A megsebzett Szent-Györgyi-szobor + HANG

Egy emelkedett egyetemi eseményen a szabadság és a humánum értékeit hangoztatva hallhatunk a polgármestertől kifejezetten agresszív beszédet...

„A C-vitamin szülővárosa, Szeged Szent-Györgyi Albert egész alakos köztéri szobrának ünnepélyes felavatásával tisztelgett a Nobel-díjas tudós emléke előtt” –

kezdődik a tudósításunk

a közgyűlésen is nagy egyetértésben elfogadott műemlékállítás tervének beteljesülésekor. A „tisztelgés” és az „emlék” kifejezések tükrében azonban most nem mehetünk el szó nélkül azon a repedésen, amit Szeged polgármestere, Botka László beszéde karcolt Szent-Györgyi portréjára. Beszédes volt, hogy a rektor – ahogy az egy egyetemvezető professzortól illik – intelligens módon az universitas és a város jövőjének kapcsán vont párhuzamot a Nobel-díjasunk tudományos teljesítménye és a szegedi paprika világhírneve közé mint a tudományos elismerés egyfajta gazdasági kamata Szeged számára. Majd innen evezett át a jelenbe, és tett hangsúlyt az egyetem és Szeged összefogásának gyümölcsöző lehetőségei közé. A másik szónok, Szeged vezetője ezzel szemben szinte kizárólag a politika vizén maradt, és vert motoros jachtjával nagy hullámokat, hadd riadozzanak a Dugonics téri szóáradatban „lubickolók” (azt azért megjegyezhetjük még, hogy a közélet iránt érdeklődők és a protokollvendégek mellett a Dugonics téren megjelent közönség 80 százalékát a polgármesteri kabinet által jól bejáratott információs csatornák segítségével kirendelt törzsszavazói gárda tette ki). Pedig épp az összefogás szükségességét hirdető polgármesternek kellett volna hasonló vizeken maradnia, mint a rektornak, és beszélnie a Szent-Györgyi-örökségről mint egy alapról, melyre a város és az egyetem közösen építhet, és ennek egy mérföldköve lehet nemsokára az ELI, vagy említhette volna a város életét tovább színesítő sok külföldi diákot, akik hírnevét viszik Szegednek, és milyen büszke lenne ma erre a C-vitamin feltalálója stb. Szóval lehetett volna számtalan előremutató, Szent-Györgyi munkásságát, személyét, életfelfogását tisztelő, becsülő módon az ünnephez méltó emlékbeszédet tartani, de Botka László nem ezt az utat választotta. Nemcsak a megjelent szegedi értelmiség arcára ült ki döbbenet a beszéd végén, hanem sok, pártosságtól mentes átlagpolgáréra is. Az MSZP országos választmányi elnöke ugyanis kőkemény kampánybeszédre használt fel egy emelkedett egyetemi eseményt; vészjósló, hogy már a négy évvel ezelőtt is szélsőségekkel riogató MSZP-retorika köszönt vissza ismét. Épp az ilyen jelenségek miatt lett csömörük sokaknak a politikától, épp erre nem kíváncsiak azok, akik ünnepelni szeretnének egy szoborátadót. Március 15-én, október 23-án az ember még elnézi a politikai fröcsögéseket balról, jobbról, de amikor az egyetem és a város Szeged Nobel-díjasának állít emléket és ünnepelne együtt, akkor bizony nem. „Az ember egyedül nem láthat messzire, szüksége van rá, hogy óriások vállára álljon” – hallható a beszéd első szakaszában, majd már a kezdeti sorok után jön egy mondat – mint egy szappanoperában –, melyből sejthető lesz, hová szeretné kifuttatni Botka és (szövegírói) stábja a beszédet. Csakhogy ezúttal sok volt a láng, nagyon feltekerték a torony alatt a gázrezsót, és a tejnek induló folyam habosan túlcsordult a fazék szélén, és odaégett a tűzhelyre. A mondat pedig: „Abban a korban az egyre inkább náci befolyás alá került országban Szeged egy csepp szabad és liberális, angolszász szellemű szigetté vált” – és már csak idő, na meg metafora kérdése a szélsőségek burjánzásának, a zsarnoki uralomnak a víziója. A szabadság és a humánum értékeit hangoztatva hallhatunk a polgármestertől kifejezetten agresszív beszédet ilyen mondatokkal, hogy „minden felülről vezényelt kizárólagosnak kikiáltott ideológia megöli az ember legszebb tulajdonságát, a gondolkodás, az önálló ítéletalkotás képességét”, majd úgy folytatódik: „1944. március 19-ének kellett bekövetkeznie, a náci megszállásnak és a gyűlölet sávos zászlói alatt masírozó hungarista csatlósai csattogó bakancsai alatt érkező embertelenségnek, hogy elhagyja kedves városát, egyetemét, hogy elhiggye, az ő humanizmusa itt már