A makacs tények
A tényeket vegyük elő, és ismertessük ezeket, mert ennek tükrében tudnak valóban tájékozódni az emberek!
Ejnye, hol is kezdjem a tényekkel kapcsolatlatos zsurnalisztikai ténykedésem? Mert nem mindegy: a tényekkel - mint holmi hímes tojásokkal - tényleg körültekintően kell bánni. "Vegyük elő a tényeket!" - javasolta a minap a ("Napkeltét" váltó) "Jó reggelt"-ben Tarlós István, a maga etikett-tanári stílusában. "Nem az a fontos, hogy mit mond a Fidesz frakcióvezetője, vagy mit gondol az MSZP-frakcióvezető erről vagy arról, hanem, hogy mik a tények." A tényeket vegyük elő, és ismertessük ezeket, mert ennek tükrében tudnak valóban tájékozódni az emberek - javasolta a főpolgármester-jelölt, a véleményére kíváncsi újságírók kérdéseinek kereszttüzében (akik ki akartak vele mondatni valamit, amit ő maga nem akart, mert tudta, ha megteszi nekik e szívességet, akkor megint csak mellébeszéléssel lesz teli a sajtó, azzal, hogy mit is mondott a reggeli műsorban, és hogy erre mit mondtak ellenlábasai, nem pedig az általa közölni szándékozott tényekkel). Ne is mondjam, mire kérdezői kegyeskedtek megengedni neki, hogy rátérjen a tények ismertetésére, elfogyott az erre szánt idő... "Majd legközelebb!" -ígérték neki. (Majd jött a közszolgálati reklámblokk.) A Fidesz nyilván ezt a kommunikációs helyzetet megunva - meg mert ezzel jelzésértékűen elkezdte a kampányát - a héten kijött az
zsebfüzetével, amellyel a kormányzati visszaélésekről és megszorításokról kívánja tájékoztatni az embereket. Ez a tényekkel előrukkolás a tények összevetésén alapszik, sajnos
néhol szándékoltan elnagyoltan és pontatlanul
... Így ütősebb lesz, gondolhatták az oldalpárokba szedett állításokkal operáló szerkesztők (tényföltárók, írtam volna majdnem) csakhogy, mint tudjuk, a tények makacs dolgok, így fölösleges ellentámadási (ellenkampány-) lehetőséget hagytak a szocialista propagandagépezet irányítóinak. Pontatlan idézni számokat (kerekítgetni) semmiképp sem tényszerű. Ez (ahogy Tarlós mondaná) nem vezet sehova! De (a valós) tények ismertetésén túl van még itt bőven tennivaló: például a látványosan titkolt tények megismerésének kikényszerítése! "Tehát, nem sopánkodásra van szükségünk, hanem meggyőző érvekre, érveket pedig eddig egyetlen egyet sem hallottunk" - csengenek ide egy, az egész egészségügy-felügyeleti rendszerrel joggal hadakozó orvos szavai, aki azt nehezményezi, hogy a vírus elleni védőoltás beadásának (kártérítési) felelőssége őt terheli, míg a kormányzat nem rukkol elő - az orvostársadalom és a lakosság 70 százalékának megnyugtatására - a vakcina mibenlétét firtató kérdésekre a dokumentált válaszokkal. Hogy mire a titkolózás? Érthetetlen! (Éppen csak nem titkosítják mondjuk 70 évre az oltóanyag összetételét!) Egyébként is "az önkéntes védőoltást - szerintem - nem végrehajtani kell. Az az ÍTÉLET, kedves Mihály" -
Keszthelyi Gyula háziorvos a fogalomzavaros, MSZP-szakpolitikus volt egészségügyi minisztert! A most regnáló egészségügyi miniszter közben feljelentget, fenyegetőzik, azaz mindent megtesz, csak ne kelljen a tényekkel előrukkolnia, pedig egy így hiteltelené tett vakcináért - ha a fene fenét eszik is - nem fog sorban állni a fél ország, mert ez bizony a bőrünkre megy. Elő hát a tényekkel, mert a járvány már a szomszédunkban tombol... Aztán van a tényeknek egy olyan válfaja, mely - mivel csak kevesen tudnak róla - olybá vehető, mintha nem is létezne. S ha szóba is hozza ezt valaki, valahogy mégsem lesz abból ügy, ahogy abból sem, hogy Baja Ferenc már nem a zsurki vodkagyári szeszbizniszben utazik, hanem ügyfélkapuban, kormányzati portálban és digitális közműben meg gerinchálózatban, és közben hazudik. És persze
, mert az említett projektekre elköltött
neki feltehetőleg valamilyen haszna származik, de legalább is felelőssége. Az meg senkit ne zavarjon, hogy ez az egyik legnagyobb disznóság, amely a kormányoldalon az elmúlt időben történt, mert az e célra leszámlázott pénz bizony tényleg nagyon hiányzik valahonnan (mégsem keresi senki). De ennél sokkal fontosabb, "mindennapi kérdések" foglalkoztatják az emberek egy nem elhanyagolható részét! A könyvtári hírlapolvasóban - ahol e sorokat írom - a velem szemben ülő öregúr távoztában az asztalon hagyta a keze ügyébe került fideszes kiadványt. A gyurcsányos-bajnais címlapra ezt firkantotta oda cirkalmas nagybetűkkel: "MIT VISZ EL MAJD ORBÁN? EZ ITT A NAGY KÉRDÉS!" Tényleg, ennek fényében: lehet, hogy Fletó vele szándékozik elvitetni a balhét? Valakit egyáltalán érdekelnek még a tények ebben az országban? Vagy már csupán arra vagyunk fogékonyak, amit hinni, hallani és látni szeretnénk? Megjegyzem, a tények attól még tények maradnak...
