Betegeket látogat a Szeged-Csanád Egyházmegyei Karitász

Tizenöt éve segíti beteglátogató szolgálatával a kórházban ápoltak felépülését a Szeged-Csanádi Egyházmegye Karitász szervezete önkéntesek bevonásával Szegeden és vidéki városokban. A Betegek Világnapján (február 11.) beszélgettünk erről a szeretetszolgálatról Kothencz Jánossal, a Karitász igazgatójával és Ancsa-Molnár Hajnalka irodavezetővel.

- Milyen tevékenységet jelent a Karitász életében a beteglátogatás?

-

Kothencz János:

A beteglátogató szolgálat sokrétű és odaadottságot igénylő terület. Sok beteg számára a magányosság érzése nehezítheti, lassíthatja a fizikai betegségből való felépülést. Önkénteseink szolgálata elsősorban lelki támaszt jelent számukra. -

Ancsa-Molnár Hajnalka:

Emellett kisebb-nagyobb egyéb feladatot is elláthatnak adott esetben: sétáltatás, felolvasás, az étkezésben való segédkezés, de a legfontosabb, hogy beszélgetnek velük és főleg meghallgatják őket. A beteg, kiszolgáltatott ember szomjazza az odafigyelést. A meghallgatásnak, a figyelmes odafigyelésnek ereje van. Jobb lelkiállapotban pedig gyorsabb és eredményesebb lehet a gyógyulásuk. A személyes találkozásokon túl két kiemelt alkalom van az év során. Karácsonykor és húsvétkor kis ünnepséggel: műsorral, ajándékkal örvendeztetjük meg a kórházi ágyhoz kötött embereket. A betegek világnapján pedig imádságos alkalmat rendezünk valamelyik templomban, mely mindenki számára nyilvános: elmélkedést tart egy lelkipásztor, aki azt követően szentmisét mutat be. Idén a jezsuiták Szent József-templomában Illés Albert atyát kértük fel.

- Miért február 11-hez kötődik ez az alkalom?

- Ancsa-Molnár Hajnalka: A katolikus egyházban ezen a napon emlékezünk meg arról, hogy 1858-ban a franciaországi Lourdes-ban megjelent a Szűzanya egy kislánynak,

Soubirous Bernadettnek

, és forrást fakasztott egy barlangban, melynek vizétől azóta sokan meggyógyultak, illetve lelki békét nyertek.

II. János Pál

pápa 1993-as évre hirdette meg az első Betegek Világnapját többszörös céllal. A szent pápa nagy szeretettel viseltetett a betegek iránt, szándékában állt ráirányítani minden hívő ember – papok és laikusok – figyelmét az irántuk való gondoskodás fontosságára. Arra, hogy ez a szolgálat mennyire krisztusi, hisz a Megváltó földi működése során maga is nagyon sokakat meggyógyított. A Szentatya célja volt továbbá az is, hogy magukat a betegeket megerősítse, arra késztessen mindnyájunkat, hogy a gondolkodjunk el a szenvedés mélyebb, minket Istenhez kapcsoló értelmén is. De nem feledkezett meg az egészségügyben dolgozókról és az önkéntesekről sem, kiemelve áldozatosságuk értékét.

- Kik vehetnek részt ebben az önkéntes beteglátogató szolgálatban?

- Ancsa-Molnár Hajnalka: Minden 18 év feletti elhivatott ember jelentkezését szívesen fogadjuk, aki indíttatást érez erre a tevékenységre. Természetesen első körben szükséges elbeszélgetni a jelölttel. Számukra és számunkra is fontos, hogy körvonalazzuk, mennyiben találnák meg a saját szolgálatukat ezen vagy inkább valami más területen. Amennyiben kölcsönösen úgy érrezük, hogy érdemes belevágnia, akkor egy ideig természetesen egy tapasztalt munkatársunk társaságában kapcsolódhat be ebbe a tevékenységbe.

- A beteglátogatók részesülnek-e valamilyen felkészítő tréningben, ők kapnak-e lelki támogatást ennek a feladatnak az elvégzésére, ha nehézségeik támadnának?

- Ancsa-Molnár Hajnalka: Ez elengedhetetlen.

Vörös Irma

pszichoterapeuta segítségével tartunk havonta úgynevezett esetmegbeszélő csoportokat, más néven szupervíziókat, továbbá a kórházi beteglátogató tréningjeink is ajánlottak számukra. Ezek az alkalmak célzottan őket segítik a lelki megterhelések, esetleges problémák feldolgozásában. A nehézségek mellett persze pozitívum, hogy nagyon szép emberi kapcsolatok szövődnek, nemcsak adunk magunkból, hanem gazdagodunk is ezektől a találkozásoktól.

- Melyik kórházban érhető el ez a szolgáltatás?

- Kothencz János: Az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai központ I. Belgyógyászati Klinikájának Krónikus Belgyógyászati Osztályán, valamint 2015 óta a Gyermekpszichiátriai Osztályon. Tevékenységüket természetesen a klinikai központ vezetőségének engedélyével végezzük, értékes kiegészítést nyújtva a nővérek munkájához, akik sajnos meglehetősen kevesen vannak.

- Milyen gyakoriak ezek a látogatások, és hányan végzik?

- Ancsa-Molnár Hajnalka: Mivel önkéntességről van szó, olyan gyakoriságról beszélhetünk, ami a munkatársnak saját elhatározásból alkalmas. Szegeden mintegy tíz fővel számolhatunk jelenleg, továbbá természetesen együttműködünk a katolikus egyházmegye által kijelölt mindenkori kórházlelkésszel is.