„Nem fellökni, hanem támogatni kellene őket...”

Az állami gondoskodásban élő fiatalokkal hosszú évek óta foglalkozó

Kothencz János

elmondta, a törvényjavaslat az érintettek számára talán legfontosabb időszakot, az ún. utógondozási időt csökkenti le. „Ezeknek a gyerekeknek csak akkor van esélye az életben, ha valami támogatást kapnak az elinduláshoz. Éppen ezért ez a 21-24 év közötti utógondozási időszak nagyon meghatározó számukra a gyermekek múltja, jelene és jövője szempontjából.” A szakember úgy fogalmazott, ez a korosztály még nem tekinthető felnőttnek, életállapotuk és érzéseik alapján sokkal inkább gyerekek. A jövőtől tartó, szorongó gyerekeknek pedig ez a néhány év éppen az első önálló lépések megtételéhez elengedhetetlen. „Ez a szakellátás pedagógiai és egészségügyi szempontból egyaránt nélkülözhetetlen – főleg úgy, hogy egy érzéketlen, értetlen miliő veszi körül őket.”

Rossz irányba tartó jövő

Mint megtudtuk, a gondozott gyerekek többsége 18 évesen nem igazán motivált a továbbtanulásra, úgyhogy ebben a három évben pont erre igyekeznek rávezetni őket. Aki nem akar diplomát szerezni, azt arra biztatják, próbáljon további piacképes szakmához jutni, amíg szervezett keretek között teheti meg. A szakember szerint ellehetetlenítik ezeket a gyerekeket, ugyanis ha felsőfokú tanulmányokba kezdenének, akkor ez a rendelkezés elveszi tőlük a lehetőséget, mivel nem tudják majd miből fedezni a tanulmányaikat. Kothencz úgy véli, a rendelkezés életbe lépése után a következő években várhatóan jelentősen nőni fog a beilleszkedési zavarokkal küzdő, rosszul szocializálódott vagy éppen hajléktalanná vált fiatalok száma az utógondozásból kikerülők körében.

Elherdált állami pénzek helyett....

Érthetetlennek tartja azt is, hogy a törvényalkotók ezeket a 21 éves fiatalokat érettnek minősítik az életre, holott család nélkül, egyedül állnak a világban. „Biztos vagyok benne, hogy sohasem volt még dolguk állami gondozott gyerekekkel, akik ezt kitalálták. Az első lépéseket próbálgató, éppen csak dülöngélni képes fiatalokat nem fellökni, hanem támogatni kellene!” Azt is felháborítónak tartja, hogy pont a legkiszolgáltatottabb rétegtől vesznek el a megszorítások indokával, holott az elmúlt években állami szinten naponta hallhattunk indokolatlan herdálásokról, a sokféle csatornán elfolyó állami pénzekről. „Ez a kormányintézkedés jól példázza, milyen emberek azok, akik az állami gondozottaknak jövőt, vagyis inkább jövőkép helyett jövőtlenséget képzelnek el” - fogalmazta meg a szakember.