Pozsgay és a Jobbik

Olyan, a nemzeti radikálisokra jellemző érveléssel állunk szemben, amely a politikai rációval nehezen összeegyeztethető.

A szegedi Jobbik június 9-én - honlapunkon is közölt - sajtóközleményben beigazoltnak látta aggodalmait a Fidesszel kapcsolatban, minthogy Fodor Gábor új pártelnököt „máris megkeresné az egykori (jelenlegi) testvérpárt vezetése az előrehozott választások érdekében". Orbán Viktor kezdeményezését a szervezet „beteges hatalomszerzésként tudja csak értékelni"! Mivel Fodor a Fidesz alapítója volt, feltételezik, hogy „az SZDSZ jobboldali szárnyát képviselve alkut fog kötni Orbán Viktorral és a Fidesz vezetésével". „Az MSZP-vel való szakítás és az év végi költségvetés SZDSZ-es el nem fogadása végleg bizonyítani fogja az SZDSZ-Fidesz konszolidációt."

Nem tisztem megvédeni sem a Fideszt, sem Orbán Viktort, de szerintem olyan, a nemzeti radikálisokra jellemző érveléssel állunk szemben, amely a politikai rációval nehezen összeegyeztethető.

A „beteges hatalomszerzést" illetően nem világos számomra, hogy önmagában az előrehozott választások igenlését tekintik természetellenes törekvésnek, vagy azt, hogy ennek érdekében - a Jobbik szemszögéből nézve - magával az ördöggel is összefogna a Fidesz. Mivel nem hiszem, hogy a Jobbik is amellett volna, hogy Gyurcsány Ferenc és/vagy az MSZP 2010-ig kormányozzon, valószínű, hogy ők is hatalomváltást akarnak. Ha ez így van, akkor valószínű, hogy a Fidesz „hatalomszerzésre" (kormányváltásra) törekvése sem politikai perverzió. Ha másért nem, hát a kisebbik rossz elve alapján: a Jobbik ugyan nem ért egyet sok mindenben a Fidesszel, de a hatalomra reálisan eséllyel pályázók köréből a Fidesz kormányzását még úgy-ahogy elfogadnák: inkább a Fidesz-KDNP, semmint az MDF, az SZDSZ és az MSZP.

Ha nem nagyot tévedek, akkor ezért az alapkérdés a Jobbik számára is a hogyan: hogyan érjük el Gyurcsányék távozását? Nos, erre két alapválasz adódik: parlamentáris vagy nem parlamentáris úton. A parlamenten kívüli változatról bebizonyosodott, hogy nem járható út, és a társadalmi támogatást illetően ráadásul kontraproduktív is, de ha valaki mégis az ellenkezőjét gondolja, akkor azt világosan ki kell fejteni. A parlamentáris megoldással meg az a baj, hogy az Országgyűlés feloszlatásához vagy a kormány megbuktatásához parlamenti többség kell. Ha nagyot nem tévedek, akkor Orbán Viktor ehhez próbál megragadni egy szalmaszálat. Nyomást gyakorol az előrehozott választásokkal kacérkodó SZDSZ-re, amiben persze benne van az is, ami a Jobbiktól sem lehet idegen: ha az SZDSZ inkább mégis az MSZP mellé zárkózik fel, akkor 2010-re fixre vehetjük az SZDSZ kiesését a parlamentből...

Nem gondolom, hogy érvelésem hibátlan, de kétlem, hogy az Orbán-levélből az a messzemenő következtetés vonható le, hogy „az év végi költségvetés SZDSZ-es el nem fogadása", ami óriási sansz lenne a kormánybuktatáshoz, „végleg bizonyítani fogja az SZDSZ-Fidesz konszolidációt".

Vajon miért?

Hadd legyek én is szkeptikus: el tudom képzelni, hogy Fodorék csak azért nem szavazzák meg a költségvetést, hogy Gyurcsányt buktassák meg, aztán rögtön után kiegyeznének egy tetszésük szerint átrendeződött MSZP-vel... Másrészt a Fidesz és az SZDSZ egymástól függtelenül is nemmel szavazhat, anélkül hogy közösen konszolidálnának, és ha még ide vesszük az MDF-et is...

No de mi is lenne az a bizonyos „konszolidáció"? Csak tippelni tudok: Orbán Viktor közös Fidesz-SZDSZ kormánykoalíciót akar. Ha erről van szó, erről kell beszélni, de még ebben az esetben is adódik a kérdés: Fidesz-SZDSZ kormánykoalíció 2010-ig vagy Gyurcsány-kormány?

Végül az 1988-re visszamutogatást ezernyi okból nem értem, de különösen azért, mert a Jobbik 2006-ban választási szövetséget kötött azzal a Csurka Istvánnal, aki az ex-MSZMP-s Bíró Zoltánnal meg másokkal politikai szövetségese volt 1988-ban az MSZMP-s Pozsgay Imrének...