/

Elme Mater: Nyílt és rejtett önpusztítás

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Gyakran a társadalmi környezet normáinak megfelelően fejeződik ki az önpusztítás: ölt nyílt formát öngyilkosságban vagy annak kísérletében, illetve jelenik meg másként – közölte Temesváry Beáta szakvezető főorvos szerdán Szegeden.

A szakember az Szegedi Tudományegyetem (SZTE) pszichiátriai klinikájának Elme Mater című programsorozata keretében tartott előadásán példaként egy néhány évtizede német kollégájával végzett kutatás eredményét ismertette. Az 1980-as években a szegedi klinikán viszonylag sok öngyilkossági kísérletet elkövetett fiatalt kezeltek, míg az egykori Kelet-Németországban nagyon ritkán találkoztak ilyen pácienssel, viszont gyakran fordultak elő az anorexiában – az evészavar egyik típusában – szenvedő tizenévesek. A kutatás szerint a jelenség egyik oka, hogy Magyarországon nagy hagyományai vannak a nyílt önpusztításnak, míg az NDK-ban nem volt társadalmilag elfogadható az öngyilkosság.
Az SZTE addiktológiai osztályát vezető szakember a hazai öngyilkosságok számának utóbbi években megfigyelhető csökkenésének hátterében is részben ezt a jelenséget látja. A rendszerváltást követően a nyílt önpusztítás részben áttolódott a rejtett zónába. Az alkoholisták körében az orvosok például sokkal súlyosabb állapotú pácienssel találkoznak, akik gyakran valamilyen – a mértéktelen italfogyasztás miatt kialakuló – testi betegségbe halnak bele.
A statisztikailag kimutatott öngyilkosságok száma valószínűleg azért is alacsonyabb, mint korábban, mert igen sok – igazságügyi orvos szakértők szerint országosan és évente több száz – eset rejtve marad. Ennek oka, hogy bizonyos esetekben már nem kell boncolást végezni – mondta Temesváry Beáta.
A csökkenő tendencia annak eredménye is, hogy javul a depressziós páciensek kezelése – az öngyilkosságot elkövetők vagy azt megkísérlők 60 százaléka szenved ugyanis e betegség valamely válfajában.
A főorvos úgy véli, az öngyilkossági halálozás visszaszorítása szempontjából fontos lenne, hogy a szakemberek – az egészségügy vagy a szociális ellátás területén dolgozók vagy pedagógusok – megtanulják a korai jelek felismerését. Ez a terület azonban a mai napig tabutémának számít, így igen gyér az érdeklődés az ilyen jellegű képzések iránt.

Előző sztori

Fischer Ernőre emlékeznek csütörtökön Szegeden

Következő sztori

Ismeretlen a MOL orosz résztulajdonosa