Maffiatörténet Szegedről: kubai kaszinók és amerikai családok
A szervezett bűnözés története sokak számára filmekből ismert, ám a valóság jóval összetettebb – erről beszélt a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának oktatója, dr. habil. Lénárt András történész egy friss interjúban. A Hispanisztikai Tanszék docense nemcsak a klasszikus amerikai maffia működését kutatja, hanem annak nemzetközi kapcsolatait is, amelyek egészen Kubáig vezettek. Legújabb könyvében – Gengszterkorzó Havannában – az amerikai maffia karibi kiépülését dolgozta fel.
Mi is valójában a maffia?
A történész szerint a maffia nem egyszerűen bűnbanda, hanem hierarchikusan szervezett, hosszú múltra visszatekintő hálózat. Alapvető célja, hogy egy adott területen monopolhelyzetet alakítson ki, és kapcsolatba kerüljön az állami struktúrákkal – akár együttműködve, akár azzal párhuzamosan működve. A klasszikus értelemben vett maffia szicíliai eredetű, és bár minden maffia a szervezett bűnözés része, nem minden bűnözői csoport nevezhető maffiának.
Tevékenységi köre sem csak az alvilági filmekből ismert világra korlátozódott: a szerencsejáték, prostitúció és uzsora mellett idővel olyan területeken is megjelentek, mint a kikötők, a fuvarozás, a szemétszállítás vagy akár a szakszervezetek. Utóbbiak különösen fontosak voltak számukra, mert rajtuk keresztül teljes gazdasági ágazatokra szerezhettek befolyást.
Bevándorlók, előítéletek és a „családok”
A 20. század elején az Egyesült Államokba érkező bevándorlók gyakran kirekesztéssel és diszkriminációval szembesültek. A történész szerint a maffiaszervezetek kialakulásában szerepet játszott, hogy sok kisebbségi közösség csak egymásra számíthatott, és önvédelmi szövetségeket hozott létre. Innen már csak egy lépés volt a bűnszervezeti struktúra megjelenése.
A legismertebb maffiacsaládok – például Lucky Luciano vagy Meyer Lansky körei – így alakultak ki, majd New Yorkban öt nagy család osztotta fel egymás között a területeket és az üzletágakat. A maffia működésének egyik alaptörvénye az omertà, a hallgatás törvénye volt: az árulást a legkegyetlenebb büntetés követte.
A maffia és Kuba
Lénárt András kutatásainak középpontjában a kubai kapcsolatok állnak. A 20. század közepén Fulgencio Batista rendszerében az amerikai üzletemberek és a maffia jelentős gazdasági befolyást szerzett a szigeten. Havanna a kaszinók, szállodák és luxusszórakozás központjává vált, miközben a lakosság nagy része továbbra is nyomorban élt.
A helyzet Fidel Castro hatalomra jutásával változott meg. A forradalom után a kaszinókat bezárták, az ingatlanokat államosították, és a maffia elvesztette kubai bázisát. A kutató szerint a korszakot gyakran csak a csillogás felől mutatták be, miközben a társadalmi feszültségek döntő szerepet játszottak az események alakulásában.
Maffia a 21. században
A történész hangsúlyozza: a maffia nem tűnt el, csak átalakult. A klasszikus utcai leszámolások helyett ma inkább pénzmosás, gazdasági befolyás, sőt kriptovaluták használata jellemzi működését. A mai maffiózó sokszor hétköznapi üzletembernek tűnik, de kapcsolatai továbbra is a nagy bűnszervezetekhez vezetnek.
A kutatás különlegességét egy személyes történet is színesíti: a szegedi oktató egy londoni kollégán keresztül jutott el Meyer Lansky személyi szakácsának családjához, amelynek történetét forrásokkal is sikerült igazolnia.
Az interjú tanulsága szerint a maffia nem csupán bűnügyi, hanem társadalomtörténeti jelenség is – ezért a „polip” hasonlat továbbra is találó: csápjai sokszor ott vannak, ahol elsőre nem is gondolnánk.
Az Szegedi Tudományegyetem teljes interjúja itt olvasható el.
További híreink:
