A szegedi underground gőzerővel

2008. augusztus 23., szombat • Cikk nyomtatása • Küldés e-mailben

A szegedi Rock Klub atyja őrizte az ifjúsági napok lángját

Fotók: Gémes Sándor

A Gőzerő zenekar vezetője Szurdi Zsolt, aki a Rock Klub megálmodója és megteremtője is egyben. Játszik táncegyüttesben, fellép testvérével s két fiával is, ilyenkor tiszta nemzeti folklórt adnak elő. A rendszerváltás után sokáig ő és csapata rendezte a Szegedi Ifjúsági Napokat (SZIN). Tanít a József Attila Szakiskolában és a HAMIDO művészeti iskolában. A SZEGEDma.hu a zenei életről faggatta a népszerű muzsikus-rockzenészt.


- Ha jól tudom, a zene mellett a foci is komoly szerepet töltött be az életében. Sőt, egy idő után választani kellett: sport vagy hangjegyek.

- A Szent György téren születtem, és az ottani grundéletet igazi fociláz tartotta forrásban. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején járunk, amikor még nagyon komoly volt e sportág kultusza. Benét, Farkast, Albertet és az 1964-ben olimpiát nyert csapatot az egész ország szerette és ismerte. Egy szóval abban az időben mindenki focizott; én is futballista akartam lenni. Másrészről a környéken híres zenész cigánycsaládok is laktak, anyukám pedig énektanárnő volt, úgyhogy a zeneiség is igen közel került hozzám. A Szeolban játszottam, tizennégy éves korom körül kellett döntenem, hogy melyiket veszem komolyan, a próbákat vagy az edzéseket. A zene mellett döntöttem.

- Ekkor már komolyan tanult zenélni?

- Persze, először zongorázni tanultam, tizennyolc éves korom után pedig a népi hangszerek fertőztek meg. Először a citera. Sándorfalvára jártam. Aztán a Szeged táncegyütteshez kerültem, és elkezdtem hegedülni, brácsázni, tekerőlantozni, dudálni. A szegedi konzervatóriumba ütős szakra jelentkeztem, majd a zeneművészeti főiskolára jártam.

- Hány hangszeren játszik, gyakorol ma?

- Minden nap öt-hat hangszert veszek kézbe. Az ütős hangszereken és az előbb említetteken kívül fúvósokkal is foglalkozom, töröksípon, furulyán, dudán és körtemuzsikán is játszom.

Elektromos gitár, polebeat és citera

- A rockzenéből lett népzene, majd a folk-rock. Mesélne erről az időszakról?

- Először a rockzene fogott meg, hiszen a hetvenes években – hasonlóan a fent említett focilázhoz – a fiatalok zenei életét a beat tüzelte magas hőfokon. A hetvenes évek elején a Ciklon együttesben kezdtem gitározni. Ekkor még nem foglalkoztam népzenével. Amint már említettem, a folklór tizennyolc éves koromban ragadott meg. Ebben nagy szerepe volt az úgynevezett polbeat korszaknak is. Ez azt jelentette, hogy egy szál gitárkísérettel adtunk elő költői műveket. Sebő Ferenc az egyik fellépésünket látva azt mondta, hogy ez mind nagyon szép, de innen csak egy lépés a népzene, mert amit csináltok, az máris egyfajta városi népzene, hiszen akkoriban ez az egy lehetőség volt kimondani bizonyos dolgokat, a nép szabad nyelvén. Ez a mondat vasárnap hagyta el Sebő száját, s én hétfőn megvettem az első citerámat. 1973-tól vagyok a Szeged táncegyüttesnél, és 1978 körül kezdett el minket feszíteni az a gondolat, hogy ezt a népzenét másként is meg lehetne szólaltatni. Nekem már ekkor is voltak rockzenész kapcsolataim. Elkezdtünk a Huzavona nevű zenekarral népzenei feldolgozásokat hangszerelni gitárra, dobra, fuvolára, hegedűre, tekerőre, dudára. Ez volt a mi folk-rockunknak a kezdete, ma úgy hívnák, hogy világzene. Ez a zenekar öt évig élt, ugyanis ekkoriban ez a stílus még nem volt annyira közismert, hogy fenn tudjunk maradni. A Gőzerővel később már végleg beírtuk magunkat a magyar könnyűzene történelemkönyvébe.

Rock Klub és a bezárt művelődési házak

- Nevéhez kötődik a szegedi Rock Klub is, ahol számtalan fiatal zenekarnak indult el a pályája.

- 1980-ban alakult meg a Rock Klub. Az Arany János utcában, a hétemeletes mellett. Ott most egy fitneszterem üzemel, ha jól tudom. Egészen 1988-ig ez volt a székhelyünk, de a rendszerváltáskor a tulajdonos, a kisiparosok szakszervezete eladta a klubot. Juhászné Julcsika, a Juhász Gyula Művelődési Ház akkori igazgatója elhívott minket az épület pincéjébe, mert nem volt hol játszanunk. Éppen Gőzerő-koncert volt, és nagyon tetszett neki, hogy ilyen sok fiatalt megmozgatunk, és felajánlotta a pincét állandó helyszínnek. 1988. április 1-én átpakoltunk, és egészen 2006-ig maradtunk.

- Azután egy időre bezárt a klub, s ha jól tudom, még most sem tudnak kinyitni.

- Mikor átadták a művelődési házat a fellebbviteli ügyészségnek, hosszas tárgyalások után megkaptuk a Bartók Béla Művelődési Ház épületének pincéjét, ami a Környezetgazdálkodási Kht. alatt fut, és valamikor a kaszinóhoz tartozott.

Most várjuk egy újabb bejárat kialakítást, mert a Bartók eladása miatt a mostani, Deák Ferenc utca felőlit elveszítjük. A Stefániáról lesz az új lejárat majd, az első fodrászüzletnél. Ha minden jól alakul, december végére kész lesz. Most már lassan három éve be vagyunk zárva. Nehezen vészeltük át ezt az időszakot, de szerencsére vannak olyan helyek, mint a Fészek vagy a Garaboncziás, ahol rendszeresen tudtak próbálni és fellépni is a helyi együttesek.

Világzene és a “prostituált” zenészek

- A fiatal zenekarok befutási lehetőségei és a lemezkiadás drasztikusan megváltoztak a nyolcvanas évekhez képest.

- A hatvanas évek elején csak beatvonalon mozogtak a zenekarok, ezután kezdett rétegződni a könnyűzene, és ma már számtalan stílusjegyet mutat föl. Szegeden eleinte csak a külföldi együttesek számait játszották, ilyen jellegű műsorral nem lehettet lemezszerződéshez jutni. Később is szinte csak fővárosi bandák adtak ki lemezt, szóval vidéken nem volt könnyű.

A hetvenes évek elején elindult egy folklórhullám Magyarországon, ami államilag dotált, jól eladható műfaj volt. Ezen a vonalon több lehetőség adódott a vidékiek számára is. Meg lehet nézni a Muzsikás példáját, akik mára a világ egyik legjobb zenekara a worldmusic kategóriában. Ők már 1973-ban játszottak, a Sebő együttes mellett nőttek ki.

Ma aki sztár akar lenni, rengeteg úton elindulhat, de épp ezért nagyon sok az egynyári, kölcsönénekhangos zenekar, akik diszkóról diszkóra járnak, playback-előadásokat tartanak – én ezt nem sokra becsülöm. A zenészek közt is sok “prostituált” van; sokszor a nevesebb zenészek is inkább a pénzre hajtanak, mintsem az önmegvalósítás felé. Én mindig másként gondolkodtam, a klub is ebből nőtt ki. Amikor elkezdtük a Rock Klubot, kéthetenként volt koncert. Aztán a kilencvenes évek elején már annyi együttes járt hozzánk, hogy heti kettőt kellett tartanunk. Ez a fajta mozgalom egy kicsit leült, de most úgy néz ki, hogy ismét egyre gyakrabban nyúlnak hangszerhez a fiatalok. Sok a jó zenekar a városban!

Az ifjúsági napok negyven éve

- Idén tartják a 40. Szegedi Ifjúsági Napokat. Ön már az elsőn is ott volt, sőt egy időben a Rock Klub vette át a szervezést is.

- 1968-ban volt az első SZIN. Másként gondolkodó fiatalok és a rockzenét kedvelők egy helyszínre jöttek. A Tisza-parton, a Móra-parkban, az újszegedi színpadon és a Dugonics téren voltak a koncertek. A politikusok nem nagyon szerették, de akkor ez a KISZ által kialkudott rendezvény volt, ami ebben a formában megtűrt maradt.

A rendszerváltás után a Rock Klub csinálta tizenhárom évig, majd átadtuk a városnak, hogy még nagyobb volumenű fesztivál kerekedhessék belőle, és így is lett. Erre nagyon büszkék vagyunk.

- Kis Szigetként is emlegetik már a szegedi rendezvényt.

- Szerintem a Partfürdő sokkal jobb helyszín, mint a Sziget. Nagy, de nem olyan grandiózus, mit a hajógyári terület. Élhetőbb, emberléptékű, jobb a fürdési lehetőség és a szállás is. A zenei paletta és a programok évről évre egyre színvonalasabbak. Ráadásul sok szegedi bandának is komoly fellépési lehetőséget jelent a rendezvény, amit nagyon jónak tartok.

Ugrás az oldal tetejére

Hozzászólások

Eddig egy hozzászólás érkezett.

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

A SZEGEDma.hu tekintettel van a személyiségi jogokra, elutasítja a gyűlöletkeltést és az uszítást. Kérjük, tegyen így Ön is, hiszen a hozzászólást saját felelősségére írja!
Ön a(z) 54.162.255.186 IP címről szól hozzá.

  • 1. Szegedii hozzászólt ekkor: 2010. április 18., vasárnap, 21:47
    Válaszolok

    Tanbáááá :D :D

Ugrás az oldal tetejére