Magyar Péter bejelentette a Tisza-kormány új oktatási miniszterét
Szent György alakja a történelemben, a lovagkorban és az egyházban
A keresztény hagyomány egyik legnépszerűbb alakja egyszerre testesíti meg a rendíthetetlen hitet és a tavaszi megújuláshoz kötődő ősi népi rítusokat. Szent György kultusza a középkori lovagvilágtól a palesztinai vértanúságon át egészen a magyar pásztoréletig ível, összekötve a történelmi tényeket a legendák világával. Napja meghatározó határnap a naptárban, hiszen a sárkányölő alakja köré fonódó szokások a bőséget és a védelmet szolgálják.
A katolikus egyház világszerte április 23-án ünnepli Szent Györgyöt, a magyar egyházban azonban az első esztergomi érsek, Szent Adalbert ünnepe miatt április 24-én emlékezünk meg róla. A középkorban az egyik leginkább tisztelt szent volt, egyike a tizennégy segítőszentnek, az ortodoxok nagyvértanú előnévvel illetik. Bár széles körűen az 1960-as évek óta kizárólagosan legendai alaknak tartják, György történelmi személy volt; a palesztinai Lod, az egykori Dioszpolisz városában élő helyi kultusza bizonyosan tényeken alapul. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt, de mindenképpen a 313-ban bekövetkezett, a kereszténységet elfogadó konstantini fordulat előtt halt vértanúhalált Lodban. Tisztelete rendkívüli elterjedtségének oka, hogy életéhez és vértanúságához sok legendás elem kötődik, a földművelők és a katonák is patrónusuknak tekintették. A sárkányölő motívum, mely elsősorban a költészetet és az ikonográfiát ihlette meg, csak később, a György-legenda nyugati hagyományában terjedt el, amit aztán a keleti ortodoxia is átvett.
Szent György: Anglia védőszentje
Tisztelete a középkori Európában volt a legerősebb, ekkor a lovagok és a zarándokok oltalmazójának tekintették. Különösképpen a középkori Angliában volt nagy kultusza, Oroszlánszívű Richárdnak személyes védőszentje volt, később az angol királyság oltalmazójává nyilvánították. A szigetországban több mint százhatvan templomot szenteltek Györgynek, s ünnepét kötelezővé tették. III. Eduárdtól ered az angol hadsereg csatakiáltása: „Szent Györggyel Angliáért!”, valamint ő alapította 1348-ban Szent György oltalmába ajánlva a Térdszalagrendet. A szent lovag tisztelete V. Henrik idejében érte el csúcspontját, amikor a canterburyi érsek rendelkezése szerint Szent György ünnepe ugyanazt a liturgiai rangot kapta, mint a karácsony. A reformáció ellenére az anglikán egyház is megőrizte György iránti szeretetét. A 20. század elején XV. Benedek pápa Szent Györgyöt újból Anglia védőszentjének nyilvánította.
Szent György tisztelete hazánkban a kereszténység felvétele óta jelen van a bizánci misszió közvetítésének köszönhetően. Szent István király nagyobb legendája szerint Koppány lázadását a kereszt dicsőséges jelének és Isten anyjának oltalmában, Márton püspök és György zászlaja alatt verték le. Szerepel a Szent Korona alsó, bizánci részének egyik zománcképén is. 1326-ban alapította Károly Róbert az első nem egyházi magyar lovagrendet, mely szintén az ő nevét viseli: Szent György Lovagrend.
Egy fontos tavaszi nap
György azonban a középkorban sem kizárólag a lovagok, katonák szentje volt, hanem a földművelő népé is, mint segítő szent. Egyszerre volt patrónusa a parasztoknak, lovaiknak és állatállományuknak. Elsősorban a naptárban elfoglalt helye adta neki ezt a feladatkört, és a tavasz kezdetén Szent György számos ősi népszokást „megkeresztelt”, amiknek termékenységi és rontáselhárító szerepük volt. Ünnepe időjárásjósló nap is volt. Ha előtte megszólaltak a békát, úgy tartották, hogy korai tavasz és nyár jön. Viszont ha dörgött az ég vagy esett az eső, az bő termést ígért. Ekkor történt a pásztorok, kocsisok, cselédek elszegődése az évre, a legelő jószágok karámból való kihajtása a mezőkre, továbbá a városi és falusi elöljárók tisztújítása is.
Szegeden is nevezetes ünnepnap volt április 24, Felsőváros védőszentjeként a mai Dózsa általános iskola helyén állt középkori plébániatemplom Szent György tiszteletére lett szentelve. Ennek emlékét őrzi mindmáig a szomszédos tér névadása.
A jószágot zöld ágakkal megcsapdosták, a kaput tüskés ágakkal díszítették, hogy a boszorkányok ne árthassanak nekik. E nap éjszakáján különösen féltek a boszorkányok rontásától. Elterjedt hiedelem volt, hogy a boszorkányok különböző tárgyakból akár a kútágasból, lepedőből tejet tudnak fejni. A boszorkányok rontása ellen védekeztek a már kizöldült ágakkal, füstöléssel, fokhagymával, a tejesköcsögök gyógyfüvekkel való kimosásával is.
Szent György napját a néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincs keresésére, melyről úgy hitték, hogy minden hetedik évben Szent György-napkor lángot vet. Az e napon gyűjtött harmat tejbőséghozó erejében, míg az ekkor végzett vetés bő termésében is bíztak.
További híreink:
