Vadállatok uralják Szeged elhagyatott pályaudvarát

Az évtizedek óta kihasználatlanul álló Tisza pályaudvart minden erejével igyekszik visszahódítani a természet, erre utal az is, hogy terepszemlénkkor őzre bukkantunk a szebb napokat is megélt állomáson.

A Szeged szégyenfoltjaival foglalkozó cikksorozatunk egyik legkalandosabb része

az elhagyatott Tisza pályaudvar volt

, így már alig vártuk, hogy egy év elteltével ismét felkutassuk. Tavalyhoz hasonlóan ismét az Állomás utca felől közelítettük meg az objektumot. Még bőven a pályaudvar felé vezető utunk elején jártunk, amikor a töltés felőli gazrengetegben motoszkálni kezdett valami:

– Biztos egy farkaskutya – mondta némi félelemmel a hangjában Kovács Ferenc, fotóriporter kolléga. – Nyugi, talán csak a madarak neszelnek – feleltem nem túl határozottan.

Hamar kiderült, hogy mindketten tévedtünk, ugyanis alig másfél méterre tőlünk egy termetes őz ugrott ki a bokorból, és vágtázott el a pályaudvar felé - vélhetően a Tisza magas vízállása miatt húzódott az ártérből beljebb. Szerencsénk volt, mert ha nekünk ugrik biztosan mi húztuk volna a rövidebbet. A kezdeti sokk után folytattuk kalandozásunkat. A pályaudvar melletti elhagyatott hangár ugyanúgy festett, mint egy évvel ezelőtt. Miközben az üvegszilánkok ropogtak a lábunk alatt, folyamatosan azon járt az agyunk, hogy vajon mikor tér vissza az általunk Bambi névre keresztelt őz.

Széttört műszerfal a Tisza pályaudvar hangára mellett (Fotó: Kovács Ferenc)

A hangár után egy autó ripityára tört műszerfalába ütköztünk. Természetesen az alkatrészeket is üvegszilánkok övezték – mint ahogy szinte mindent. A vágányokhoz vezető lépcsőt teljesen benőtte a gaz, de nagy nehezen áthámoztuk magunkat rajta. A sínek közözött tavaly a Nagyállomás irányába mentünk, most az Árvízi emlékmű felé vettük az irányt. A szétkorhadt talpfák között lépkedve eldobott, kifakult sörös és üdítős dobozokba botlottunk, ezek mind arról árulkodnak, hogy egyesek rendszeresen visszajárnak ide.

Kitört váltószerkezet hever parlagon a Tisza pályaudvar elhagyatott vágányai mellett (Fotó: Kovács Ferenc)

A sínek végéhez – és az átláthatatlan gazdzsungelhez - közeledve megint zörögni kezdett valami a közeli a bokorban. Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy inkább visszafordulunk, és azon az úton megyünk ki, amelyiken bejöttünk. A rekkenő hőség ellenére simán bevállaltuk a jó tízperces kerülőt, hiszen egy vadállat ólálkodott a közelünkben.

A sínek átláthatatlan gazdzsungelbe torkollanak (Fotó: Kovács Ferenc)

Már majdnem kint voltunk, amikor körülbelül tizenöt méterre tőlünk előbújt a susnyásból az őz. Nagyjából tíz másodpercig mindhárman megdermedve álltunk. Feri kihasználta az adandó alkalmat és készített egy fotót az állomás lakójáról. Miután az állat visszahúzódott a bokorba, óvatos léptekkel megindultunk a kijárat felé. Minden apró neszre összerándultunk. Reszketve ugyan, de végül sikerült épségben elhagynunk a szellemjárta pályaudvart.

Sikerült lencsevégre kapni a Tisza pályaudvar bejáratát uraló őzet (Fotó: Kovács Ferenc)

Szeretnék hasznosítani

A Tisza pályaudvar még mindig a MÁV tulajdonában van. Megkeresésünkre a vasúttársaság közölte, az elmúlt időszakban keresték és jelenleg is keresik a hasznosítás lehetőségét. A területen található épületek jó részének üzemi funkciója megszűnt, azonban a rakodóterület jelenleg is üzemel, az érintett ingatlanrészen több épület önkormányzati tulajdonban van.

A természet erődemonstrációt tart a pályaudvaron (Fotó: Kovács Ferenc)

„A korábban vasútüzemi funkciót betöltő épületek bérbeadására nem volt lehetőség. Az ingatlanokon lévő szolgálati lakások jó része megüresedett, azokat a vagyonvédelem érdekében lezártuk. A területen illegálisan elhelyezett hulladék elszállítását a vasúttársaság a lehetőség szerint évente elvégzi. A sorozatos rongálások és önkényes lakásfoglalások felszámolására a MÁV intézkedési tervet dolgozott ki, egyeztetéseket kezdeményezett a szegedi rendőr-főkapitánysággal és az önkormányzattal.” – olvasható a vasúttársaság válaszlevelében.