Az MSZP nem baloldali párt, függetlenül tagjainak nosztalgiájától, ugyanakkor a Fidesz által erőltetett modell, amelyben az egypártrendszer azonosul az állammal, azzal a veszéllyel jár, hogy csak együtt lehet leváltani őket. Nagy grimbusz lesz, ezt a nép 20 évig nem fogja eltűrni, véli Tamás Gáspár Miklós, a Zöld Baloldal elnöke, aki részt vett a párt szegedi választási gyűlésén és Balogh Tibor polgármesterjelölt mellett kampányolt.– A baloldal országosan kompromittálódott, nem jelent hátrányt ilyen névvel új pártot alapítani és ezzel kampányolni? – Nem szabad zsákbamacskát árulni. Nekünk az a véleményünk, hogy az MSZP, amelyet most nem kívánok bírálni szerencsétlen helyzetében, nem igazi baloldali párt, teljesen függetlenül tagjainak nosztalgiájától. Ez egy karakteresen jobboldali politikát folytató párt volt 8 éven keresztül. Éppen azért jönnek létre a miénkhez hasonló szerveződések, mert az igazi antikapitalista baloldalnak létre kell jönnie. A miénk egy rendszerellenes baloldal, amely kétségkívül ennek a rendszernek a túllépésén dolgozik. Nagyobb igazságosság, nagyobb egyenlőség, védelem a kiszolgáltatottaknak és a szegényeknek, a megalázottaknak és megszomorítottaknak, védelem az elnyomás és represszió ellen, ezek a klasszikus baloldali értékek szerepelnek pragmatikus céljaink között. Ilyen párt nem nagyon volt eddig Magyarországon. Kísérletek megalakulására történtek, de azok nem voltak sikeresek. Ezért megpróbáltunk egyfajta koalíciót létrehozni különböző kisebb baloldali csoportokból, azonban nagyon az út elején tartunk még. Kis párt vagyunk – jelentőségét nem kívánom eltúlozni – gyenge szervezettséggel, kevés erővel, mégis sikerült Szegeden listát állítanunk és polgármesterjelöltet indítanunk. – Előadásában említette a szakszervezeteket, ezeket hogy nem sikerült maguk mellé állítaniuk? – A szakszervezetek Magyarországon rettenetesen félnek. Egyrészt mert több vagy kevesebb joggal társították őket valamelyik domináns párthoz, többnyire a szocialistákhoz, ami hagyományos dolog, hiszen a szociáldemokrata és kommunista pártok mindig befolyással rendelkeztek a szakszervezetekben. Csak hát törököt fogtak, mert az MSZP egyáltalán nem politizált a tagok érdekében. Udvariasabbak voltak velük, mint Orbán Viktor, aki máris arrogáns módon beszél a szakszervezetekkel. Korábban sem ment olyan jól a szervezett dolgozóknak. Mi csak segíteni kívánjuk a szakszervezeteket, amelyek úgy félnek most már a pártoktól, mint ördög a tömjénfüsttől. –Talán azért, mert rendesen ki is szolgálták az éppen hatalmon lévő politikai nomenklatúrát. – Meggyőződésem, hogy ezt mélyen eltúlozta a közvélemény és a sajtó is. Van egy önmozgása a szakszervezetek tevékenységének, ami a vezetők politikai elkötelezettségétől függetlenül megy a maga útján. A szakszervezeteknek meg kell erősödniük, függetlenné válniuk, és nyilvánvaló, hogy nyitniuk a baloldal felé. Bal és jobb Európában
– Európa-szerte a baloldal meglehetősen gyenge, mi ennek az oka, és hol keresendők a kitörési pontok? – A klasszikus baloldalnak mindkét fő variánsa – a szociáldemokrácia és a bolsevizmus – halott. Szocdem és szocialista néven még fennállnak pártok, amelyek liberális politikát folytatnak – még akadnak atavisztikus kötődéseik a munkásosztályhoz –, bár ezek megszűnőben vannak. Tagjaik és szavazóik többnyire diplomás, középosztálybeli állami hivatalnokokból, tanárokból, orvosokból állnak. A munkásokra a szélsőjobboldal csapott le. A klasszikus munkásosztályra épülő mozgalmak kimerültek, noha az új baloldal kétségkívül létrejött, és intellektuálisan nagyon erős, csak éppen nem Magyarországon. – Ez az erő a politikában miért nem tud megmutatkozni? – Járom a világot, hihetetlen nagyságú marxista rendezvényeken veszek részt, olykor 10 ezer hallgató is összejön ezeken a tudományos előadásokon. Politikai erejük valóban nincsen, pedig az egyetemek világszerte olyan baloldaliak, mint 1968-ban. Megint kivéve Magyarországot. Igazi nagy mozgalom azonban nincsen, az antiglobalista mozgalom sem nő tovább. Kétségkívül jelen pillanatban, Európában a jobboldal diadalt arat. – Minek kellene megváltoznia, hogy esélyt kapjanak? – Ha kitörne egy még súlyosabb válság, ami az emberek millióinak a tényleges napi megélhetését tenné kockára. Különösen az EU-nak és a nemzetközi valutaalapnak a teljesen idióta politikája, amelyet a magyar kormány joggal kárhoztat, csak éppen nem tesz ellenne semmit. Nem is könnyű – megjegyzem. Ebből kijöhet valami sokkal rosszabb is. Szélsőjobboldali diadal, akármi… Egyelőre errefelé mennek a dolgok. Svédországban 100 év után bekerült a szélsőjobb a parlamentbe, Dániában kormányon