Aczél Petra Szegeden: „Azt hittük, a lájk azt jelenti, hogy szeretem!” + FOTÓK

Párkapcsolatról, családról, újmédiáról tartott előadást Szegeden a kommunikációs szakértő.

„Az új

Frankenstein

, vagy az új

Prométheusz

az újmédia?” – kérdezte

Aczél Petra

, a budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének habilitált egyetemi docense és igazgatója egy amerikai kutatót idézve a Házasság Hete programsorozat rendezvényén, amely egyben a Szabadegyetem - Szeged 2016. tavaszi szemeszterének első előadása is volt. (Eredetileg Frankenstein, avagy a modern Prométheusz a címmel jelent meg

Mary Shelley

regénye 1818-ban.) Az egyetemi oktató az est címében meghatározott család és párkapcsolat témakörökön túllépve mutatta be az újmédia hatásait világunkra.

Nem a világra, hanem a Facebookra nyitunk ablakot

„Sokféle dolgot próbáltak megjósolni az újmédiáról, de a többségük nem jött be” – mondta, s párhuzamként a robotok világát említette, mert húsz éve azt gondoltuk, hogy mindenhol emberszerű gépek járkálnak majd, de ez mégsem következett be. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a technika nem jelent meg világunkban, drónok figyelik a csalni próbáló kínai egyetemistákat, szívverést mérő karpereccel edzünk, amellyel egy start-up cég akár azt is nézheti, hogy mely reklámtól megy fel a vérnyomásunk. Az ablak már nem arra való, hogy fényt engedjünk be a szobába, vagy kinézzünk a világba rajta keresztül, hanem egy okos felület, amin megtekinthetjük az időjárás-jelentést, elolvashatjuk az e-mailjeinket, vagy éppen lefényképezhetjük az elénk táruló látványt. Kínában 24 óra alatt nyomtattak ki 3D nyomtatóval egy házat, s bárki elkészítheti akár Magyarországon is saját kicsinyített mását hatezer forintért. „Korábban apránként építettük fel egy nagyobb dolgot, ma a 3D egészben születik” – magyarázta a múltról és jelenről. Napjainkban már lehetséges „biotintával” húst nyomtatni. Ha hiszünk

Ludwig Andreas von Feuerbach

német filozófus közismert mondásának, „az vagy, amit megeszel”, akkor lassan már mi is csak nullákból és egyesekből állunk, mint a digitális világ.

Egy aranyhal tovább képes figyelni, mint mi

A kormányok egyre többet költenek arra, hogy a kiberháborúban helytálljanak, miközben mi is digitálisan aláírt petíciók segítségével tiltakozunk egy-egy politikai döntés ellen. „Ma alapvető emberi jog a digitális kultúrához való hozzáférés, főleg ott hangsúlyozzák ezt, ahol ez még nem teljes” – mutatott rá Aczél Petra. Az év szava már nem is egy szó, hanem egy

hangulatjel

volt tavaly az Oxford Dictionaries döntése szerint. Információ túlterhelés ér bennünket, ami ügyében a legnagyobb probléma az, hogy az ebben felnövő Y és Z generáció tagjai (1975, vagy 1980 után született személy) nem tudják megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, pedig jó kérdések és felismerések nélkül a minket érő töménytelen adatból nem tudunk értelmes tartalmat létrehozni. „Ma már rövidebb a figyelmünk ideje, mint egy aranyhalé” – az egyetemi előadásokon is pár perc után újból fel kell hívni az oktatónak a figyelmet magára. „Eljutottunk abba a korba, hogy tudni nem érdem, mert bármit megtalálhatunk a Google-lel. Kialakult az az elvárás, hogy azt kell tudni, amit nem tanultunk” – mondta a Corvinus oktatója.

Egy húzással döntünk a párkapcsolatokról

A média egyre nagyobb befolyást gyakorol életünkre, a közösségi oldalakat gyakran használók infantilissá (gyerekessé), nárcisztikussá, sötét dolgok iránt kíváncsiakká, impulzívvá válnak, s egyre nagyobbnak képzelik magunkat – mutatott rá a stanfordi egyetem egyik kutatása. Tipikus példa erre a szelfi, állandóan önmagunkat örökítjük meg, csupán a háttér változik. A családoknál a születéstől a halálig megjelenik az újmédia, digitális gyermekkor, párkapcsolat, öregedés jellemzi napjainkat. Nő az egyszülős családok száma, a válások gyakorisága, s egyre kevesebb gyermek születik – elsősorban Európában. „A lányok egyre fiatalabban érnek, de közben egyre tovább maradnak otthon, s kitolódik a házasságkötés időpontja” – magyarázta Aczél Petra. Reggeli közben az édesapa a laptopján dolgozik, a gyermekek az okostelefont nyomkodják, a televízió esetében legalább ugyanazt nézte a család, ma már ez a nagyon minimális pozitívum sincs meg. Egy-egy gyermekről népszerű videófelvételek készülnek, az alábbi egy perces mozgóképet 850 millióan látták, s a család 170 ezer fontot (kb. 65 millió forintot) keresett vele. De kinek a története ez? https://www.youtube.com/watch?v=_OBlgSz8sSM A párkeresési logika is megváltozott, a Tinderen csak egy húzással lehet valakiről dönteni, a pár másodperc csak a külső jegyek szemrevételezésére elég. „Régen az érzést adták el a cukormázas könyvek, ma már az emberrel teszik ugyanezt” - vélekedett az egyetemi oktató. A Facebook adataink alapján megállapítható, hogy épülő, vagy széteső kapcsolatban vagyunk-e párunkkal. Azonban hiába van közösségi oldalunk ötszáz ismerősünk, de továbbra is három-öt emberre számíthatunk életünkben…

S egy QR-kód is kerülhetne a sírkőre…

A születésen és a szerelmen túl azonban ott a halál is. Kire hagyjam az adataimat? Fizessek elő arra, hogy posztoljon helyettem egy cég ötven évvel halálom után is? Felmerült már az is, hogy QR-kódot lehetne rakni a sírokra. Aki arra jár, csak ráközelít az okostelefonjával, s máris betölt egy honlap az elhunytról. Aczél Petra szerint összekeverjük a információt az emberrel, a megosztást az odaadással, a like-ot a szeretettel. Pedig valójában öt fő van, akire számíthatunk: ők a családunk tagjai.