Elek apó, Sata Pista nyomában

Ahol megszületett: Székelyföld, Kisbacon. Ahol örökre elcsöndesedett: Székelyföld, Kisbacon. És közben bejárta a fél országot. A régit. Élete két végpontja, 1859 és 1929 között ott van kereken hetven év.

Benedek Elek hét évtizednyi idejében egyébként minden kerek volt: a tanulmányai, házassága, családapai helytállása, elvhűsége, hazafiassága – az életpálya valamennyi összetevője szabályos egészet ad ki. Székelyudvarhely, majd Budapest: tanulmányok a bölcsészkaron. Még egyetemista, amikor néprajzi gyűjtőútra hívja Sata Pista. A különös írói álnév, Sata, nem mást takar: bolgárfalvi Sebesi Jób író-költő-jogász-néprajzkutató-mesegyűjtő-mindentudót. Már ekkor eldőlt: Benedek Elek is a mesék, a néphagyományrend, a nyelvőrzés bűvkörébe lépett. És maradt ott, egész életében. Volt ugyan hírlapíró, persze, meg kellett élni, volt országgyűlési képviselő, folyóiratszerkesztő, de legfontosabbként: mesegyűjtő, meseíró, kicsiknek szóló könyvek és lapok kiadója. A gyermekirodalom „atyja”. A gyerekek Elek apója.

A magánélete is mesés elemekkel tarkított. 1882-ben, egy sétaúton főnökével, Rákosi Jenő főszerkesztővel betértek egy trafikba. Épp egy újságcikken vitatkoztak, s a trafikosné félárva lánya, követve a polémiát, bátran beleszólt, és okosan érvelt. A fiatal író annyira meghökkent – a lányka szépsége is megzavarta –, hogy fizetni is elfelejtett. Másnap egy virágcsokorral ment a számlát rendezni. Aztán mindennapos vendég lett. Megéledt a szerelem, s lett belőle legenda: az életen át tartó hűség kivételes példája. A két romantikus fiatal fogadalmat tett, hogy soha el nem hagyják egymást, s majd, valamikor, egyszerre halnak meg.

És 1929. augusztus 17-én tényleg így lett. Kisbaconi kúriájukban – ahová Trianon után végleg visszatért, hogy segítse a kultúraőrzést, a magyarságvédelmet – az íróasztalánál dolgozott, amikor kezéből a toll kiesett. Jött rögtön a közeli orvos, aztán még kettő Brassóból, mert Elek apó híre nagy volt; de családját jóval már nem biztathatták. Felesége, negyvenöt évig hű társa, hat szép gyermekük édesanyja, Fischer Mária ekkor kiment a patakpartra. Elővette a mérget… Annyi ideje volt még, hogy visszatérjen a házba, megcsókolja halódó férjét, és a saját ágyába feküdjön. Gyermekeitől ezzel búcsúzott: „Édeseim, azt hiszem, most kifogytok belőlünk.” A kisbaconi nagy mesélő, író, kritikus, folklorista, szerkesztő, és a hűségjelkép, Mária asszony, fogadalmuk szerint, együtt mentek el.

A gyermekvilág Elek apójának születési dátuma, szeptember 30-a másfél évtizede a Magyar Olvasótársaság kezdeményezésére lett a Népmese Napja hazánkban.