Tímárné Horváth Magdolna: Ős MDF-es vagyok

Az utóbbi napokban az MDF-től hangos az országos média. Bokros Lajos feltűnésével megkezdődött a tagság tömeges kilépése a pártból. A távozók szerint Dávid Ibolya és a szűk vezetés eltért a rendszerváltó antalli iránytól. A kilépők állítják, ha semmi sem változik, a tagság tovább fogy, az elnökség pedig úgy véli, egyesek még egy utolsót akarnak rúgni az MDF-be. A szegedi szervezet nemrégiben új elnököt választott Tímárné Horváth Magdolna személyében.

Régen nem volt ekkora elégedetlenség és mozgolódás az MDF-en belül, mint mostanában. A főváros II. kerületi szervezetében több mint húszan léptek ki, miközben lemondott a Békés és Csongrád megyei elnök csakúgy, mint a békéscsabai, gyulai és mezőkovácsházi szervezet elnöke is. Az MDF mosonmagyaróvári szervezete kollektíve felfüggesztette tevékenységét, amíg

Dávid

és

Herényi Károly

nem tisztázzák magukat az ügyészségi gyanú alól az adatgyűjtési ügyben. Legutóbb kedden jelentette be távozását

Német Gábor

, a párt XI. kerületi elnökségi tagja, ugyanakkor egyéb fővárosi kerületi szervezet tagjai is hasonló lépésre készülnek. Az MDF-en belüli irányváltás 2-3 éve tart, a kaput azonban

Bokros Lajosnak, Horn Gyula

expénzügyminiszterének a feltűnése, majd az EP-választásokon való indítása tette be. Ez végképp megosztotta a tagságot, amire csak habként jött a botrányos Almássy-ügy. Őt azért zárták ki az MDF frakciójából, mert harcba mert szállni a pártelnökségért, ezért párttagságát is törölték. A sérelmeket csak fokozta a június 20.-i országos gyűlés, ahol nyílt szavazással - ez a kilépők szerint a demokrácia megcsúfolása volt - ismét Dávid Ibolyát erősítették meg pozíciójában. A vezetés szerint nem az a lényeg, hányan léptek ki - a számháborúnak ugyanis semmi értelme -, a minőség a fontos, az, hogy egy párt hogyan képviseli a választókat. Az MDF szegedi szervezetének új elnökét, dr. Tímárné Horváth Magdolnát ezekről a kérdésekről faggattuk. - A forradalom idején születtem, tanári diplomám van, emellett állami közigazgatási vizsgákkal rendelkezem és ingatlanforgalmi szakértő is vagyok. A mai világban több lábon kell állni. A férjem állatorvos, 3 gyermekem van és 5 unokám. 1998 és 2002 között a tápaiak megtiszteltek azzal, hogy bejuttattak a torony alá, a konzervatív jobboldalt képviseltem és képviselem ma is. Négy éve lettem országos választmányi tag, most pedig a tisztújításon nekem szavaztak bizalmat a szegedi MDF-esek.

Mécs László

már nem vállalta a tisztséget, így került szóba a személyem - kezdte a bemutatkozást az új elnök.

- Hogyan zajlott a választás? A közvélemény általában csak a végeredményről értesül, szűkszavú tájékoztatók útján.

- Mivel nyári időszak van, így 16 régi tagunk jött össze. Sokan jelezték, hogy elutaznak/elutaztak, vagy táborban vannak a gyerekekkel. Tizenhat igent kaptam. Egyébként 85 tagja van a szervezetünknek.

- Volt másik jelölt is?

- Szóba került, Mécs doktor mással is elbeszélgetett. Azt mondták a többiek, ha vállalom, ők visszalépnek.

- Az MDF körül zajló országos forrongás hogyan csapódik le Szegeden, mi a tagság véleménye Dávid Ibolya jelenlegi politikájáról?

- Mint már jeleztem, a helyi viszonyok meghatározóak. Az emberek ezt érzik legjobban a bőrükön. Mi tartjuk a jobboldali vonalat, ahogy az országos választmány is ezt viszi tovább. Szegeden elég nagy az MDF támogatottsága, az EP-választásokon 7,3 százalékot értünk el. Sopron után ez a második legjobb eredményünk.

