Somogyi-könyvtár: Ahol a könyveket kötik és az ősnyomtatványokat őrzik + FOTÓK

Nem mindennapi, mégis a mindennapok működéséhez elengedhetetlen részlegeken járhattak azok a szerencsések, akik vállalkoztak az ötemeletes Dóm téri "üvegpalota" túrájára. A kalandorokat a pincétől a padlásig Dobosné Brezovszky Anikó vezette körbe.

Olvasóként nem találkozhatunk a Somogyi-könyvtár "háttérmunkásaival", vagyis azokkal a szakemberekkel, akik az épület fűtéséért, a könyvek állapotáért és a kölcsönzés lebonyolításáért felelnek. Szombaton, a kulturális örökség napja programjaként egy órára mi is bepillanthattunk a színfalak mögé. Láttuk hol kötik a könyveket, hol járnak be a könyvtár dolgozói, hol folynak a reggeli tárgyalások és még azt a helységet is, ahol az 1400-as években készült első nyomtatott könyvek pihennek.

Dobosné Brezovszky Anikó

, a könyvtár munkatársa a földszinten várta a közel 20 fős csoportot, hogy az 1883-ban nyitott enciklopédikus bibliotéka rövid történetét ismertesse. Kiderült, az üvegpalota 1984 óta ad helyet

Somogyi Károly

hagyatékának, a több tízezer darabos gyűjteménynek és lát el megyei funkciót. Korábban kis üzletekkel tarkított polgári házak sorakoztak a helyén: villanyszerelő mester és kelmefestő műhelyei álltak egymás mellett. A sors fintora, hogy az 1900-as évek elején még egy nyomda is állt e területen. A könyvtár jelenlegi épületét egy budapesti cég tervezte, több mint 20 projekt közül esett a választás éppen erre - ezeket egy kiadványban mi is átlapozhattuk. Az alagsorba érve bekukkantottunk a műszaki helységekbe, így az új, geotermikus energiával korszerűsített hőközpontba és a nagyobbik kötészetbe. Utóbbiban a napilapok éves kötészetét végzik, de itt rázzák gatyába és a rozoga kiadványokat is. A könyvtár munkatársától megtudtuk, a restaurálási munkák során igyekeznek a dokumentumok eredeti kinézetét megtartani.

A második emeletre felérve megtudtuk milyen adatokat rejt a fekete címtár, a negyedikre felérve pedig a kölcsönzői kérések szobájába léptünk. Dobosné Brezovszky Anikó elárulta, az olvasói kikérések egy kérelmi lap alapján érkeznek fel a harmadik emeletről, majd a könyvtárosok egy kisebb raktárhoz hasonló helyen az azonosító számok alapján megkeresik a köteteket, amelyek végül egy lifttel utaznak vissza a könyvek szerelmeseinek kezébe. Itt tartják az 1400-as évektől, vagyis a nyomtatás elő éveiben kiadott köteteket, és az 1500-1600-as évek között nyomtatott régi magyar kiadványokat. Utóbbiból közel 300, ősnyomtatványból 36-ot őrzi a Somogyi-könyvtár. Túránk végén a harmadik emeleti raktárat is körbejártuk, ez a bibliotéka egyik legizgalmasabb helye. A 110 kilogrammot is elbíró polcokon az alapítás évétől egészen 1956-ig sorakoznak az irományok a porosz típusú raktározási módszer szerint. Ennek lényege, hogy témakörökre osztja a műveket, például az A-betű a vallásos irodalmat, a G a történelmet, a H a magyar kiadványokat takarja. Ha a könyvtár munkatársai egy költőt keresnek a magyar irodalomból, akkor a H-e jelzést keresik a polcok oldalán. Az olvasóterekben ennél egyszerűbb rendszert alkalmaznak, mégpedig az ETO szakrendet és a szépirodalmi szakrendet.