Gazdaság

A kapitalizmust a kapitalistáktól kell megvédeni

A kapitalizmust a kapitalistáktól kell megvédeni

2008. november 12., szerda
A kapitalizmust a kapitalistáktól kell megvédeni

Botos Katalin szerint a válság a demokrácia hibáira is rávilágít

Fotók: Gémes Sándor

A hazánkat is elérő pénzügyi válság rövid távon nem orvosolható, Magyarországnak hosszú, szisztematikus kilábalási folyamatra kell felkészülnie - véli Botos Katalin, az SZTE közgazdászprofesszora. A nemzetközi pénzügyek, pénzpolitika elismert szaktekintélye - aki az Antall-kormány alatt a Pénzügyminisztérium politikai államtitkáraként, majd a bankszektor fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszterként dolgozott, illetve az Állami Bankfelügyelet első elnöke volt - szemléleti változást sürget: mint mondja, Magyarország csak úgy hagyhatja maga mögött a csődhelyzetet, ha az ultraliberális, fundamentalista kapitalista elvek helyett végre a középutas arisztotelészi megoldásokat részesíti előnyben, melyek a közösségi szempont és az egyéni érdekeltség jó kombinációján alapulnak.

Botos Katalin,

az SZTE Gazdaságtudományi Kar és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet professzora több alkalommal kifejtette már véleményét a pénzügyi válságról, legutóbb a Magyar Nemzet pénteki számában jelent meg ezzel kapcsolatban egy dolgozata. A nemzetközi pénzügyek kiváló ismerője szerint a világméretű krízis nem csupán a kapitalizmus hátulütőire, hanem a demokrácia hibáira is rávilágít, ugyanakkor egy állam sem rejtheti hibáit, rossz gazdaságpolitikai döntéseit a világválság védőparavánja mögé. Ez a fő problémája az IMF- támogatással.

Addig ígérgettünk, míg elveszítettük hitelességünket

„Nem is magával a csomaggal van a legnagyobb gond, hanem azzal, hogy egyáltalán eljutottunk ebbe a helyzetbe, mikor a Nemzetközi Valutaalapnak már mindenképpen segítséget kellett nyújtania. Bizonyos, politikailag népszerűtlen intézkedéseket már régen meg kellett volna hoznunk, ám ezek - többszöri ígéretünk ellenére - mindeddig elmaradtak, így el is veszítettük a nemzetközi pénzpiacok bizalmát, hitelét. A rendszerváltás óta eltelt időszak fő teherviselői a nyugdíjasok és a munkavállalók, és most is csak rajtuk lehet szorítani, hiszen már nem léteznek a szocializmust jellemző kiadások, melyek direktben finanszírozták a vállalkozásokat. A 2000 óta bekövetkező GDP-növekedés haszonélvezői pedig a vállalkozók, akiknek zöme - legyünk őszinték - külföldi tőkés. A mentőcsomag elsősorban az ő számukra döntő fontosságú" - fejti ki a SZEGEDma.hu-nak Botos Katalin. Az utóbbi napokban többször elhangozott, hogy az IMF nem támasztott túl kemény követelményeket felénk. Vajon hogyan kell ezt értelmeznünk? A professzor asszony szerint úgy, hogy egyrészt a magyar gazdaságnak vannak devizatartalékai, a magyar gazdaság működik, másrészt maga a Valutaalap is sokat változott az utóbbi időben.

A suszter lyukas cipője...

„A vezető közgazdászok kénytelenek voltak belátni, hová vezetnek az elszabadult elvárások, az, hogy lufi, semmi konstrukciókkal effektív pénzekhez lehet jutni - az ezzel kapcsolatos pénzügyi manőverekről egyébként már 1987-es, Világméretű pénzügyi egyensúlyhiány című könyvemben tájékoztatást adtam -, illetve hogy a kapitalizmust maguktól a kapitalistáktól kell megvédeni, egészen pontosan azoktól a fundamentalistáktól, akik mindenféle állami beavatkozást elutasítanak. Számomra egyébként még egy nagy tanulsággal jár a válság: a modern demokrácia világszerte valójában fügefalevéllel eltakart diktatúra, ahol nem a parlamentnek van kormánya, hanem a kormánynak parlamentje, mely rábólogat a döntésire, tehát gyakorlatilag senki sem (volt) képes megakadályozni, hogy túlnyújtózkodjunk a takarónkon. Pontosan ez történt Magyarország esetében is" - mondja, hozzátéve: külön vizsgálat tárgyát képezi, miként jutottunk el oda, hogy az Európai Unió újonnan csatlakozott államai között az elsőkből utolsók lettünk... Az állam szerepének növelése jelentheti tehát a kiutat a jelenlegi helyzetből? Botos Katalin úgy fogalmaz: helyre kell állítani az állam szerepét, hiszen az az utóbbi időben túlságosan is a háttérbe szorult. „Semmiképp sem a közvetlen gazdaságba történő beleszólásra gondolok, annál inkább az intézményrendszer megerősítésére, a szabályozó és intézményépítő funkció, illetve a kisvállalkozás-fejlesztés és -támogatás iránti figyelem megnövelésére. Nekem is van vállalkozásom, s alig tudok eligazodni a jogszabályok sűrűjében - suszter vagyok, mégis lukas lesz a cipőm? Miért nincsenek olyan helyi hálózatok, melyek arra törekszenek, hogy minden fontos információt eljuttassanak a kisvállalkozókhoz? Nem azt kell mondani, hogy miért nem kérdezett az a fránya kisvállalkozó, hanem hozzuk létre azt a szervezetet, melynek az a feladata, hogy utána érdeklődjön: János bátyám, maga tud erről, figyelte ezt, megcsinálta azt?"

