Kenderesi-Szabó Mihály Makkosháza szocialista önkormányzati képviselője a mai napon kilépett az MSZP frakciójából és a pártból is. Döntését azzal indokolta, hogy több éven keresztül kérte a vezetőséget, figyeljen jobban oda a tagságra, az emberekre és az őket érintő gondokra, problémákra, de figyelmeztetése süket fülekre talált. Szomorú, hogy ugyanazok kerültek hatalomra, tartották meg pozíciójukat, akik az elmúlt 4 évben szégyent hoztak a pártra odafenn, Pesten – véli a képviselő, aki hitt a változásban, ami sajnos elmaradt. Körzetében is sokan kérték, inkább lépjen ki, és induljon egyéniben. – Nem vagyok igazán pártpolitikus – védekezik a képviselő –, hiszen mindig a lakosság érdekeit néztem. Ami rajtam múlott, megtettem a körzetemben, és szeretném tovább folytatni, mert van még tennivaló. Több párt megkeresett, megkértek, induljak a színeikben, de úgy döntöttem, a Zöld Baloldal lesz a háttér, őket nagyjából ismerem és segítségükkel elindulok az októberi helyhatósági választásokon. Nem léptem be a pártba, tehát egyéni képviselőként mérettetem meg magam. – Mióta volt tagja az MSZP-nek? – 1998-ban léptem be a pártba nagy svunggal, hátha tényleg úgy tudjuk az emberek életét előremozdítani, ahogy ők elvárták tőlünk. Szeged kétségtelenül fejlődött az elmúlt években, erre büszke is vagyok. Nyilván voltak és vannak hátulütők, de ez már nem az én felelősségem. Amiről konkrétan tudtam, azt én is tiszta szívvel megszavaztam. Biztos voltak a háttérben olyan dolgok, amelyekről mi nem értesültünk. Úgy érzem, egyéni képviselőként tudni fogom körzetem lakóinak érdekét képviselni, szolgálni úgy, ahogy eddig tettem. – Hogyan fogadták párttársai a lemondását, nem próbálták lebeszélni elhatározásáról? – Úgy érzem, szép éveket töltöttem az MSZP-ben – az elején még jobban ment minden –, a vége felé azonban már nem volt osztatlan az öröm a csapaton belül. Sajnos sok tag elhagyta az MSZP-t, ahogy egymás után jöttek elő a problémák. – Arról nemigen tudunk, hogy a szegedi MSZP körében tömeges kilépések történtek volna. – Szét kell nézni, hogy áll Szegeden a párttagság, meg kell vizsgálni az adatokat, nem szabad ámítani az embereket. Igen, többet vártak tőlünk az emberek, sajnos nem úgy sikeredett a második 4 év, ahogy a lakosság elvárta, és ez a választások alkalmával is megmutatkozott. – Ön szerint a szegedi MSZP-vezetés megfelelően reagált-e a párt országos politikájára? – Szerintem megpróbált egy kicsit elhatárolódni – ez mentségükre legyen mondva –, de igazán nem tehette. Amíg Budapest a központ, a fej, addig azt kell csinálni, amit odafent mondanak. Azért is örülök a Zöld Baloldalnak, mert céljaik között szerepel, hogy alulról felfelé építkezik, és bukott pártkatonák nem ülnek a nyakukra. Szavahihető embereket küldenek a választók kegyeiért megmérettetésre. A Zöld Baloldalt ezért hiteles váltópártnak tekintem. Az MSZP elkövette azt a hibát, hogy nem hozott új arcokat, ami szerintem meg is pecsételte a sorsát. – Nyilván ezek után azok a vádak érik, hogy süllyedő hajóról menekül… – 1998 óta ez az első pártom, nem voltam MSZMP-tag, tehát nem játszottam kaméleont. Három és fél éven keresztül sulykoltam, figyeljünk oda az emberekre, vegyük fel a telefont, ha hozzánk fordulnak, hallgassuk meg őket. Mindegy, hogy városi vagy országgyűlési képviselőről van-e szó. Mi a lakosságért vagyunk, és nem fordítva. A körzetemben soha nem csináltam pártpolitikát, a lakossággal voltam kapcsolatban. Nem agitáltam, nem akartam őket megtéríteni, elbeszélgettünk a körzet ügyes-bajos dolgairól, és ők is érezték, van a kerületnek gazdája. Bensőséges kapcsolatot alakítottunk ki az évek során. – Ismerve a belső viszonyokat, mit gondol, elhatározása kiválthat-e tömeges kilépéseket az MSZP-ből? – Nem gondolom, igaz sokan vacillálnak, de ez az ő dolguk. Nem akarok semmilyen vitát és támadási felületet sem adni senkinek. Szépen elválunk, úgy érzem, én megtettem, amit kellett. Szerintem ez így helyes, így jó, ezért vállaltam. Senkinek sem kell megharagudnia, inkább elfogadni a döntésem. – Megköszönték legalább eddigi munkáját? – A mai világban megköszönik a munkát? Egy ismerősömnek mondták: nem vagyok jó pártkatona, mert én dolgozom. Ezzel befejeztem, ez a köszönet.
