Szarka Tamás: zene, ami elvarázsol…

Szalmakalapban érkezett Szarka Tamás, a felvidéki Ghymes zenekar egyik alapító tagja, a Benyovszky című szabadtéri produkció zeneszerzője és társrendezője a közönségtalálkozóra - ez is mutatta: a nagy melegben is javában folytak a következő ígéretes szabadtéri ősbemutató próbái. Szarka Tamást, akinek a személyében a költő, énekes és a hegedűtől a kobozon át a szájbőgőig számtalan hangszeren játszó zenész és zeneszerző párosul, a Benyovszkyhoz kapcsolódó tapasztalatairól kérdeztük.

- Tulajdonképpen hogyan merült fel önben a Benyovszky mint téma ötlete?

- A Szegedi Szabadtéri Játékok rendszeresen befogadja a kétévente megrendezendő szegedi Nemzetközi Néptáncfesztivál záróprodukcióját, gáláját. Ennek látogatottságát és népszerűségét szeretnék emelni a szervezők.

Bátyai Edina

igazgatónő arra gondolt, ebben a Ghymes együttes is segíthetne azzal, hogy keretbe foglalja, megzenésíti,

Zsuráfszky Zoltán

pedig „megtáncosítja" a produkciót. A lényeg az, hogy adott volt egy Magyarországon, Szegeden zajló nemzetközi néptáncfesztivál, több magyar tánccsoporttal és más országokból is érkező táncosokkal. Ide kellett egy történet - és erről jutott eszembe tavaly, hogy tudok egy csodálatos és színes, tarka élettörténetet. Az ötlet hirtelen jött:

Benyovszky

! Mert ő magyar, mert ő világjáró, az élete színes, izgalmas, pergő, csodálatos, kalandos. Noha volt még pár ötletem, de ezt fogalmaztam meg először, és mindenki egyöntetűen nagyon pozitívan fogadta. A tévésorozat természetesen sokat segített nekünk is, hogy megismerjük a figurát, és jó volt arra is, hogy megmaradjon a neve a fejekben, ennek a sorozatnak is köszönhető, hogy pont ez az alak jutott eszembe először.

- Nehéz munkaként tekint rá most vissza?

- Nem. Semmi nehézséget nem éreztem. Nagyon jó, izgalmas és „finom" munka volt, élveztem, persze el is fáradtam benne, de megmondom őszintén, ment, mint kés a vajban...

Megint világzene?

- Mostanában sokszor és sok produkcióval összefüggésben hallani a világzenéről. Ön mit gondol erről a műfajról?

- Ez egy érdekes kifejezés, amit újdonságként találtak ki, csak azután „fellazult" a fogalom, tulajdonképpen olyanná vált, mint egy nagy kosár, amiben válogatni kell: helyenként szemétkosár, helyenként meg csodák vannak benne. Az eredete az lehet, hogy egy új utat kerestek a zenészek: vissza a gyökerekhez! Valójában senki sem tudja ma már, hogy mi az a világzene, mert olyan széles spektrumot ölel fel. Eleinte arra használták, ami nem autentikus, hanem feldolgozott népzene volt. Majd egyszer csak megjelentek a legautentikusabb muzsikusok is a világzenében. Még ránk, a Ghymes együttesre is mondják, hogy világzenészek vagyunk, holott mi igazából írott zenét, és írott verseket mondunk, éneklünk és játsszunk, vagyis valójában nem népzenei dallamokkal, motívumokkal dolgozunk, hanem csak a muzsika hangulata emlékeztet a népzenékére: a nyelve népzenei, a hangszerelése, a tempókra is lehet mondani, de a dallamokra nem, és az akkordvezetésre sem. Vagyis itt „szabad a gazda", úgy írom a muzsikát, olyan keretek közé rakom, ahova akarom, vagy ahova kívánja a darab. Mindkettő jó nekem, mert én nagyon szívesen helyezem magam korlátok közé, mert azok között szerintem nagyobb tisztesség dolgozni, és nagyobb izgalom is. És persze ez a világzene elnevezés egy címkézés is: a CD-boltban van egy világzenei polc, és gyakorta mi is odakerülünk, én ezt értem, és el is fogadom.

Dalban válaszolni

- Milyen legyen a zene...?

- Egy zenének akkor és ott, élőben kell hatnia, és az a jó, hogyha elvarázsolja az embert. Ma nagyon sok a fáradt ember, akik egy kis pihenést, vagy megnyugvást szeretnének kapni a zenétől, vagy fel akarnak dobódni - ezt kérik ma a muzsikától, és az az érzésem, hogy a zenészek nagy része erre fog most majd válaszolni.

- A zene írásakor magára a témára koncentrált, vagy egy konkrét üzeneten gondolkodott?

- Elsősorban arra gondoltam, hogy hogyan élte az életét Benyovszky Móric, milyen emberekkel találkozott, miért kellett oda mennie, ahova ment. Volt, ahova imádott utazni, de például Szibériába nem önszántából került. Könnyű volt elképzelni, hogy milyen az, ha valakit az 1700-as évek végén elküldenek Szibériába - meghalni... Elküldték - de vajon mi az, ami a hosszú út alatt lezajlik egy emberben? Folyton ezt kérdeztem magamtól, és azután erre a kérdésre válaszoltam - dalban...

- És egy rendkívül sokszínű zenei produkció született. A későbbiekben beemelődhetnek a Ghymes repertoárjába azon elemek is, amik most még az együttestől kevésbé megszokottak?

- Biztosan be fognak emelődni. Ez annyira új és annyira más nekünk, hogy az újévi, 2009. január 10-i, lemezbemutató és egyben 25 éves jubileumi nagykoncertünkön a budapesti Papp László Sportarénában biztos, hogy ennek a darabnak egy részétis el fogjuk játszani.