„Ló vontatta omnibusszal” indult a kötöttpályás közlekedés Szegeden 130 éve + FOTÓK

Cikkünk frissítése óta eltelt 7 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

DSC08643

Százharminc esztendeje indult el Szegeden a lóvasút, ami a kötött pályás tömegközlekedés kezdetét jelenti a városban. Ezt a korszakot egy hiánypótló kiadvány ismerteti, melyet a Somogyi-könyvtárban mutattak be.

Az omnibuszt a korabeli feljegyzések szerint 1884. július elsején váltotta fel Szegeden a lóvasút és egészen 1908 októberéig, a villamosközlekedés elindításáig közlekedtek ezek a járművek. A Somogyi-könyvtárban tartott könyvbemutató előtt a kötet szerzője, Nagy István, a Szegedi Közlekedési Kft. nyugdíjas oktatótisztje a SZEGEDma.hu-nak elmondta, már az 1860-as években is tervezték elindítását, ám a nagy tiszai árvíz szó szerint elmosta ezeket a terveket, és csak az újjáépített városban indult meg a lóvasúti közlekedés. Mint a villamos, kötött pályán közlekedett a lóvasút, más néven lóvonat, melyeken akár 25-30 fő is utazhatott, míg a kisebb járműveken 15-en fértek el. Az utasoknak a konduktoroktól, vagyis kalauzoktól jegyet kellett váltaniuk, de arról nincs tudomása Nagy Istvánnak, hogy esetleg bérlet létezett-e akkoriban.

„Az ok, amiért elindították a lóvasutat, hogy egykor két vasúttársaság is keresztezte Szegedet, az Alföld-Fiumei Vasúttársaság és az Osztrák-Magyar Államvasút-Társaság, mely a jelenlegi nagyállomásra ér be” – részletezte az SZKT nyugdíjas oktatótisztje. Mint megtudtuk, eleinte idegenkedtek a szegediek a ló vontatta járműveken való utazástól, alig akadt utas. A Szegedi Naplóban így írt a lóvasút megindításának másnapján: „Ma reggel 5 órakor indult ki a lóvasút első rendes útjára, melyre állandó közlekedését megnyitotta. A korai órákban zavartalanul robogott végig a fővonalon az első kocsi. Az arany sipkás konduktornak nem sok dolga akadta… Vígan csilingelt a kocsival egykedvűen koczogó ló csengettyűje. A jelző síp is megszólalt, vigyázatra intve az embereket… Az érdeklődés, mely a lóvasút iránt az első napon megnyilvánult, úgy tűnt föl, mint első szála annak az élénk forgalomnak, mely a vonal útjain idővel össze fog futni”.

A könyvbemutatón elhangzott, a századfordulóra már olyan népszerű közlekedési eszköz lett, hogy a villamos elindításában gondolkodtak Szegeden. Ezt bizonyítja az is, hogy míg 1884-ben csak óránként indult, megszűnése előtt már hatpercenként. A lóvasút Rókus állomástól a nagyállomásig mintegy fél óra alatt tette meg az utat, míg most a hivatalos menetideje az azonos végállomások között – természetesen csak részben egyező nyomvonalon – közlekedő 1-es villamosnak 16 perc.

„A Szegedi Közuti Vaspálya r. t. igazgatósága fájdalommal megtört szivvel jelenti, hogy a legjobb anya, sőt dédanya, a jó öreg lóvasut szerdán, szeptember 30-án II óra 30 perckor jobblétre szenderült. Gyermeke: a villamos születési ölte meg. Senki sem sajnálja, de mi megsiratjuk. Temetése Szegeden a fölállitandó lóvágóhidon lesz, az engesztelő utókor bocsásson meg lassuságáért. Föltámadásától Makón rettegnek” – az igazgatóság a Szeged és Vidéke napilap 1908. október 2-i számában ezzel a „gyászhirdetéssel” búcsúzott el tréfásan a lóvasúttól. Nagy Istvántól megtudtuk, a villamosközlekedés elindításában nem járt élen Szeged, nem csupán nyugat-európai, de hazai nagyvárosok is megelőzték a fejlesztés terén a várost.

„Érdemes emlékezni a múltra, megőrizni azt, s ennek egyik eleme, hogy írásos dokumentumokat hagyjunk magunk mögött. Nagy István a 130 éves a kötöttpályás közlekedés Szegeden – A lóvasút című könyvében szépen összegzi a vasúti közlekedés egy szeletét” – erről már Tóth István Tibor, az SZKT ügyvezető igazgatója beszélt portálunknak. A könyvvel kapcsolatban elmondta, sokat köszönhetnek a Somogyi-könyvtárnak, több dokumentum csak a kiadvány készítésekor vált ismertté, ezért is hiánypótló a kiadvány.

no images were found

Előző sztori

A facebookon zsarolt a vásárhelyi nő + VIDEÓ

Következő sztori

Állatok az autóban – hogyan utazzunk kedvenceinkkel