e kettőt össze, akik egyfajta liberális véleménydiktatúrát szeretnének a nyugati világban. Az előbbi egy ideológia, a másik egy rendszer. Azt gondolom, hogy egy liberális kérheti arra a szimpatizánsait, hogy ne menjenek el szavazni, de egy demokratától ez mindenképpen furcsa, sőt nem demokrata hozzáállás. Talán

Fodor Gábor

pártja a Liberálisok még a legtisztességesebb megoldást választotta, mert ez legalább egy világos álláspont. A DK, az Együtt, a PM eközben összevissza fogalmaz, de elsősorban a bojkottra, vagy érvénytelen szavazatokra szólít fel.

- Mi a Jobbik álláspontja ebben a kérdésben? Többször hangsúlyozták, hogy egyetértenek a kormánnyal, a kampányban viszont nem túlzottan aktívak...

- A Jobbik egy érdekes stratégiát választott, egy-másfél éve még népszavazást akartak a kérdésről, sőt az Európai Uniós tagságról is ezt megelőzően. A

azt sugallták, hogy kvótaellenesek, de ha a népszavazás érvénytelen, akkor

Orbán Viktornak

le kell mondania, tehát jobb, ha a szavazóik nem mennek el. Nyár végére egy harmadik stáció lépett életbe, el kell menni, s nemmel szavazni, de szerintük elégséges lett volna egy parlamenti döntés, egy alkotmánymódosítás.

- Az MSZP vezetőjének, Molnár Gyulánaka véleménye nagyon hasonlít a Jobbik második állomásához, azaz a népszavazás érvénytelensége lenne nekik a jó, de nem támogatják a kötelező betelepítési kvótát, s ha a kormány benyújt az Országgyűlésnek egy ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot, ők megszavazzák.

- Az MSZP stratégiája változott a legtöbbet ebben a kérdésben. Először azt mondták, hogy ez nem egy komoly, vagy minket érintő probléma. Miután láthatóvá váltak a Magyarországon átvonuló menekültek, s az, hogy mekkora problémákat okoz Nyugat-Európában a beilleszkedni nem tudó tömeg, amit már

Merkel

kancellár is elismert, akkor az MSZP is váltott a témában, s összeurópai szabályozásról beszélt. Azóta új vezetés lett, amely valószínűleg felismerte, hogy az MSZP szimpatizánsainak többsége is a kormánnyal ért egyet. Molnár Gyula szavai láthatóan meglepték saját táborát is, mert ezzel kiált a kormány mellett abban a kérdésben, hogy a brüsszeli kvótákat ne kelljen elfogadni, de közben folyamatosan arról beszélt, hogy nincs napirenden kvótakényszer - ez utóbbit nem is érti a közvélemény, amely hallott különböző számokat, terveket erről.

- Két álláspont jelent meg a magyar közéletben. Az egyik szerint 1294 ellenőrzött menekültről beszélhetünk, a másik viszont azt hangoztatja, hogy ha egyszer működésbe lép ez a metódus, akkor nem állítható meg, tehát nem tudni, hogy hány migráns kerül hazánkba végül. Ön melyikkel ért egyet?

- Ha az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusát nézzük, akkor attól félek, hogy az utóbbit kell vizionálnunk, hiszen az Európai Unióba évről-évre változnak bizonyos dolgok. Ha a kvótákat bevezetik, akkor mi a garancia arra, hogy nem emelik a számokat? Azt látjuk évek óta, hogy nagyobb államok az unió bürokratáival együtt még akár zsarolják is a kisebb országokat jogi eszközökkel, pénzmegvonással, hogy meghajoljanak bizonyos érdekek előtt. Van egy kérdés, amiről alig beszélünk: a mennyiség mellett a minőség. Vajon mi garantálja azt, hogy a fejlettebb államok nem válogatják-e ki a valóban képzett, diplomás, nyelvet beszélő menekülteket és bevándorlókat, s nem osztják ki a kisebb országoknak az integrálódásra képteleneket? Rákényszeríthető-e arra a migráns, hogy Romániában, Bulgáriában vagy Magyarországon telepedjen le, mikor ő Németországban, Svédországban akar élni?

- S mit lát az Európai Unió kötelességének egy ilyen válságban? Legyen szó egy szíriai polgárháború elöl menekült családról, vagy három bangladesi húszéves fiúról, akik eljöttek szerencsét próbálni, s szeretnének jobban élni, mint otthon..

- Meg kell különböztetni a háborús menekülteket és a gazdasági célból bevándorlókat, ami az utóbbi időben - mikor milliós nagyságrendben érkeztek - nem történt meg. Fontos megadni minden humanitárius segítséget a harcok elől, lerombolt otthoniakból menekülőknek, de azzal a feltétellel, hogy ha visszatér a béke, akkor haza kell térniük. A háborús övezetek problémáinak megszüntetésében akár az Európai Uniónak - mint globális hatalomnak - is szerepe lehet. A gazdasági bevándorlók, akik pusztán egy jobb élet reményében érkeznek, elveszik az európaiaktól munkát, megterhelik a szociális hálót, más elbírálás alá kell, hogy essenek. S van egy harmadik kategória - akikről nem beszélt - a terroristák, azok, akik gonosz, erőszakos cselekedetek elkövetése céljából érkeztek, s megbújnak a sok ezer menekült és bevándorló között. Itt van a kutya elásva, hiszen sokan úgy tudtak bejönni, hogy nem is ellenőrizték őket. Kijelenthető, Merkel egy évvel ezelőtt meghirdetett nyitott kapuk elve hibás volt.

- Komoly vitát generált az úgynevezett burkini, azaz a teljes testet elfedő fürdőruha muszlim hölgyeknek, amelynek korlátozását és viselését is a szabadság jelszavával indokolják.

- Ez egy vihar a biliben, egy mellékcselekvés, mert nem az a valódi probléma, hogy milyen ruhában mennek ki a strandra ezek a nők. Állandó vitatéma, hogy viselhetnek-e bizonyos otthonról hozott ruhadarabokat, segíti-e ez az integrációt, vagy nem, kinek sérti az érdekeit. Egy dolgot viszont jól mutat: a liberalizmus és a nyugati típusú demokrácia inkompatibilis az iszlámmal, s pont ezért lehetetlen a teljes beilleszkedés elméletben és gyakorlatban is. A burkini ügy azt jelenti, hogy még ilyen kis dologban sincs kompatibilitás a két kultúra között.