Vadállatok uralják Szeged elhagyatott pályaudvarát
Az évtizedek óta kihasználatlanul álló Tisza pályaudvart minden erejével igyekszik visszahódítani a természet, erre utal az is, hogy terepszemlénkkor őzre bukkantunk a szebb napokat is megélt állomáson.
A Szeged szégyenfoltjaival foglalkozó cikksorozatunk egyik legkalandosabb része
az elhagyatott Tisza pályaudvar volt
, így már alig vártuk, hogy egy év elteltével ismét felkutassuk. Tavalyhoz hasonlóan ismét az Állomás utca felől közelítettük meg az objektumot. Még bőven a pályaudvar felé vezető utunk elején jártunk, amikor a töltés felőli gazrengetegben motoszkálni kezdett valami:
– Biztos egy farkaskutya – mondta némi félelemmel a hangjában Kovács Ferenc, fotóriporter kolléga. – Nyugi, talán csak a madarak neszelnek – feleltem nem túl határozottan.
Hamar kiderült, hogy mindketten tévedtünk, ugyanis alig másfél méterre tőlünk egy termetes őz ugrott ki a bokorból, és vágtázott el a pályaudvar felé - vélhetően a Tisza magas vízállása miatt húzódott az ártérből beljebb. Szerencsénk volt, mert ha nekünk ugrik biztosan mi húztuk volna a rövidebbet. A kezdeti sokk után folytattuk kalandozásunkat. A pályaudvar melletti elhagyatott hangár ugyanúgy festett, mint egy évvel ezelőtt. Miközben az üvegszilánkok ropogtak a lábunk alatt, folyamatosan azon járt az agyunk, hogy vajon mikor tér vissza az általunk Bambi névre keresztelt őz.
A hangár után egy autó ripityára tört műszerfalába ütköztünk. Természetesen az alkatrészeket is üvegszilánkok övezték – mint ahogy szinte mindent. A vágányokhoz vezető lépcsőt teljesen benőtte a gaz, de nagy nehezen áthámoztuk magunkat rajta. A sínek közözött tavaly a Nagyállomás irányába mentünk, most az Árvízi emlékmű felé vettük az irányt. A szétkorhadt talpfák között lépkedve eldobott, kifakult sörös és üdítős dobozokba botlottunk, ezek mind arról árulkodnak, hogy egyesek rendszeresen visszajárnak ide.
A sínek végéhez – és az átláthatatlan gazdzsungelhez - közeledve megint zörögni kezdett valami a közeli a bokorban. Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy inkább visszafordulunk, és azon az úton megyünk ki, amelyiken bejöttünk. A rekkenő hőség ellenére simán bevállaltuk a jó tízperces kerülőt, hiszen egy vadállat ólálkodott a közelünkben.
Már majdnem kint voltunk, amikor körülbelül tizenöt méterre tőlünk előbújt a susnyásból az őz. Nagyjából tíz másodpercig mindhárman megdermedve álltunk. Feri kihasználta az adandó alkalmat és készített egy fotót az állomás lakójáról. Miután az állat visszahúzódott a bokorba, óvatos léptekkel megindultunk a kijárat felé. Minden apró neszre összerándultunk. Reszketve ugyan, de végül sikerült épségben elhagynunk a szellemjárta pályaudvart.
Szeretnék hasznosítani
A Tisza pályaudvar még mindig a MÁV tulajdonában van. Megkeresésünkre a vasúttársaság közölte, az elmúlt időszakban keresték és jelenleg is keresik a hasznosítás lehetőségét. A területen található épületek jó részének üzemi funkciója megszűnt, azonban a rakodóterület jelenleg is üzemel, az érintett ingatlanrészen több épület önkormányzati tulajdonban van.
„A korábban vasútüzemi funkciót betöltő épületek bérbeadására nem volt lehetőség. Az ingatlanokon lévő szolgálati lakások jó része megüresedett, azokat a vagyonvédelem érdekében lezártuk. A területen illegálisan elhelyezett hulladék elszállítását a vasúttársaság a lehetőség szerint évente elvégzi. A sorozatos rongálások és önkényes lakásfoglalások felszámolására a MÁV intézkedési tervet dolgozott ki, egyeztetéseket kezdeményezett a szegedi rendőr-főkapitánysággal és az önkormányzattal.” – olvasható a vasúttársaság válaszlevelében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