- Ha jól értem, az önök számára vállalható a Dávid Ibolya-féle irányvonal Bokros Lajossal együtt.

- Az irányvonal marad.

- Nem gondolja úgy, hogy lassan egyszemélyes párt lesz az MDF?

- Ezt sok pártról el lehetne mondani. Jómagam azt vallom, tovább kell vinni a régi, konzervatív, jobboldali irányt. Az értékek megőrzésére kell összpontosítani. Hogy fönt hogy alakul a helyzet, az még képlékeny.

Antall József

tanításait én szentírásnak tartom. Ilyen szempontból ős MDF-esenek vallom magam.

- Úgy tűnik, a pártja körüli országos történések önt nemigen tudják kizökkenteni.

- Ez Szeged, én a helyi politikát szeretném jobbá tenni. Minden párt életében vannak átalakulások. Abban bízom, hogy ez az irány jó felé fog menni. Tápén is mindig azt hangsúlyoztam, menjünk vissza a gyökerekhez, mert ami régen naggyá tette a települést, az lehet, hogy most is működne, életképes lenne. Felül kell vizsgálni a dolgokat, és a mostani környezetbe helyezni. Tápé a gyékényéről volt híres, 16 asszony indítottam, tanulják meg újra a szakmát. Ma már gyönyörű tárgyak kerülnek ki a kezük alól. Ezt a szellemiséget szeretném továbbvinni az MDF-ben is.

- A jövő évi választásokon városi szinten kivel, melyik párttal tudnának együttműködni?

- Helyi szinten mindig jó volt a kapcsolatunk a Fidesszel. Az összjobboldali párttal el tudom képzelni a szövetséget, a radikálisokkal azonban kevésbé.

- A Jobbik akkor nem tartozik a lehetséges partnerek közé?

- Jelen pillanatban nem. Kicsit konszolidálódnia kellene a pártnak, kíváncsi leszek, hogy az elkövetkező választásokra ez hogyan sikerül nekik.

- Most viszont taroltak az EP-választásokon.

- Az kétségtelen, az emberek mindig várnak valamit. Viszont bekövetkezik a pillanat, amikor egyszer csak azt mondják, elég. Elég egy szó, egy tett, és megfordul a kocka. Megtörtént ez a Fidesszel is. A választópolgárokat én nagyon okos embereknek tartom. Az országos választmányt és az országos vezetést arra szeretném használni, hogy a helyi politikánkat meg tudjuk valósítani.

- Hogyan értékeli a szocialista városvezetés eddigi munkáját, önök mit csinálnának másként?

- Az elmúlt 8 évben sok volt a szöveg, aztán a dolgok másként alakultak. Gondoljunk csak az egészségügyre, a klinikára. A polgármester azt ígérte, megoldja elbocsátás nélkül az egészségügy átalakítását, nem így történt. Hol vannak a beígért új munkahelyek? Hiába ért ide az autópálya, addigra a befektetők rég odébbálltak. Ámítás volt az egész. Vannak dolgok, amelyek széppé tették a várost, de nagyobb eredményt a városvezetés semmiben sem ért el. Nincsenek új vállalkozások, hiszen a legbátrabban fél évig sem tudnak talpon maradni, fizetniük kell a hirdetéseket, a tb-t, az adókat, megfojtják őket a kezdet kezdetén, el sem tudnak indulni. Ebben a gazdasági helyzetben a városvezetésnek jobban kellene támogatnia a helyi vállalkozásokat. Új munkahelyek teremtése lenne a legfontosabb feladat, hogy az emberek tudjanak dolgozni. Ha lenne biztos munka, a családok sem szegényednének el. A családi pótlék rendszerét is át kellene alakítani, vegyük például Németországot: ahogy megszületik a baba, az állam minden hónapban befizet neki bizonyos összeget a számlára. Mire eléri a 18. életévét, az összegyűlt pénzen lakást tud vásárolni, el tud indulni az életben. Nincs gond a családi pótlékkal, hogy esetleg elköltenék a szülők. A másik sürgős, átalakításra szoruló terület az oktatás. Katasztrófa, milyen tudással, illetve nemtudással kerülnek ki a gyerekek az iskolapadból, és ez sajnos az egyetemekre is vonatkozik.