A kerekasztal bringásai + FOTÓK

I. Szegedi Kerékpáros Kerekasztal címmel tartották csütörtökön az IH Rendezvényközpontban azt az értekezlet, melyen a kerékpározás témakörében érintett felek (köztük a kerékpárosok) közösen igyekeztek megoldást találni a városban kialakult helyzetre. Az ötlet Kohári Nándor képviselőtől származik, aki, ha teheti, maga is biciklivel közlekedik.

A fórumra sikerült összetrombitálni szinte az összes érdekelt fél képviselőit, a rendőrség nevében itt volt

Vad Róbert

, a Csongrád Megyei Balesetmegelőzési Bizottság titkára,

László János

, a Magyar Kerékpárosklub elnöke,

Lantos Péter

, a Csongrád Megyei Kormányhivatal Közlekedési Felügyelőségének főosztályvezetője,

ifj. Nagy Gábor

, a kerékpárosklub szegedi vezetője, a városüzemeltetési és városfejlesztési iroda munkatársai,

Szentistványi István

, a városkép- és környezetvédelmi bizottság LMP-s elnöke és több érdeklődő civil, aki a lelkén viseli a város közlekedésével, főleg a bringásokkal kapcsolatos gondokat és problémákat. Az alaptónust

László János

bevezetője adta meg, amelyben kifejtette közhasznú szervezetük működésének három pillérét: a függetlenséget, a partnerséget és a szakemberképzést. Hangsúlyozta, nem azért dolgoznak, hogy a kerékpárosoknak jobb legyen, hanem mindenki szabadon dönthesse el, racionális érvek segítségével, hogy csatlakozik-e a bringások meglehetősen heterogén társaságához, és elfogadja-e az általuk képviselt értékeket. Megtudtuk, hogy a kerékpározás sok mindenre jelenthet gyógyírt: településfejlesztési gondok megoldására lehet hatékony eszköz, nem elhanyagolható költségkímélő szerepe van, az általa generált gazdasági haszon sem jelentéktelen, nem beszélve az egészséges életmódról, meg a környezetszennyezésről. Hangsúlyozta a már Magyarországon is megfigyelt trend jelentőségét, miszerint: ha egy városban megfelelő, minőségi gyalogos és kerékpáros közlekedést kiszolgáló létesítményeket hoznak létre, akkor az alternatív közlekedés iránti igény megtöbbszöröződése mellett a közösségi közlekedés aránya is nagyságrendekkel növekszik. Ez az irány mindenképp követendő, mert segíti a fenntarthatóság kialakulását.

Legelőször szemléletváltásra van szükség

Az angolok kiszámolták, minden tényezőt figyelembe véve egy ember egy év alatt 111 ezer forintnak megfelelő megtakarítást hoz a városnak, ha átszoktatják autóról kerékpárra. Budapesten ez 124 ezer forintot tesz ki. A vizsgálat azt is kiderítette, ha kerékpárra akarunk ültetni valakit, először a szemléletét kell megváltoztatnunk, megszabadítanunk az előítéletektől és csak azután következik a kerékpárutakba történő infrastrukturális beruházás. A kerékpár valamikor a szegénység szimbóluma volt, ma már gondolkodásformát, életstílust, a társadalomhoz kapcsolódó környezettudatos magatartást tükröz. Sok év után beláttuk, a biciklizés a legolcsóbb, legtakarékosabb, legegészségesebb, legköltségkímélőbb és legbiztonságosabb közlekedési forma, amely hosszú távon is megoldást jelenthet egyre súlyosbodó közlekedési gondjainkra. Vad Róbert a baleseti statisztikák tükrében ismertette az elmúlt évek Csongrád megyei kerékpáros baleseteit. Kiderült, hogy 2009-ben a 729 baleset közül 114-et okoztak bringások, tavaly a 718 balesetből 120-at. Az idei adatok is csökkenő kerékpáros balesetekről árulkodnak. Az őrnagy szerint a biztonságos közlekedésre való nevelés, az iskolai oktatás és felvilágosítás, a prevenció nem elegendő, társadalmi összefogásra van szükség, közös akciókra, mert a rendőrség munkája kevés ehhez. Nagyobb odafigyeléssel, a közlekedési szabályok betartásával jelentősen csökkenhetne a balesetek száma. Vad Róbert úgy véli, a KRESZ-t és a biztonságos közlekedést ugyanúgy kellene tanítani az iskolákban, mint a nyelveket vagy a matematikát. Attól, hogy valaki nem tanult meg egy verset, nem dől össze a világ, de ha nem sajátította el a közlekedés szabályait, bizony halállal végződő baleset lehet belőle.

Kerékpáros kontra autós