Karácsonyi népszokások, hiedelmek
Karácsony böjtjének utolsó napja, Ádám és Éva nevenapja december 24. minisorozat a népszokásokról, hidelmekről.
Karácsony böjtjének utolsó napja, Ádám és Éva nevenapja december 24. Az egykori Szegeden és a környező falvakban ezen jeles naphoz kötődő számos népszokást és hiedelmet jegyezhettek fel néprajzkutatóink.
Fontos előkészületek a bőségért és egészségért
Ilyenkor egész nap folyt a már adventi böjt végét jelző előkészület: sütés-főzés, a karácsonyi asztal és ajándékok rendezése. Úgy tartották, hogy újszülött gyereket e napig mindenképp meg kell keresztelni. Az asztal alá sok helyütt kosárban búzát, kukoricát, szalmát, takarmányt és sót tettek.
Volt ahol lószerszám, a gazda kalapja, sapkája, jegykendő, nagykés mosogatóruha is került melléje. Mindezek a következő esztendőben fájós testrészek, beteg jószágok gyógyításra is szolgálhattak, például fejfájás esetén ezen kalapot volt érdemes felvenni.
A hiedelem szerint karácsony éjszakáján angyalok pihennek a szalmán, sőt Jézuska szamara is odatelepszik és eszik a takarmányból. Ámde elővigyázatosnak kell lenni, ha netán a kosár felborul, akkor oda a jövő évi jó termés és szerencse.
A gyógyító erejű párna
Tápén régen szokás volt a karácsonyi párna hiedelme. Karácsony estéjén varrott párnácskába szalmát és tollat tettek, majd a kis Jézus jászolára helyezték. Majd a párnát eltéve, ennek gyógyító erőt tulajdonítva évközben szúró fájdalomtól kínlódó beteg hasára, oldalára kötötték.
A karácsonyfa
Szegeden 1860 táján bukkan fel először a karácsonyfaállítás szokása. A német hatásra meghonosodó, általánossá váló szokáshoz kötődött, hogy kezdetben egy ágát az ünnepek alatt kivitték a hozzátartozók sírjára. A karácsonyfát vízkeresztig hagyták a szobában, majd kivitték az ólba, hogy a disznóknak ne legyen bajuk. Sövényházán, a mai Ópusztaszeren az istálló gerendájára kötötték föl, hasonlóan jószágóvó céllal.
A karácsonyi vacsora
A sötétedés bekövetkezte és a csillagok feljövetele után lehetett nekiülni a karácsonyi vacsorának. Hogy ezt gonosz szellemek meg ne zavarhassák, Balástyán az 1900-as évek elejéig a gazda a ház udvarában puskalövéssel riasztotta el az ártó lelkeket.
Szokás volt, hogy valamennyi fogást felkészítették az asztalra, mert ha a vacsora közben a gazdasszony feláll, a tápaiak szerint nem fog a tojásokból a csirke kikelni. Másutt ettől komolyabb következményektől tartottak: aki a karácsonyi vacsora közben föláll, az a jövő esztendőben a másvilágra távozik. Az ételhulladékokat, melyet karácsonyi morzsának neveztek, eltették és orvosságként használták.
Volt ahol ezt beteg gyerek fürdővízébe tették, hogy meggyógyuljon, másutt az ünnepek után a szőlőre vagy gyümölcsfák tövébe szórták ki a jó termésért.
Méz, alma, dió
Karácsonykor természetesen került az asztalra méz, alma, dió. A szép piros, egészséges almát ivópohárba, köcsögbe, sőt néhol a tették, és erről ivott, főzött, mosakodott a család újévig.
Mindez az egészségmegőrzés céljából történt, majd az almát a család közösen fogyasztotta el, néhol a jószágnak is adva belőle.
A karácsonyi asztalt megjárt méz a későbbiekben az oldalnyilallás, fogfájás. kelések elleni hatásos orvosság. A dióbél nemcsak járványok idejében volt hasznos, karácsonykor beteg gyermekeknek adták, míg a megpörkölt dióhéjat olyan ház udvarába szórták, ahol a gyerek egészséges és ez így is maradjon.