Eladtuk szinte a teljes nemzeti vagyont

És mégis, újra, hatalmas államadóssággal küzdünk. A bürokrácia viszont óriásira növekedett. A túlzott bürokrácia leépítése is sürgető feladat - teszi hozzá az egykori tárca nélküli miniszter. „Ismét egy saját példát mondok: van egy pici családi szőlőgazdaságunk itt Szeged közelében. Az egyik nap kijött két vámos egy levéllel, fáradnánk be a parancsnokságra egyeztetni a készleteket. Pesten lakunk, így Budafokra kellett kisétálnunk, egy napig egyeztettük a könyveket, két ember foglalkozott ezzel. Vajon mi értelme van ennek egy olyan kis vállalkozásnál, mely nem fogja elárasztani a világpiacot feketén csinált szalmaborral, csupán némi jó minőségű bort állít elő alapvetően házi fogyasztásra? Emberek százainak kedvét vették el a borászkodástól a környéken ezzel a rettentő sok bürokráciával". Botos Katalin biztos benne: Magyarországnak hosszú, szisztematikus kilábalási folyamatra kell felkészülnie, ennek forgatókönyvét pedig csakis hozzáértő, elfogulatlan, a közösségi érdekek és a jövő iránt elkötelezett közgazdászok készíthetik el. „A bérekből már nem lehet faragni, s úgy vélem, a nyugdíjaskor jövedelmi szintjének biztonságára való tekintettel a járulékok jelentős csökkentése sem járható út. További eladósodással ugyanis nem nagyon tudunk növekedést generálni; azzal, hogy gyakorlatilag a teljes nemzeti vagyont külföldi kézbe adtuk, most már nincs állami vagyoni fedezetünk a felvett külföldi hitelek visszafizetésére. Kénytelenek vagyunk tehát megszorítani. Mindenkitől apró áldozatokra van szükség: fel kell például ismerni, hogy a magyar termék vásárlása hazai munkahelyeket ment meg. De mindenképpen a gazdasági kitörési pontokat kell keresnünk A takarékosságot a kormánynak magán kell kezdenie".

Nem szabad többé bedőlni az individualizmusnak és a szabadosságnak

Azt is fontosnak tartja, hogy kimondjuk: nem szabad többé bedőlnünk a gazdasági és társadalmi liberalizmusnak, individualizmusnak és szabadosságnak. „Sajnos eljutottunk odáig, hogy szétverődtek a hagyományos társadalmi kötöttségek, családi és baráti közösségek. Sok minden nem tetszik nekem, amit

Gyurcsány

úr tesz vagy mond - hogy lehetett például kijelenteni, hogy mindenkinek joga van fiatalabbra cserélni öregecskedő feleségét? S miért nem árasztották el az utcákat a tiltakozó nők? Vagy milyen megoldás az, hogy félünk elmenni egymásnak kalákában segíteni? Csak üzleti alapon lehet magánkapcsolatot tartani? Vegyük észre, aki ilyen individualista, önző, anyagi értékektől vezérelt szempontok alapján dönt a magánéletben, az a közéletben sem tesz másként. Nincs más út, fel kell számolni a társadalomellenes intézkedéseket, melyek szembeállítják egymással az embereket, s újra fel kell építeni az érzelmi, érték- és gazdasági közösségeket, hálózatokat. Szemléleti változásra van szükség: az ultraliberális, fundamentalista kapitalista elvek helyett végre a középutas arisztotelészi megoldásokat kell előnyben részesíteni, mely a közösségi szempont és az egyéni érdekeltség jó kombinációján alapulnak."

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.