Mars teresek nyílt levele a Délmagyarnak

A városházával perben álló Mars téri kereskedők ügyét újra kell tárgyalnia a városi bíróságnak - ez a döntés született a megyei bíróság másodfokú eljárása során. Az ítéletről a helyi napilap is beszámolt, majd a cikkhez egy kommentár is született. A kereskedőket elmondásuk szerint rendkívül felháborította az írások elfogultsága, ezért nyílt levélben fejezik ki tiltakozásukat, amit több médiumnak is elküldtek. Alább olvashatják közleményüket.

Tisztelt Kovács úr! Tisztelt Főszerkesztő úr!

Mi, Mars téri kereskedők megszoktuk, hogy évek óta a Délmagyarország - a helyi média véleményformáló ereje -, nem éppen tisztességes tudósításokat jelentett meg több ízben velünk kapcsolatban. A tudósítások zöme hemzseg tájékozatlanságból (vagy rosszindulatból?) eredő hamis tényközlésektől. Csokorba tudnám szedni azokat a téves, megjelent állításokat, melyeken talán háboroghattunk volna, de nem tettük. Azonban nem lehet most már szó nélkül elmenni, és egy kézlegyintéssel nyugtázni az ön „Bódébohózat” című írását, ami megjelent október 27. napján a Délmagyarország és a Délvilág 3. oldalán. Ön úgy mer megírni egy témát, hogy sohasem láttuk a 4 év alatt, hogy bármely tárgyaláson jelen lett volna, tehát kívülálló! Úgy mer megírni egy cikket, hogy nem volt jelen – de még Fekete Klára sem

–

, mikor a Megyei Bíróság tanácsa kimondta a Végzését, és azt indokolta. Indoklásban az ügyvéd kérése, amin ön csámcsog, el sem hangzott. A perbeszédek folyamán is nem abban a textusban és jogi alapállásban, ahogy ön leírja! Azon kívül, uram, ön kineveti a bíróságot, kigúnyolja a magyar jogrendszert, sőt belemagyaráz olyat, ami nincs is? „Ízlelgetem az újrázáshoz vezető egyik súlyos eljárási hibát, miszerint az elsőfokú bíróság nem tájékoztatta a kereskedőket arról, hogy ügyvédet fogadhatnak” – írja ön! Ilyen eljárási hibát egyébként a magyar jogrend nem is ismer! A CSM. Bíróság ilyenre hivatkozást nem tett! Miért fogja rájuk? De ez a legkevesebb: hogyan gondolta, és milyen erkölcsi-etikai tartása van önnek, amikor az alábbiakat írja: „Már rég túl lennénk rajta, ha egy dózer még idejében, egy lendülettel – és persze véletlenül – végigment volna a soron.

”

Leírja ezt annak ellenére, hogy tudja, hogy ezzel „jogtalanság történt volna”. Nem, Uram, nemcsak jogtalanság lett volna, hanem még bűncselekmény is! De önnek ez a nyilvános kijelentése, véleményem szerint kimeríti az uszítás fogalmát! Az meg végképp rágalmazásnak tűnik, és ugyancsak felveti a bűncselekmény gyanúját, hogy azt meri leírni, hogy mi „eltúlzott tulajdonosi követeléssel” léptünk fel! Mikor, tisztelt, uram? Mikor léptünk fel „eltúlzott tulajdonosi követeléssel?

”

Hogy mer ilyet állítani? Mit képzel Ön magáról? A régió legolvasottabb, és így véleményformáló napilapjában, hogyan jelenhetett meg ez a cikk ilyen tartalommal?

Ezennel és ezúton, de személyéhez szóló hivatalos levélben is felszólítom Önt és a Délmagyarországot, hogy kérjenek nyilvánosan bocsánatot a kereskedőktől ugyanilyen formában, mint ahogy véleményünk szerint megrágalmazott minket. Ettől már nem tudunk eltekinteni, mert ez az a pont, ahol már nem tűrjük tovább a minket ért, véleményem szerint igaztalan támadásokat, hazugnak tűnő kijelentéseket! Itt telt be a pohár! Amennyiben kérésemnek Ön és a Délmagyarország napilap nem tesz eleget, megtesszük a megfelelő jogi lépést!

Németh János pavilontulajdonos