Néma főhajtással emlékezett a szegedi Fidesz és a KDNP a trianoni békediktátumra + FOTÓK

A Fidesz és a KDNP koszorúzással és néma főhajtással emlékezett meg az országot 95 éve ért tragédiáról az Árpád téri országzászlónál, majd Raffay Ernő történész tartott előadást.

Haág Zalán

, a szegedi KDNP elnöke szerint a keresztény ember legfőbb ismérve a jövőbe vetett hit, a bizalom, az utóbbi öt évben pedig olyan dolgok történtek az országban, amelyek reményre adnak okot. Kiemelte, hogy 95, illetve 70 év után újra helyre állhatnak a nemzet megszakadt kapcsolatai a határon túli magyarokkal a könnyített állampolgársági kérelem által. Helyi szinten fontosnak tartja

Simor Márton

, amelyet

Semjén Zsolt

miniszterelnök-helyettes avatott fel. Habár a helyi jobboldal összefogásával, a baloldal akadályozása ellenére valósult meg az alkotás, mégis úgy véli, ez a mű az egész városé. A Himnusz elszavalását és a rövid ünnepi műsort követően a koszorúk mellett a közönség is elhelyezte az emlékezés virágait, vörös és fehér rózsákat. A megemlékezést követően a Polgári Esték vendége

Raffay Ernő

, az SZTE BTK volt oktatója, az Antall-kormány egykori államtitkára volt a KDNP-székházban. A telt házas előadás előtt

Szöllősy József

nyugalmazott koncertmester örvendeztette meg hegedűjátékával a közönséget, majd

Szőke Barnabásné

szavalta el

Szentmihályi Szabó Péter

Trianon sebei című versét. Raffay Ernő beszélgetőpartnere,

Gyimesi László

, a Fidesz szegedi elnöke kérdéseire válaszolva felelevenítette nemcsak a Trianonhoz vezető utat, hanem annak máig tartó hatásait is. A történész úgy gondolja, hogy társadalmi, politikai, etnikai és gazdasági indokai is voltak az 1920. június 4-i békediktátumnak. Véleménye szerint a világtörténelmet nagyhatalmak irányítják, s csak akkor van esélye egy kis nemzetnek, ha erős lelki szövet köti össze tagjait. Az 1867-től 1918-ig tartó időszakot az osztrák-magyar nagyhatalom korszakának tartja, hiszen ekkoriban Európa második legnagyobb állama volt a

Ferenc József

vezette dualista monarchia, amely Németországgal együttműködve a középponti (

tankönyvekben központi

) hatalmak egyike volt. 1914-ben azonban a nagyhatalmak őrlőkövei közé került, annak ellenére, hogy

gróf Tisza

már 1889-ben tartott beszédében rávilágított egy olyan háború veszélyére, amely elsöpri a monarchiát. Kiemelte, hogy Németország területének csupán 8%-át, lakosságának 11%-át vesztette el, míg Magyarország esetében az előbbi 70% fölé rúgott, s egyben népességének kétharmada is idegen uralom alá került. Az Osztrák-Magyar Monarchiának azért kellett megszűnnie, mert a franciák nem akarták, hogy Németországnak erős szövetségese legyen a térségben, de

Hitler

mégis ki tudott robbantani egy újabb súlyos világháborút. A békediktátum szigorúsága ellenére Raffay úgy véli, részben szerencsésen jártunk, hiszen a bukaresti béke szándékai szerint most a Belvárosi hídon lenne a határ, Újszegedet pedig Romániához csatolták volna. Kramář, Csehszlovákia első miniszterelnökének szándékai szerint nem maradt volna Magyarországból más, csak Budapest és környéke. Raffay úgy véli, a magyar kérdés mindig aktuális marad a szomszédos országokban. Egy 1986-ban olvasott tanulmány alapján úgy gondolja, ha fennmaradnak az 1910-es népesedési és magyarosodási trendek, ma 40 millió magyar élne a Kárpát-medencében. Kritizálta a

Károlyi Mihály

vezette Népköztársaságot és az azt követő Tanácsköztársaságot, véleménye szerint az előbbi későn ismerte fel a helyes utat, a fegyveres honvédelmet, míg az utóbbi csak súlyosbított az addigi helyzeten, hiszen a kommunizmus rémével fenyegette Európát. "Rossz kormány rossz döntéseinek mindig a nép issza meg a levét" – zárta előadásának e részét. Gyimesi László kérdésére válaszolva kifejtette, két történelmi folyamat érdemel említést a magyarság sorsának alakulásában. Az első

Churchill

és

Sztálin

moszkvai egyezménye, amely Kelet-Közép-Európát a szovjet érdekszférába utalta. Ennek okán visszaálltak az 1938-as, azaz a trianoni határok, sőt további három falu Csehszlovákiához került. Egyben az egész Kárpát-medencében - beleértve hazánkat is - felléptek a polgári magyar nacionalizmus ellen. E fellépés, amely állandó volt a Rákosi- és Kádár-korszak alatt, és csak a rendszerváltozással szűnt meg Magyarországon.

A második az ezt követő időszak, amelynek idején a három utódállamból kettő felbomlott. Románia esetében habár a hadsereg és a belügy ellentéte nagy volt

Ceaușescu

bukása után, Erdély kérdésében összezár minden politikai oldal. Raffay szavai szerint „Erdély autonómiájára akkora az esély, mint egy lakatlan szigeten a tömegverekedésre”, mégis fontos e kezdeményezés támogatása, hiszen így adhatunk reményt a külhoni magyaroknak. Sajnálja, hogy nem éltünk Csehország és Szlovákia szétválása idején a katonai beavatkozás lehetőségével, mivel ekkoriban 10-12 hónapig de facto nem létezett szlovák hadsereg. Annak ellenére gondolja ezt így, hogy elismeri a szlovákok jogát saját államra, de egyben félti is a Felvidék déli részén élő magyarokat. Elmondta, a délszláv háború kitörésekor a fegyverek küldése mellett érdemes lett volna a horvátokkal szövetséget kötni, vagy később az 1999-es koszovói válság idején beavatkozni. Elárulta azt is, tudomása szerint

Leonyid Kucsma

, az első ukrán elnök hajlandó lett volna tárgyalni Kárpátalja területéről. Raffay Ernő úgy véli, a történelem mindig hoz lehetőséget, napjainkban azonban máshogy kell dolgozni. A Nemzeti Összetartozás Napját, az állampolgársági intézkedést és a határon túlra irányuló kötelező középiskolai kirándulások lehetőségét mind kiváló lépéseknek tartja. A beszélgetést követően a volt honvédelmi államtitkár válaszolt a hallgatóság kérdéseire, majd dedikálta könyveit.