Magyar világűr?

Az új magyar űrhajós, Kapu Tibor űrutazása a Föld körüli világűr kutatásában és hasznosításában játszott magyar szerepre irányítják a figyelmet. Sokan kérdezhetik, hogy egy Magyarország méretű országnak mi keresnivalója az űrkutatásban. A válasz egyértelmű, napjaink modern gazdasága és hétköznapi életünk egyre inkább űrtechnológiákon alapul.

Nemcsak a helymeghatározás, hanem mindinkább a távközlés is műholdas alapú. Bizony e sorok olvasására sem lenne már lehetőség alkalmazott űrtechnológia nélkül. Ukrajna három éve tartó háborús kitartására sem kerülhetett volna sor műholdas alkalmazások nélkül.

Valójában az űrbéli kísérletek eredményei beépülnek a modern iparcikkek és gyártási technológiák tervezési folyamataiba. 

A magyar kormány felismerte mindennek stratégiai jelentőségét és 2021-ben Magyarország Űrstratégiájában megfogalmazta, hogy hazánknak stratégiai érdeke, hogy megőrizze és fejlessze a világűrben folytatott tevékenységekhez szükséges kompetenciáit, illetve törekedjen arra, hogy az űrtevékenységben tapasztalható élesedő nemzetközi versenyben erősítse pozícióját.

A múlt század űrkutatástörténete elképzelhetetlen magyar tudósok és mérnökök nélkül. Hatalmas dolog melynek jelentőségével alig vagyunk tisztában, hogy a világűr földkörüli határa magyar Kármán Tódor munkásságának elismeréseként Kármán-vonalként van világszerte elnevezve.

Az élete egy szakaszában szegedi professzorként is tevékenykedő Baynak azonban nem egy győztes nagyhatalom, hanem egy világháborús frontátvonulást is elszenvedő vesztes közép-európai ország anyagi lehetőségei közepette sikerült kutatási világélvonalat előállítania. A 70-es évek amerikai holdjáróinak fejlesztésében Pavlics Ferenc játszott jelentős szerepet.

Rájuk emlékezve is elmondhatjuk, hogy bár nyilván nem lesz a világűr magyar, de Magyarország tudományos, technológiai és bizony jogi űrbéli jelenléte nélkül egy modern állam és gazdaság a XXI. és további évszázadokban már nem létezhet.