Közélet

Mudi, az "elfeledett juhász" – magyar kutyafajták 5. rész + FOTÓK

2012. június 26., kedd

Sokan egyszerű keveréknek nézik hazánk legritkább pásztorkutyáját, a mudit. Ez a vidám tekintetű, életerős eb méltatlanul burkolódzik az ismeretlenség homályába, kiváló tulajdonságai mellett ragaszkodó, családszerető állat. Hazai kutyafajtákat bemutató sorozatunk ötödik részében ezzel a fajtával foglalkozunk.

Fényes Dezső

, a balassagyarmati Palóc Múzeum egykori igazgatója a pásztorok életét, szokásait kutatta éveken át. A bugaci pusztákat járva, néprajzi gyűjtőmunkája során megakadt a szeme egy különleges eben: az álló fülű, gyors mozgású, tűzrőlpattant vidámságú állat különbözött az ottani keverék kutyáktól. Vásárolt is néhány példányt, majd hazatérve tenyészteni kezdte őket. Néhány évre rá, 1936-ban a budapesti tenyészállatvásáron mutatta be először ezt a fajtát, benyújtva az első hivatalos standardot, amit a szakértők el is fogadtak. Innentől egy új hazai kutyafajtával bővült szűkös, de annál értékesebb listánk - az ebek az első tenyésztett példány után a mudi nevet kapták.

Méltatlan közöny

"Rendkívül rossz magyar szokás, hogy kevésbé ismerjük, kevésbé becsüljük saját értékeinket, mint másokét. A szocializmus belénk nevelte, hogy az import az értékes, az itthoni gagyi - talán ez lehet az oka, hogy a magyar pásztorok is külföldi kutyákat használnak a kiváló hazai tenyésztések helyett" - mondta

Vanyó Sándor

(

képünkön jobbra

), a Tápai-Tekergő Mudi Kennel tenyésztője, akit a fajta jellegzetességeiről, sajátosságáról faggattunk. Mint megtudtuk, a három pásztorkutyánk - a puli, pumi és mudi - közös őssel bír: a pumik vérébe terrier típusú kutyák keveredtek, míg a mudi a német spicc és a magyar puli szerelemgyereke lehet. Pontos adatok azonban nincsenek, a mudi múltját, és az érthetetlen közöny miatt sajnos a jövőjét is homály fedi. Az állat pedig kiváló tulajdonságokkal bír, mely nagyrészt annak is köszönhető, hogy sosem vált divatkutyává, így elkerülték a túltenyésztéssel járó betegségek. Intelligenciája a többi pásztorkutyához hasonlóan a mudinak is magasabb az átlagosnál, gazdáját félszavakból is megérti. Emellett rendkívül gyors mozgású, energikus kutya, bár szinte árnyként követi gazdáját, sosincs láb alatt. Gyorsasága a legveszélyesebb állatok terelésére is alkalmassá tette, munkakutyaként is jól teljesít, egy igazi energiabomba. A tenyésztő korábbi kiskutyája már kilenc hónaposan vaddisznókat tartott sakkban. Megismerkedhettünk még

Rácz László

kanjával, a négyéves Betyárral is, aki az otthoni nyájat terelgeti, a szavak mellett kézjelekből is tudja követni az utasításokat. Betyár póráz nélkül is szépen halad az utcán gazdája mellett, a munka után pedig jól eső labdahajkurászással vezetik le a feszültségeket. A fölös energiákat mindig ki kell futtatni az ebből, különben ezt a mudi teszi meg, melyet kint felejtett cipőink, papucsaink bánhatnak.

Kutyahűséggel

Vanyó Sándor két mudijával, Tápai-Tekergő Csutival és Nyírségfia Gubanccal kiállítások mellett az iskolákat is járja, ahol a fajta bemutatása mellett a gyerekeket tanítja, hogy miként kell viselkedni a kutyákkal - akár ismerős, akár ismeretlen állatról van szó. A mudik kiváló tanítók, gazdájuk minden parancsát lesik, a gyerekeket pedig nagyon szeretik. Szökéstől nem kell félni, még elhagyni sem lehet őket - tipikus, hogy a rossz körülmények között tartott, megvert mudi is kitart gazdája mellett. A pásztorembernek tanulékony és igénytelen kutya kellett, kinézete csak sokadlagos szempont volt a tenyésztés során, de erre sem lehet panaszunk: szinte minden színben "kapható" a mudi feketétől a fehéren át egészen a mostanában keresett tarkáig. Hullámos szőrzete semmilyen ápolást nem igényel, tetőtől talpig összesarazhatja magát az eb, egy fél óra alatt lerázza a piszkot. A sok állatra jellemző erős, faggyús szag sem érezhető rajta, ráadásul termetre sem túl nagy, így a lakásban is könnyen tartható - persze csak ha naponta kifutkározhatja magát. Neszes házőrző, de nem csahol sokat, emellett a betegségekkel szemben is ellenálló, hosszú életű kutyafajta.