Dohánycikk

Az ember belép egy sarki csehóba és fennakad az ezernyi cigiből összeolvadt füsthálón. Vergődik, pultot ér, rendel egy kávét vagy egy italt – két magányos korty között a legjobb, amit tehet, hogy megszövi a saját füsthálóját. A Fidesz kifüstölési akciója, hogy ezért nyártól fogva bírságolható legyen a szerencsétlen.

Az intézkedés görcsös európai szabványnak akarja mániákusan megfeleltetni az országot – ezúttal számításba se kell venni a nemzeti büszkeséget, amit Orbán az európai tanács ülésén piszkavas szónoklatával ingerelt, most nyomjuk csak el szépen. Szegeden már az utcán nem mehetek végig cigarettát lóbálva a számban. Szerencse, hogy erről Makón értesítettek – bár a tag, aki leadta drótot még így is Bagósok! - felkiáltással tekert tova a (cigifüstmentes) szmogban. A város szűrőtlen cigis doboz, de most nem ez a fontos. Egyszerűen a propaganda hagyja odáig süllyedni a helyzetet, (és bravúrosan teremtve egy újabb kisebbséget) amely a dohányosokat már-már kábszeresként kezelő kispolgári véleményeket ereget az utcán. Remek húzás a nemzeti együttműködés pályáján – nem kompromisszummal jönnek elő, hanem igyekeznek kisiklatni a dohányzó kocsit. Arról nem is beszélve, hogy az intézkedés értelmében az a legutolsó lebuj, ahol csak, mint bögrében a zacc gyűlnek össze azok, akik egy fél grammos szállal ajkuk közt próbálnak kicsit ellazulni. Egy olyan atmoszférában, ahol hordaléknépek, könnyű nők, olcsó pia ömlik rád füst híján, annyi mint ajkak nélkül társalogni. Sterilizáció. Hagyománya van ennek, lehet, nem a kubai szivart szopogató felső tízezer köreiben. Az üres kezek és elmék húzóágazata (Syd Barret például Zippo öngyújtóval találta fel a slideolást). Persze nem kell romantikus (parázskörmű angyalok) magasságokba emelni egy alapvetően rothasztó fixációt – de a szegregációval sem oldanak meg semmit. Plusz adókkal, szagelszívókkal, jól kialakított friss levegőjű térrészekkel simán lehetne operálni, de nem. (Összefüggésbe hozni megbetegedésekkel csak egy szimpla lesújtó kommunikáció az addiktív szerekről, ami jócskán eltúlzott.) És itt már nem arról van szó, hogy le kell szokni – egy intézkedés ezt képtelen kieszközölni, akárhogy is hangoztatja bőszen egy naiv és álszent társadalom, amelynek minden tagja kimondatlanul drogfüggő. Ilyen alapon tiltsák be a dohánytermékeket, de ne egy olyan társadalmi attitűdöt állítsanak fel, ami a sunyin sodort füves cigik zugpöfékelésével egy szinten említi azt, ha rágyújtok. Nincs szükség macska-egér játékra a rendőrségi téglák és a hozzám hasonlók között – nem akarjuk sorozatosan a rövidebb szálat húzni.