Kothencz János: Megtanítani egy gyereknek, hogy szeretetre méltó

Mindenkinek összeszorul a szíve, ha arról hall, hogy egy gyereknek apa és anya nélkül kell felnőnie, viszont vannak olyan emberek, akik a családok nélküli csemeték jobb életéért dolgoznak. Kothencz János, az ÁGOTA Alapítvány vezetője, a Szeged-Csanádi Egyházmegye gyermekvédelmi feladatellátásaiért felelős főigazgatója nagy utat tett meg e területen. Nemrégiben Szegedért Emlékéremmel ismerték el munkásságát.

– Ön is otthonban nőtt fel, majd visszatért a kezdetekhez, dolgozni kezdett a gyermekotthon fiataljaiért, elvitte őket kirándulni, moziba, egyszóval törődött, foglalkozott velük. Ebből a törődésből született meg az ÁGOTA Alapítvány.

– Az ÁGOTA fennállásának immár 15. évfordulóját ünnepli. Az alapítvány azóta 270 karitatív munkást foglalkoztat, rengeteg, különböző profilú szakember segíti a munkánkat, 170 intézményt is támogatunk.

– Nemrég elkészült egy országos állapotfelmérő reprezentatív vizsgálat, ami megmutatta, hogy az állami gondozottak bizony elég pesszimisták jövőjüket illetően.

– 118 kérdezőbiztos több mint 1700 gyereket interjúvolt meg, az eredmények lesújtóak. Az elemzésekből kitűnt, hogy ezek a fiatalok meglehetősen pesszimistán ítélték meg sorsukat, a kilátástalanság, reményvesztettség érzése uralkodott el rajtuk, a szakma tanult tehetetlenségnek nevezi ezt az állapotot. A válaszok értelmezése, tanulmányozása hívta életre az alapítvány fejlesztésében a családból kiemelt gyermekek nevelésére alkalmas új pedagógiai módszertant, a KÁSZPEM-et, amely a gyermekvédelemben dolgozó szakembereknek jelent segítséget, munkájukat könnyebbé, a gyerekek életét pedig sikeresebbé teheti.

– Létrejött egy széles körű együttműködés is az egyház, a megyei önkormányzat és a civil szféra között.

– Sürgető és elengedhetetlen az az összefogás, ami idehaza szerencsére egyre inkább kezd testet ölteni. A gyermekekkel való bánásmódban elsősorban emberi és nem utolsósorban szakmai attitűdváltására van szükség, ahol a felügyeleti, szolgáltatói minőséget a törődő, nevelő, mélyen gyerekcentrikus szemléletmód megerősítése váltja fel. Most az egyház is bekapcsolódott a rendszerbe, óriási szerepvállalást valósít meg. Az áprilisi és májusi Csongrád megyei közgyűléseken elfogadott döntések értelmében a megyei önkormányzat és az egyházmegye között feladatellátási megállapodás születik.

– Mit jelent ez konkrétan?

– Július elsejével a Szeged-Csanádi Egyházmegye fenntartásába kerül a Csongrád megyei gyermekvédelmi szakellátás. Ezt a folyamatot, a fenntartói felelősség-megosztást a gyermekek szolgálatnak a céljaként éljük meg. Vallási hovatartozás nélkül lépünk be ebbe a folyamatba, nem arról van szó tehát, hogy mivel az egyház lesz a fenntartó, katolikus nevelésben lesz részük a gyerekeknek. Mindenkinek tiszteletben tartjuk a világnézeti hovatartozását. Itt maga a szolgálat az, ami átkerül az egyház fenntartásába. Viszont ahogy a már fent említett felmérés is rámutat, komoly szakmai változásokra van szükség, olyan gyereknevelésre, ahol módszerspecifikus eszközökkel vegyített nevelői munka folyik a gyermek szükségleteihez leginkább odailleszthető, releváns foglalkozásokon, pedagógiai módszereken keresztül.

– A célja tehát az, hogy az életben hatékonyan helyt álló felnőtteket neveljenek?

– Igen, a célunk, hogy a családból kiemelt csemetéket hatékonyabban szocializáljuk, készítsük fel az életre. Úgy is mondhatnám, azt szeretnénk, hogy ezek a gyerekek az érdemeiktől függetlenül tapasztalják meg saját maguk szeretetre méltóságát, és úgy érkezzenek a társadalomba, hogy befogadásban legyen részük, bízzanak önmagukban, s tehetségükön keresztül képesek legyenek felépíteni világukat. Ha egy gyermekben ilyen énképet, jövőképet tudunk erősíteni, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek a fiatalok megállják a helyüket a társadalomban.