van, Hollandiában kormányra kerül, Belgiumban, Flandriában kormányerő stb. Ez kétségtelenül kedvezőtlen a baloldalnak. Nem gondolom, hogy az emberek gonoszak, és csak az önzés, a kapzsiság meg a rettegés szánja el őket cselekvésre, noha ezek is nagy erők. Ha mégis megússzuk ezt a válságot, és lesz az embereknek egy kis szabad idejük, talán elgondolkoznak azon, milyen veszélyben voltak, és hogy lehet ezt a jövőben megelőzni. A baloldalnak, azt hiszem, inkább ez kedvezne, mint a válság súlyosbodása. Egyébként a helyzet módfelett abszurd: soha nem látott technikai fejlődés, soha nem látott gazdasági veszedelmekkel párosul. Ez azt jelenti, hogy a termelési és elosztási rendszerekben nagyon nagy bajok vannak, meg kellene változtatni őket. Legfőbb ideje volna a szocializmusnak, amit sose próbáltunk ki. Szocializmusnak neveztek egy államkapitalista rendszert, amely olyan volt, amilyen – rossz. Egy nagy baj van csak, az autentikus változást sohasem fogja támogatni az uralkodó osztály. Itt nem lesz pénz, paripa, fegyver. Az emberek csak magukra számíthatnak, mint a mozgalom kezdetén. A mozgalom akkor lett gazdag és hatalmas, amikor elárulta a céljait. Hosszú, hosszú sivatagi útra kell számítania az új baloldalnak. Sivatagi vándorlás
– Hosszú menetelésre? – Nem, nem, hosszú sivatagi vándorlásra, az én hasonlatom bibliai, nem maoista. Itt nem lesznek tisztségek, szponzorok, semmi ilyesmi. Csak az utókor hálája, az pedig nem olyan jellemző, ha jól látom. A becsület azt követeli, akik áldozatai ennek a helyzetnek, azoknak legyenek politikailag és szimbolikusan is védelmezőik. Legyen együttérzés, szolidaritás, fölháborodás. Pillanatnyilag morális eredményekkel is beérném. Egy ilyen párt, mint a Zöld Baloldal, alapvetően szimbolikus politikát ha folytat, ezt én is tudom, nincsenek illúzióim. Ez viszont rendkívül fontos. Idővel az alternatívák láthatóvá válnak, ez megindíthatja az emberek gondolkodását, meglódíthatja a fantáziájukat, akik majd aztán túllépnek rajtunk – is. – Mi a véleménye a kormány eddigi teljesítményéről és a Nemzeti Konzultáció rendszeréről? – A kormányzatnak néhány gazdasági megfontolását helyeslem. Úgy gondolom, a konvergencia-kritériumok és hiánycélok abszurdak. A kormánynak igaza van, csak éppen nem tud semmit tenni, gondoljunk a Bajnai-féle megszorításokra. A szavak most különböznek, a tettek nem. Megpróbálták lazítani a költségvetési keretet, Gyurcsány is ezt tette. A következő az érdekes: Gyurcsány elment Brüsszelbe, kérte, hogy lazíthassa a hiánycélt. Kidobták, hazajött lemondott. Orbán elment Brüsszelbe, kérte, kidobták, hazajött, és még népszerűbb lett. Ez a különbség. – Talán tud valamit… – Dehogy tud. Azt tudja, hogy nem olyan, mint Gyurcsány, holott szó szerint pontosan ugyanazt csinálja. Ez is mutatja: a határok, a kényszerek ugyanazok. Ugyanis az egypártrendszert – ahol a párt azonosul az állammal – csak az állammal együtt lehet leváltani. Akkor rendszert kell váltani. Mikor lesz megint kétharmados többsége valakinek, hogy az ő alkotmányos őrületeiket helyrehozza? Nem lesz 20 évig, biztos. Addig nem fog várni a magyar nép. Nagy grimbusz lesz, a nép nem fogja eltűrni. Még rosszabb következhet, azt nem zárom ki. Ebben a formában 4-5 évnél tovább nem viselik őket el, erre fogadást mernék kötni. – Orbánék 2-3 ciklusban gondolkodnak. – Ők megmaradhatnak természetesen kormányon, mert nem lesz igazi ellenfelük, ugyanakkor egy elégedetlen, kiábrándult közösségnek nagyon hamar forradalmi képzetei támadhatnak – ha így folytatják. Ez nem tréfa. Azért jó a többpártrendszer minden hibájával együtt, mert van mód a békés korrekcióra. Arról nem is beszélve, hogy ez így nem hatékony. Tegyük fel a vita kedvéért, hogy a Fidesz 4-5 ezer figurája, aki most átveszi a hatalmat, az csupa arkangyalból áll. Az arkangyaloknak megengedjük a tiszta, jó szándékot, azt viszont nem hiszem, hogy nem tévedhetnek. Ha rajtuk kívül senkinek nincs hatalma, akkor nem tudja hatékonyan felhívni a figyelmüket a tévedésekre. A többpártrendszer nem teljesen értelmetlenség, még akkor sem, ha korrupt. A legkorruptabb ellenzéki párt is kénytelen bizonyos népi törekvéseket képviselni, különben nem tudnak hatalomra jutni. Ha kizárják őket a játékból, akkor a népi törekvések még csak hangot sem kapnak, nemhogy esélyük lenne arra, hogy realizálódjanak. Ez még a korábbinál is rosszabb helyzet, pedig az is épp elég rossz. Nem javasoltam volna ezt Orbánnak, de erre törekedtek, a nép adta hozzá a beleegyezését – nagyon elhamarkodottan. – Október 3-án mit prognosztizál? – Hatalmas Fidesz diadalt, kivéve Szegedet. Itt a Zöld Baloldal fog nyerni, természetesen és magától értetődően.
