A kiskörei vízlépcsőtől a Baradlán át a Rákóczi-barlangig + FOTÓK

Cseppkövek, víznyelők, karrok, karsztos kőzetek – nyári iskolát szervezett az SZTE Környezettudományi Doktori Iskola (KTDI) Aggtelekre. A túrákban, látnivalókban és tartalmas szakmai előadásokban is gazdag táborban a KTDI mintegy 40 PhD-hallgatója és oktatója vettek részt.

Az Aggteleki-karszton elterülő Aggteleki Nemzeti Park (ANP) óvodástól felnőtt korig fogad csoportokat, melyeknek bemutatja értékeit és azok védelmét. Már a 19. században felismerték a táj különlegességét, az élő és élettelen természeti értékeket, így a vidék a védettség különböző fokát érte meg – mondta el a nyári iskolában tartott előadásában

Tóth Erika

, az ANP munkatársa. A terület 1978-tól tájvédelmi körzet, 1985-től önálló nemzeti park.

Barlangok százai

Az Aggteleki- és Szlovák-karszt mintegy 1400 barlangja 1995-ben kapta meg a Világörökség címet. A szegedi egyetem későbbi professzora, Jakucs László itt fedezte fel elméletét bizonyítva a Béke-barlangot 1952-ben. Az aggteleki az ország első és egyetlen olyan nemzeti parkja, amely elsősorban az élettelen természeti értékek védelmére jött létre. A 60 ezer hektárnyi karsztterületen a mérsékelt övi, középhegységi karsztosodásra jellemző összes barlangtípus képviseleti magát, egyedülállóan változatos, komplex és érintetlen. A nemzeti park 20 ezer hektárnyi területe az őskor óta lakott terület, jóllehet mintegy 230 millió éve még trópusi tenger borította. Döntően triász kori mészkő az alapkőzet, melyet a víz alakított. A nemzeti parknak háromnegyed része erdő, területén 90 forrást tartanak számon, valamint különlegesen szép dolinatavak, művelt és műveletlen területek egyaránt színesítik a táj arculatát. A terület neves kutatója, Dudich Endre több mint 500 különböző állattaxont jegyzett fel a Baradla-barlangban.

Változatosság