A képviseleti demokrácia mai pozíciói

Mert azt kell lássam, a politikusok többsége elsősorban önmaga politikusi létéért küzd, a bejutásért és a bennmaradásért. Mi, választók meg négyévente voksolgassunk rájuk...

Aki ismer, tudja, hogy diákkorom óta foglalkozom a politikával, de azt is, hogy politikus soha nem kívántam lenni. Hogy miért? Mert alkalmatlan vagyok erre a feladatra. Ezt belátni nem nagy ügy. Más kérdés, hogy vajon hol tartanék egzisztenciálisan - ahhoz képest, ahol most leledzem -, amennyiben nem vettem volna tudomást arról, ami számomra nyilvánvaló, és mégiscsak, tisztán a karrier kedvéért, egyetlen egyszer is jelöltettem volna magam valamilyen képviselőnek. Nem fogják elhinni, de az elmúlt évtizedekben láttam jó pár ilyen megfontolású embert jelentéktelen figurából a hatalom csúcsaira törni. Tudom, milyenek voltak korában, és mivé váltak később politikusként. Nem egy közülük nem élt meg e szerepben egy ciklusnál többet, de már soha nem lesz olyan, mint annak előtte volt. Gyarapodásuk, a pártokon belül dúló belső harc lényüket is átformálta, ma már másként gondolkodnak a világról, mint annak előtte. Persze tisztelet a kivételnek! Mert vannak olyanok is, akik - fehér hollókként - nem annyira magukért politizálnak, és alkatuknál, habitusuknál, felkészültségüknél fogva alkalmasak e szolgálatra. Miért mondom mindezt? Mert azt kell lássam, a politikusok többsége elsősorban önmaga politikusi létéért küzd, a bejutásért és a bennmaradásért. Mi, választók meg négyévente voksolgassunk rájuk... Itt van például a Ferencváros polgármestere, aki nem először tölti be tisztét. Gegesy Ferenc kilépett az SZDSZ-ből, és lemondott parlamenti mandátumáról. Döntését azzal indokolta, hogy ellentmondásos politizálása eredményeként a Szabad Demokraták Szövetsége „reménytelen helyzetbe jutott”, és hamarosan csak a szatelitpártként való működés vagy a parlamentből való kiesés között választhat. És amellett, hogy csak igazat tudok neki adni, és gratulálnom kell következetes lépéséért, gyanítom, döntésének hátterében ott mocorog polgármesteri jövője is: úgy ítélhette meg, hogy ami eddig a szabad demokraták mezében ment, az a jövőben nem fog menni, akár függetlenként is több eséllyel futhat neki az elkövetkező választásoknak. Persze azt kívánom, hogy minél több volt párttársa kövesse őt, hadd foggyon Gyurcsány virtuális többsége... Egy kerülettel odébb, a VIII. kerület szabad demokrata vezetője, Csécsei Béla már nem ment el idáig, csupán üzent Fodornak: nem jó, amit csinál, és nem jó, ahogy csinálja. Fodor meg, aki csütörtökön - egy, illetve két miniszterségért elárult volt párttársával - Orbán Viktorral találkozik, igyekszik elkerülni egy rendkívüli küldöttgyűlést összehívását (ezt általában az ügyvivői testület javaslata alapján az országos tanács tűzi napirendre), mert nem tudni, hogyan jönne ki elnökként belőle. Majd ők a párt csúcsvezetése eldönti, hogyan, merre tovább. Érdekes módon - hasonló okból - a szocialisták is berzenkednek rendkívüli kongresszusuk minél előbbi tető alá hozásától. Nehogy már az alsóbb szintek beleszóljanak a leosztásba. Két, a tagsága véleményére mit sem adó párt szűk elitje egyezkedni próbál az ország sorsát illetően. Nem csoda, hogy nem akarnak előrehozott választásokat. Elég gond nekik pozícióik megtartása. Az MDF-nél elnökválasztás közeleg, az elnök asszonynak volt (van?) is kihívója. Megy a pozícióharc, áll a bál rendesen... A Fidesznél és a KDNP-nél egyelőre csend van, de tudjuk, egy előrehozott választásnál ott is beindulhat az adok-kapok egy jó kis pozícióért. És ha már itt tartunk: vajon a koalíciós partnerként szerzett - jó pénzzel és kevés munkával járó - különböző felügyelőbizottsági tagságaikat visszaadták már a szadeszos delegáltak, vagy ezzel megvárják a szakértői kormány felállítását, hogy ismét minden maradjon a régiben?