Ez a hír is érdekelheti
Karácsonyi népszokások, hiedelmek
Karácsony a középkorban: a lakoma volt a csúcspont
Az ünnep fénypontja régen is a közös falatozás volt. Terített asztalok mellett mulatott a sötét középkor.
A középkori karácsonyi ünnepkör csúcspontja egyértelműen a karácsonyi lakoma volt. Ez volt az ünnepi csúcspont, hiszen Krisztus születésével a böjt időszakának lezárultát jelezte.
Bőséges népi étkezés a középkorban
„Karácsonykor még a kutya is jót eszik” tartotta a mondás, ami valós tapasztalatokon alapult. A középkorban ismert volt az a szokás, hogy karácsonykor a jobbágyság a földesúrnak tartozott kenyérrel, tyúkkal és némi sörrel vagy borral is, cserébe az uraságnak kötelessége volt vacsorát adni nekik, azaz a ünnepi vacsorát közösen fogyasztotta el nép és úr. Lényegében a nép hordta össze az ételt és osztoztak rajta, de ezt mind úgy, hogy a földesúr birtokán fogyaszthatták el.
Bár karácsonykor kinyílt az udvarház kapuja, de valószínűleg nem léphettek be direkt az épületbe, hanem a palota előtt építhettek fel egy kis tetőszerkezetet vagy feszítettek ki sátrakat, hasonlóan egy lakodalomhoz. Ez egy kegyes gesztus volt, a földesúr azt mutatván, hogy „ami az enyém, az a tiétek is”, legalább karácsony napján...
Hogy mi került ilyenkor az asztalra, arról viszonylag kevés adat van. Az biztos, hogy nagy szerepet játszott a méz, mint gyógyerejű étel és a különféle magvak: a gazdagságot szimbolizáló dió és mogyoró, volt fokhagyma ami elűz minden rosszat, és almát is ettek, ami a termékenységet és az örök körforgást jelképezte. Ám ezek mellett a fő fogás minden esetben a hús volt, ami mellé kenyeret, kalácsokat, pitéket ettek.
Az egyszerű nép körében a liba nagyon népszerű volt, illetve megdézsmálhatták a téli tartalékokat, fogyaszthattak a sózott, illetve füstölt sertést is. 1314-ből van adatunk, hogy az angliai Somersetben a helyi uraság fejenként egy kenyeret osztott ki, egy napra elég sört és mustáros szalonnát, valamint csirkelevest és sajtot.
Nemesi lakomák
A nemesek lakomája leginkább vadhúsból állt. Nagyon népszerű volt a vadkan, különösen annak a feje, de vegyes húsú ragukat is ettek, amiben volt: baromfi, marha és hal is. Az ünnepi asztalon voltak még különféle gyógynövényekkel és borral készített mártások, amit zsemlemorzsával sűrítettek. Azonban a legjobban várt fogás a pástétom volt mindig, ami akkoriban a legnagyobb konyhaművészetnek számított.
A pástétom manapság egy „húspép”, azonban akkoriban ezt a pépet tésztában sütötték ki, így elmondható, hogy inkább húsos pitére hasonlított. A temérdek hús után mézzel és cukormázzal díszített diós vagy almás kalácsokat fogyasztottak.
Azonban elmondható, hogy a középkori Nyugat-Európában az ételtől jobban csak az ital fogyott. Karácsonykor a mézsört illetve fűszeres söröket ittak. A gazdag nemesi réteg továbbra is szívesen fogyasztotta a bort, amit szintén fűszereztek, sőt gyakran forralva itták.
Ha több ital fogyott a kelleténél…
Egy érdekes eset maradt fenn Londonból. A Szent Pál székesegyházból panaszlevelet küldtek a királynak, mivel karácsonykor oly nagy volt a részegeskedés és mulatozás, hogy kénytelenek őröket kérni, félve, hogy vízkeresztig tartja a nép ezt a magatartást. A király nem várhatta el embereitől, hogy karácsonykor őrt álljanak, ezért önkénteseket kért, akiket „jó tűzzel a csarnokban, egy fehér kenyérrel, egy főtt étellel és egy gallon sörrel naponta” jutalmaznak, ha őrt állnak a székesegyház körül. Az egy gallon sör kb. 4 litert jelentett, így arról nem maradt adatunk, hogy a jó erős téli sörtől mennyire maradtak az őrök éberek.
További híreink:
