Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Közélet

Ötvenhárom éve Szegedről indult a „tisztító vihar”

Ötvenhárom éve Szegedről indult a „tisztító vihar”

2009. október 15., csütörtök
Ötvenhárom éve Szegedről indult a „tisztító vihar”

Október 16-án alakult meg az első hazai demokratikus hallgatói mozgalom, a MEFESZ

1956 őszére – a visszaemlékezők szerint – mindenki számára érezhetővé vált a politikai légkör enyhülése Magyarországon. Nem volt ez másként Szegeden sem, ahová szeptember közepére – az új tanév kezdetére – az ország minden tájáról megérkezett a városban tanuló mintegy kétezer egyetemi-főiskolai hallgató. Ekkor már sor került az otthonról magukkal hozott politikai vonatkozású hírek, nézetek kicserélésére is, ami a korábbi években úgyszólván elképzelhetetlen volt.

56-ban a szegediek tették meg az első lépést

Az akkor joghallgató Kiss Tamás úgy emlékezik: egyik társuk, Alaksza Helmut kapott egy levelet a pesti egyetem bölcsészkarán tanuló egyik barátjától, mely levél egy felhívást is tartalmazott. Ebben a következő szerepelt: „Magyar Diákok! A mostani oktatási rendszer szellemi nyomorékokat nevel, nem tudós szakembereket. Annak ellenére, hogy az állami vezetés ezt éppen olyan jó tudja, mint mi, eddig semmilyen intézkedés nem történt a helyzet megjavítására. Tenni kényszerülünk! Első lépésünket az orosz nyelv fakultatívvá tételéért kell tennünk. Vegyétek figyelembe, hoy az orosz nyelv ilyetén való oktatása az orosz sovinizmus következménye, amely a sztálinizmusból táplálkozott. Felhívunk ezért benneteket, hogy 1956. október 22-én lépjetek velünk egységes sztrájkba az orosz nyelv fakultatívvá tételéért. Október 22-től ne vegyetek részt orosz nyelvi oktatásokon!” A felhívást október 10-én Budapesten keltezték, s „A budapesti bölcsészhallgatók” aláírást viselte. Lejtényi András és a már említett Kiss Tamás joghallgatók három-négy példányban legépelték a szöveget, hogy annak tartalmát megismertessék hallgatótársaikkal, s a felhívást kiegészítették „A szegedi joghallgatók” aláírással. Ekkoriban - az úttörőmozgalomtól eltekintve – a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) ifjúsági tömegszervezete, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) volt az egyetlen legális ifjúsági szervezet hazánkban, így a felsőoktatásban is. Kiss és Lejtényi azonban úgy vélte, szükség lenne egy új, egyetemi hallgatói érdekvédelmi szervezetre, s meg is kezdték ennek szervezését újabb követelések (szociális intézkedések, oktatási reform) megfogalmazásával. A szervezők járták a kollégiumokat és a szegedi Dugonics téri diákklubot, így a szervezés híre hamar elterjedt a hallgatók körében. Az új ifjúsági szervezet tervezett létrehozásáról tájékoztatták Perbíró Józsefet, a jogi kar dékánját távollétében helyettesítő dékánhelyettest és Baróti Dezső rektort. Hamarosan minden egyetemi karon és a Pedagógiai Főiskolán is megkezdődött az új diákszövetség szervezése. A párt és a DISZ, nehogy végleg kicsússzon a kezükből az irányítás, október 16-án este hét órára maguk hirdettek gyűlést a Bölcsészettudományi Kar Auditórium Maximumába. Az új egyesület szervezői közben megállapodtak: egyesületük a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (rövidítése előbb MEFSZ, később a kiejtést megkönnyítendő MEFESZ) nevet fogja viselni. Az érdeklődést mutatja, hogy az „Audmaxban” mintegy ezer fős tömeg zsúfolódott össze. A levezető elnök, Kiss Tamás ismertette a MEFESZ szervezeti és működési szabályzatát. Elfogadták, hogy a – hallgatói választás útján - karonként három taggal megalakuló, összesen tizennyolc fős intézőbizottság megfogalmazza a MEFESZ programtervezetét is, melyet egy újabb, október 20-i tömeggyűlésen fogadnak el a jelenlévők. Ám már az október 16-i gyűlésen – több mint egy héttel a forradalom kitörése előtt – elhangzottak olyan radikális követelések, mint a szovjet csapatok kivonása, Rákosiék nyilvános tárgyaláson történő felelősségre vonása, Nagy Imrének a vezetésbe emelése, a Varsói Szerződés felbontása és az ország semlegességének deklarálása, a Kossuth-címer visszaállítása, sőt valaki még Trianon igazságtalanságát és a határrevízió szükségességét is fölvetette. Másnap a szervezők felhívást indítottak útnak más városok egyetemein, főiskoláin tanuló ismerőseiknek. Ebben a következő olvasható: „Diáktestvéreink! Mi, a Szegedi Tudományegyetem, a Szegedi Orvostudományegyetem, a Szegedi Pedagógiai Főiskola, a Szegedi Zenetanárképző hallgatói 1956. október 16-án létrehoztuk saját ifjúsági szervezetünket, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét. Célunk a gondolat szabadsága, Sztálin és Rákosi által ránkkényszerített szellemi iga lerázása. (…) Mi, szegediek megtettük az első lépést, felhívunk benneteket, csatlakozzatok!!! Terjesszük ki országos méretűvé a MEFSZ-t.” Másnap minden karon MEFESZ-gyűléseket tartottak, és megválasztották az intézőbizottság három-három tagját. S hogy ez a választás mennyire demokratikus, és nem formális volt, jól mutatja, hogy a MEFESZ egyik szervezője – mivel nem volt igazán népszerű társai körében – nem került be az intézőbizottságba. Ezzel egyidejűleg a tűzparancs kiadásának lehetősége is fölmerült az MDP itthon tartózkodó, másodvonalbeli vezetőiben, mindenekelőtt Marosán Györgyben (Gerő Ernő és más pártfunkcionáriusok ekkor Jugoszláviában tárgyaltak). Marosán rendteremtési javaslatát azonban Ács Lajos, az MDP Központi Vezetőségének titkára nem fogadta el. Az október 20-i MEFESZ-gyűlés sikere a szervezők várakozását is messze felülmúlta. A délután négyre meghirdetett MEFESZ-gyűlésre nemcsak a bölcsészkar nagyelőadója, de az épület folyosói, lépcsőháza is zsúfolásig megtelt középiskolásokkal és városi érdeklődőkkel. A gyűlésen Baróti Dezső rektor is részt vett, a levezető elnök szerepét pedig Perbíró József vállalta el. Megfogalmazták a MEFESZ programját, mely tanulmányi, szociális és politikai pontokat is tartalmazott. Az október 16-i gyűlés követelései mellett a sajtószabadság, a demokratikus választások, március 15-e mint nemzeti ünnep helyreállítása, a kötelező beszolgáltatás eltörlése és egyetemi autonómia szükségessége is a program része lett. A szegedi események hamarosan túljutottak nemcsak a város, de az ország határain is. A Szabad Európa Rádió tudósítása szinte megelőlegezte a közelgő forradalmat: „Vihar van Szegeden, tisztító vihar…” A szegedi események hatására országszerte alakultak a MEFESZ-szervezetek, részben a szegedi küldöttek részvételével. A legnevezetesebb MEFESZ-gyűlésre október 22-én Budapesten az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen került sor. Itt és a pesti bölcsészkaron is fölmerült a lengyelországi változásokkal való, másnapi szolidaritási tüntetés gondolata és kezdeményezése, amely tüntetés órák alatt forradalommá szélesedett.

