Bodolay: éppen itt az ideje, hogy a színpad eszközeivel visszatérjek az írott „irodalmi” műhöz

"Az eredeti szöveg a mostanában dívó átírások korában, saját idejét, önmagát adja, az időközben eltelt 167 esztendő dacára, illetve éppen ezért is: a 19. század kifejezetten izgalmas nyelvi világával." Bodolay Gézával a Liliomfi kapcsán beszélgettünk.

- Mitől lesz Ferencz Nándor jó Liliomfi? Ahogyan a Somogyi-könyvtárban tartott közönségtalálkozón is mondta, a szereposztás már önmagában szórakozást ígér.

- Ferencz Nándor életkora szerint is tökéletesen megfelel ennek a jó kiállású, lelkes, fiatal, szerelmes vándorszínész hősnek, akinek van elég humora, életkedve és pimasz jókedve, hogy a színészethez hasonlóan az életet is játéknak tekintse, miközben a párjáért küzd az előítéletek és félreértések környezetében. Jó pedig attól lehet, amitől a többiek: Ha a közös, játékos jókedvük találkozik a közönség értük lelkesedő vidám életkedvével.

- Milyen pluszt tud adni az eredeti szöveg, ami miatt érdemes még külön "tolmácsot" is alkalmazni a színpadon?

- Az eredeti szöveg a mostanában dívó átírások korában, saját idejét, önmagát adja, az időközben eltelt 167 esztendő dacára, illetve éppen ezért is: a 19. század kifejezetten izgalmas nyelvi világával. A latin kifejezéseket viszont ma már csak az egykor latinul tudó diákok és tanárok szellemének közvetítésével értjük pontosan. – Lililom-fi barátja: Szellem-fi, mint társ és színpadi alak, Sorbán Csaba alakításában tökéletesen alkalmas az így keletkező félreértések elkerültetésére.

- Szintén a közönségtalálkozón merült fel, milyen sokakat megihletett már a darab, számtalan feldolgozásban láthatta már a közönség. Szívesen és szabadon formálható műről van szó tehát?

- Minden művet szabadon és szívesen formálnak a színházak, több százszor elmondtuk már (persze hiába): Shakespeare, Molière és Brecht éppúgy ezt tették, mint a legjobb mai kortárs szerzőink. A Szigligeti-féle Liliomfiban rengeteget emlegetett „németek” – (akiken persze a Fehér bárányhoz címzett fogadóban az osztrákokat értik 1849-ben) – tehát a mai, huszonegyedik századi

német

színházakban szinte kizárólag novellákból és regényekből készülő átiratok láthatók a színen. Ez minket természetesen semmire nem kötelez, ugyanakkor számtalan „saját kézzel írott” ostobácska

földolgozást

láthatunk remekművekből országszerte. Ezeket utóbb tovább „elemzik” a szakíró-félék, miközben számos esetben a nyelvünk alapszabályaival sincsenek tisztában. Két évtizeddel ezelőtt az átírások jogán és hullámain még csak néhányan lovagoltunk, mára ez „trenddé” vált. – Ergo: éppen itt az ideje, hogy a színpad eszközeivel visszatérjek az írott „irodalmi” műhöz. Engem szórakoztat, ha az ellenkezőjét tehetem annak, amit az/a (színházi) alkotónyáj béget. Tehát az

eredeti írott szöveget

használjuk. Petőfi (Pető-fi) pedig szintén úgy kerül ide, nem Pilátusként a krédóba, – hanem mint a korszak lángeszű költője, akitől máig tanulhatunk bátorságot és jókedvet is. A Liliomfi című előadást január 28-án mutatják be a Szegedi Nemzeti Színház Nagyszínházában. A szegedi teátrum felhívta az érintett bérlők figyelmét, hogy a korábban bejelentett műsorváltozás miatt az egyes bérleteinkben meghirdetett Übü a király helyett Szigligeti Ede Liliomfi című társadalmi vígjátékát tekinthetik meg.