Az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság székházának dísztermében rendezték meg azt a fórumot, amelynek díszvendége a Kádár-korszak meghatározó politikusa, a rendszerváltás egyik kulcsembere, tevékeny részese és formálója, Pozsgay Imre volt. Magyarország legutóbbi negyedszázadáról Szalay István, a Közéleti Kávéház kuratóriumának elnöke faggatta a politikust, a házigazda pedig Dékány Imre akadémikus, a SZAB elnöke volt. A beszélgetés során sok minden szóba került, Pozsgay Imretudományos pályájának indulása, a rendszerrel szemben megfogalmazott első kritikája, megelevenedett a Kádár-korszak utolsó évtizede, amelyben ilyen-olyan beosztásban mindig közel volt a hatalom csúcsához. Címszavakban is lehetetlen felsorolni színes politikai pályafutásának minden fontosabb állomását, a beszélgetés is inkább egy–egy eseményre, személyhez fűződő kapcsolatára fókuszált. Pozsgay beszélt Kádárhoz és a párthoz fűződő viszonyáról, Grósz Károlyról, akivel sohasem szívelték egymást, az 1987-es lakiteleki találkozó megszervezéséről, arról a cselről, amellyel egy saját magával készült interjúban meg tudta jelentetni a Magyar Nemzetben a Lakiteleki Nyilatkozatot. Kádár gondoskodott arról, hogy minden kegyencét elveszejtse, elevenítette fel az eseményeket Pozsgay, ki is nevezte Grószt miniszterelnöknek, hátha belebukik. Mivel nem csinált semmit, nem volt mibe belebuknia, viszont szervezkedni próbált „az elfáradt öreg” ellen, s ehhez Pozsgay segítségét is kérte. A politikus azt válaszolta, Grósz csak akkor számíthat az együttműködésére, ha felkeresi Kádárt, és elmondja neki az utódlással kapcsolatos elképzeléseit, továbbá Gorbacsovot is értesíti erről. Ez persze nem történt meg. Az SZDSZ nem szűnik meg soha
Az 1956-os forradalom néven nevezése is Pozsgay nevéhez fűződik, kihasználta azt az időszakot, amíg Grósz Davosban tartózkodott, s ekkor tette meg a nem kis vihart kiváltó, akkor szentségtörésnek számító bejelentést. Az élménybeszámolóból azt is megtudtuk, mikor ismerkedett meg Pozsgay Orbán Viktorral és a Fidesszel, hogyan mentette meg a pártot az ügyészség karmaiból, mi a véleménye a Nagy Imre újratemetésén elmondott, kétségtelenül bátor, nagy kihívást jelentő Orbán-beszédről. „Nem az a kérdés, hogyan jutottam el a Fideszhez, hanem az, hogyan jutott el a Fidesz hozzám” — fogalmazott a mostani kormánypárthoz fűződő viszonyáról, hiszen ő 30 éve Illyéssel, Csoórival, Nagy Lászlóval, Sára Sándorral, a népi írókkal mindig is nemzeti elkötelezettségű politikusnak vallotta magát, és ezt az irányvonalat követte. Felelevenítette az Indira Gandhival, majd annak fiával való találkozását, a Margaret Thatcherrel és Kissingerrel folytatott vitáját, később az Antall Józsefhez fűződő, csöppet sem felhőtlen kapcsolatát. Kitért a félresikerült rendszerváltás okaira, a pártok és vezetőik olykor nem túl hízelgő szerepét ecsetelte, majd rávilágított a mostanra végzetesen elmérgesedett társadalmi megosztottság okaira és fenyegető következményeire. Szóba került a ma már nem létező MDF és SZDSZ szerepe rendszerváltáskor és az ezt követő időszakban. Ez utóbbi pártról érdekes megjegyzést tett Pozsgay: az SZDSZ nem szűnik meg soha, mert ez az a párt, amely soha sem győzött, de mindig nyerni tudott. Pozsgay érdekfeszítő beszámolóját közelmúltunk történéseiről a nézők kérdései követték. A jövőre nyolcvanadik születésnapját ünneplő politikus azt is elárulta, készül megírni életrajzát, amelyből nyilván még több érdekességre derül fény a 20. század utolsó évtizedeinek viharos eseményeiről.