tehetetlen.” Itt némi történelmi ugrás érezhető, mert a nagy csalódást, a vörös diktatúra megjelenését név, definíció nélkül említette meg: „a demokrácia szeretett hazájában még szárba sem szökkenhetett, már ki is múlt.” Szent-Györgyit a szabadság és humánum megtestesítőjeként nevezi a Botka-beszéd óriásnak „Szegednek ezért megadatott és élt a lehetőséggel, hogy egy óriás vállára álljon, ezért nem szabad ma sem másként tennünk. Ezért nem szabad, hogy hallgassunk, mikor a hatalomtól elvakított, sötét lelkű ostobák 'imrekertészezik” az egyetlen Nobel-díjas magyar írót (…), ezért nem maradhatunk némák, amikor a magyar fővárosban önálló színházat kap a kirekesztés és a gyűlölet, amikor magyarokra és magyarabbakra osztják a kultúrát és a művészetet, amikor egyeniskolákba kényszerítik a gyermekeinket, egyenigazságokat tanítanak nekik.” A szónoklat végén pedig konklúzióként következik a csattanó, egyértelmű utalás, párhuzam a professzor korának önkényuralma és a mai magyar politikai hatalomgyakorlás között. Botka azt mondta, hogy ki kell állnunk Szent-Györgyi hite és meggyőződése mellett, akkor lesz sikeres Magyarország, ha ember és ember között nem a származás, nem a világnézet, nem a vallás, nem a pártállás, hanem a tudás, tehetség, a munka tehet csak különbséget. Végül kiemeli, hogy Szegednek, ennek az egyetemnek, Szent-Györgyi Albertnek tartozunk azzal, hogy kövessük tanításait, még akkor is, „ha mint most, időnként szembe fúj a szél”. Hölgyeim és uraim, íme a humánum és a szabadság szolgálatában az a retorika, amely önmagával vonz több kérdést is. Egyrészről, hogy egyáltalán hol a határ az ünnep szellemisége és egy kampánybeszéd között. A humánum nevében lehet-e ilyen agresszív, „mi jók, ők rosszak” állásfoglalást tenni Szent-Györgyi neve mellett? És nem hiteltelen-e mindez Botka László szájából, akinek párt-, illetve városvezetési stílusa épp a tekintélyelvűségre alapul. Nekem inkább az önkény sugárzik gyakrabban róla, mintsem a megalkuvó, párbeszédre törekvő, kiegyező vezető. A városházi folyosón frakciótársai gyakran megigazítják egy-egy elejtett szóval Botka hátán a tekintélyelvűség köntösét. De amit itt a beszéd és annak előadója közt feszülő hiteltelenség és mindennek a méltatlan megjelenése mellett meg kell említeni, hogy az általa vázolt kép egyszerűen nem igaz. Nem véletlen, hogy a jelenlévők is értetlenül nézték a szónokot. Szeged a 90-es évek szerb tobzódása után a béke szigete. Az oly sokat emlegetett sokszínűség a napvény városában egyre csillogóbb, és éppen az egyetem miatt (ezért arcpirító egy egyetemi óriás ünneplése körül szítani a feszültséget). A sávos zászlók és a bakancsok a radikális párt néhány koszorúzásától eltekintve a mindennapokban egyáltalán nem érhetők tetten. Itt a bőrszín, vallási hovatartozás miatt az idejét sem tudjuk már, mikor ért komoly atrocitás bárkit is. Egyre több keleti (iraki, iráni, indiai, török, arab) diák él közöttünk, ahogy számos afrikai fiatalt is felfedezhetünk a szorgalmi időszakban. Szegeden 25 éve rendezik meg a biblikus konferenciát, ahol a keresztény, muszlim, zsidó vallások párbeszédre törekvése példás iránymutatás az értelmiség számára is. Az idei évben a szegedi főrabbi, Markovics Zsolt

a SZEGEDma.hu-nak nyilatkozva

kiemelte, hogy itt egyáltalán nem volt és most sem jellemző a szélsőségek megjelenése! De akkor mégis miről és kinek beszélt Botka László itt Szegeden? Nem a szegedieknek, az biztos. A médiának, a biztos szavazóknak, az MSZP-Együtt összefogásnak. Botka Szent-Györgyivel kampányolt. De még politikailag sem érte el a célját a szónok. Ez a retorikai aránytévesztés ugyanis a visszájára fordult a szoboravatón, hiszen egy politikától magát tisztességes távolságban tartó vagy éppen pártsemleges embernek egyáltalán nem szimpatikus a humánum álcája mögé bújt támadó, indulatos beszéd. Épp az ilyen jelenségek miatt van elegük sokaknak a politikától. Ezért ha öngólnak talán nem is nevezhetnénk, mindenesetre bődületes felső lécet rúgott Botka László saját kapujára ezzel a beszéddel, miközben a kabinetes hálóőr a rossz passz után magasra vetődve nyújtózkodott a labda felé...

Hallgassa meg Botka László aktuálpolitikai színezetű beszédrészletét