Máriaradnai zarándoklaton a tiszaszigeti plébániaközösség hívei + FOTÓK

A tiszaszigeti Páduai Szent Antal plébániaközösség hívei, Fazakas Gusztáv atya lelki vezetésével az újszentiváni, valamint újszegedi testvérekkel együtt, ismét zarándokútra keltek. Ezúttal Magyarok Nagyasszonya ünnepén, Máriaradnára zarándokoltak a Boldogságos Szűzanyát köszönteni.

Az Arad megyei Lippa városhoz tartozó Máriaradna „basilica minor” temploma a „Mária, a Kegyelmek Anyja” tiszteletére felszentelt egykori ferences kolostorral, a magyar Mária tisztelet egyik kiemelkedő helyszíne, a Dél-Alföld legfontosabb Szűzanya-kegyhelye. A mai romániai Bánátból és a Dél-Alföldről idesereglett híveken kívül a tiszaszigetiek találkozhattak ott zarándokokkal Debrecentől egészen a délvidéki nagybecskereki egyházmegye dél-keleti határain elhelyezkedő Versecről érkező Mária tisztelőkkel, mint ahogyan helyenként őshonos és elszármazott német ajkú hívek is színesítették a nemzetek és nemzetiségek fölé emelkedő Mária köszöntés több évszázados hagyományát. A búcsúi szentbeszédet a zsúfolásig telt kegytemplomban

Böjte Csaba

ferences testvér tartotta. A Boldogságos Szűz Mária Isten iránt kitartó, végtelenül alázatos és megkérdőjelezhetetlen emberi hűségéről és Istenben gyökerező, abból táplálkozó, bizalmáról beszélt, saját élettapasztalataival és tanúságtételeivel alátámasztva. Csaba testvér alázattal kérte a jelenlévőket, hogy merjék életüket, ügyeiket, sorsukat, családjukat Máriára bízni, ahogyan a Boldogságos Szűz is merte életét Istenre bízni, szolgálva szeretettel és hűséggel. A beszédből olyan tanúságtétel sugárzott, amit a résztvevők valamennyien átéreztek, és amilyet csak Istennek ez a „dévai szentje” tud árasztani puszta jelenlétével, szeretetteljes hangjával, sugárzó hitével, szerénységével és alázatával. A tiszaszigeti hívek természetéből és a nemzet iránti, mélyen gyökerező, természetes kötelességéből adódik, hogy ha Magyarok Nagyasszonya ünnepén Radnára mennek - imádságos lelkülettel és a zarándokút kegyelmeivel és áldásával eltelve - a visszaúton leróják kegyeletünket Aradon, a nemzet vértanúinak vesztőhelyén. Azon hősök előtt, akik az 1848/49-es szabadságharc idején meg nem tagadva nemzetüket és a szentistváni örökséghez kötött hitből fakadó hűségüket, életüket adták a szabadságért. Ahogyan a búcsúi szentmise és az azt követő keresztúti ájtatosság után lassan kiürült a kegytemplom előtti tér, úgy vette kezdetét a Magyarországról érkező autóbuszos zarándokok egymást érintő találkozása az aradi emlékmű előtti téren. A tiszaszigeti zarándokcsoport a búcsút követően a Szeged-Csanádi Egyházmegye nevében

Kiss-Rigó László

püspök áldásával koszorút helyezett el az aradi vértanúk emlékhelyén. A tiszaszigetiek lelküket, szolgálatukat, családjukat, egyházközségük híveit és az egyházmegyét, László apostolutód-püspökkel az élen, Csaba testvér buzdítása mentén, Mária gondviselésére bízva tértek meg a zarándokútról, hogy megújult erővel, lelkiekben felüdülve, ki-ki a dolgos hétköznapokat, evangéliumi szolgálatot, missziós munkát Mária szeretetével, hűségével és örömével folytassa.