Virágvasárnap, út Jeruzsálembe: a húsvéthoz vivő hét kezdete

„Mitőte” van kereszt a szamár hátán? – ezzel a kérdéssel vezeti föl a legendamesét a szépszavú klézsei asszony. Csángó-magyar nyelvén kibontja a történetet.

Hogy „mitőte”, vagyis mióta? A gyermek Jézust és édesanyját, Máriát szamárháton menekítette Heródes katonái elől József Egyiptomba, s a vész múltával ugyanígy vitte vissza őket Názáretbe. Megérkezéskor a gyermek azt mondta a szamárnak: köszönöm, hogy hazahoztál – és jelet rajzolt az állat hátára. A rajzolat a Krisztus-hívők jelképének, a
keresztnek mása. Vállkereszt – mondja a szamártanász. A hit és a hűség keresztje… Szép ez, mint megannyi más őslegenda.

A szamár a mai ünnepen is fontos szerepet kap. E napot, a nagyböjt utolsó, húsvéthoz vezető hetének kezdetét az egyház Virágvasárnap néven emelte ünneppé. Az Írás szerint két évezrede e napon vonul be Jézus Jeruzsálembe. Szamárháton érkezik, az egyszerűség, az alázat jelképvilágát sugallja ma ez. A városban éljenző tömeg fogadja. Az emberek ágakat törnek a fákról, tiszteletük jeléül eléje szórják. „Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” – kiáltozzák, és a béke jelképét, pálmaágat lengetnek.

A következő hét azonban, tudnivaló, nem a békesség szellemében teljesül be. Erre emlékeztet ma a templomi szertartásrendben a körmenet, a passiójáték, a szenvedéstörténet – a hozsannától a feszítsd meg valóságáig…