Az egyetemi ifjúság a változások élén

„A szövetség célja, hogy az egyetemekről és főiskolákról kikerülő ifjúság, mely a nemzet agyát van hivatva képviselni, ne közönyös, passzív tömeg, ne gyáva, gerinctelen és önző réteg legyen, hanem népéért, hazájáért, boldogabb jövőnkért harcoló bátor, lelkes sereg. Ne féljen az igaz szó kimondásától, hanem képzettségével, tudásával, tehetségével népünket, hazánkat szolgálja” – mondta ki a MEFESZ szervezeti és működési szabályzata. Váteszinek bizonyultak Méray Tibor pár hónappal korábbi szavai: ahogyan a magyar nemzetnek volt egy negyvennyolcas, úgy lett egy ötvenhatos ifjúsága is. Sőt 1956 októberében – a magyar történelem folyamán először – ha csak átmenetileg is – az egyetemi-főiskolai ifjúság vette kezébe az ország sorsának irányítását. Szeged és az egyetemi ifjúság élen járt a változások követelésében, a kommunista diktatúrával szemben kifejtett politikai ellenállásban. Mindez megmutatkozott november 4-e után: az egyetemekre ezt követően sokáig mint „veszélyes terepre” tekintettek a régi-új hatalom képviselői. Szeged pedig, nem először a történelem folyamán, megbélyegzett várossá vált, s noha számottevő fegyveres ellenállásra a Tisza-parti városban nem került sor, a megtorlás – különösen az egyetemi polgárok esetében – példátlanul súlyos volt.

A szegedi egyetemi ifjúság továbbvitte a hagyományokat

A szegedi felsőoktatásban részt vevő hallgatók a rendszerváltás éveiben és azóta is élen járnak a progresszív változások követeléseiben. Így 1988 szeptemberében az országban elsőként sztrájkoltak a szegedi egyetemisták és a hozzájuk csatlakozó oktatók az orosz nyelv fakultatívvá tételét követelve és azt, hogy a marxista gondolatkörök mellett más nézeteket is megismerhessenek. A Szegedről újra elindult hallgatói mozgalom – a KISZ ellenkezése dacára - újabb országos hallgatói érdek-képviseleti szervezet, az Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetség (OFÉSZ) megalakításában csúcsosodott ki. A folyamat eredményeként sikerült a Felsőoktatási törvényben rögzíteni a hallgatók kollektív jogait és a hallgatói önkormányzatokat. Ezek fényében nem meglepő, hogy a hallgatói önkormányzatok 2006-ban és 2007-ben is Szegeden tartottak elsőként az országban tandíjellenes tömegdemonstrációt.
56-os emlékmű a SZTE TIK parkjában - Ahol a forradalom lángja föllobbant in Szeged
MEFESZ 1956 Szeged 1956 Kiss Tamás Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége OFÉSZ Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetség egyetemi ifjúság Alaksza Helmut Lejtényi András Nagy Imre

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo