Írjon nekünk

Vélemény

Sírni csak a győztesnek…

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szma/stab/pintermlajos.jpg

Megjelent:

Egy dolgot semmiképp sem szabad elfelejteni idehaza, miközben Európa a német-olasz fináléra hangol. Óriási teher nehezedik majd a következő években ezeknek a fiúknak a vállára, de még nagyobb a magyar labdarúgás vezetőinek, a menedzsereknek és az edzőknek a felelőssége, hiszen bár végre látszik a fény az alagút végén, a tehetségek elherdálásában az utóbbi időkben sajnos maradandót alkottunk.

E sorok szerzőjével együtt minden bizonnyal rengetegen álltak fel úgy a televízió elől szerda este fél nyolc tájban, hogy ilyen jól, szépen és lelkesen játszó magyar labdarúgó-válogatottat hosszú évek óta nem láttak. U-19-eseink nem csupán egyenrangú ellenfelei voltak az Eb-elődöntőben a nagynevű olaszoknak, hanem a meccs egyes szakaszaiban egész egyszerűen lejátszották a pályáról a kékeket. Ezúttal tényleg csupán a szerencse döntött, nem véletlenül emelte kalapját a győztes szövetségi kapitánya. S bár fiainkat láthatóan nagyon megtörte az 1-0-s vereség, az elkeseredettségre semmi okuk, okunk nem lehet.

Németh Krisztiánék bronzéremmel térhetnek haza a kontinensviadalról, sőt: ott lehetnek a jövő évi egyiptomi U-20-as világbajnokságon.

Egy dolgot semmiképp sem szabad elfelejteni idehaza, miközben Európa a német-olasz fináléra hangol. Óriási teher nehezedik majd a következő években ezeknek a fiúknak a vállára, de még nagyobb a magyar labdarúgás vezetőinek, a menedzsereknek és az edzőknek a felelőssége, hiszen bár végre látszik a fény az alagút végén, a tehetségek elherdálásában az utóbbi időkben sajnos maradandót alkottunk. Utoljára 1997-ben, Malajziában szerepelt magyar csapat U-20-as vb-n, de hová tűntek az akkori nagy ígéretek, Kabát, Szili, Csordás? Csöppet más utat jártak be, mint az akkori aranyérmes, Cambiasso, Samuel, Riquelme, Aimar nevével fémjelezhető argentin generáció tagjai… Felnőttszinten gyakorlatilag semmit sem profitált a magyar válogatott az akkori fiatalok sikereiből.

Miért lehet tanulságos a mostani U-19 szárnyalása idelent Szögedében, a „kézzel űzött csapatsportok” fellegvárában? Nem csupán azért, mert a bővebb keretnek tagja volt egy Szegeden nevelkedett kiválóság, Búrány Zoltán, akinek példája ékes bizonyítéka arra, hogyan rabolta le arcátlanul az elmúlt egy esztendőben egy szegedi cég segítségével a szegedi labdarúgás utánpótlását a diósgyőri klub.

Már az Eb kezdetétől, de különösen az első győzelmet követően a gárda mellé állt a fél ország. Tegnap is ezrek buzdították a helyszínen a magyar srácokat, a sportnapilap minden számában oldalakon át foglalkozott a csapattal.

Magyarországon szeretik a futballt. Igen, inkább százas, mintsem ezres nagyságrendben mérhető az első osztályú találkozók látogatottsága, de elég egy pöcc, elég egy kis siker, s mindenki a labdarúgókról beszél.

S igenis Szegeden is van igény a minőségi labdarúgásra! Bár az elmúlt időszakban dilettáns vagy rosszindulatú vezetők, állítólagos befektetők taccsra tették a helyi focit, simán csődbe juttatták vagy eleve tolvajlási szándékkal vették kezeikbe Szeged reprezentatív csapatait, nem szabad elfeledni, hogy pár éve 14 ezren szorongtak a lelátókon az NB I-es rajton, vagy hogy tavaly a Honvéd elleni kupameccs is ezreket csalt ki egy munkanap délutánján.

Egyet lehet hát érteni azzal a sportvezetővel, aki pár hónapja az ország legnagyobb példányszámú közéleti napilapjában úgy nyilatkozott: a szegedi fociban „folyamatosan pillanatemberek próbálták sütögetni a saját pecsenyéjüket”, ugyanakkor viszont nagyon súlyos tévedés azt feltételezni, hogy „a városban csak elenyésző szurkolói csoport érdeklődik a labdarúgás iránt”.

Nem kell olyan messzire menni: nem is oly rég még Kecskeméten is pár száz ember lézengett másodosztályú meccseken, csak a legkitartóbbak hittek az újra- és újraírt hároméves tervek sikerében. Most vajon lehet-e még jegyet kapni az NB I-es újonc hétfői, hazai debütálására?

A Népszabadság-cikk tavaly azt a végkövetkeztetést fogalmazta meg: amíg magyar futball nem létezik, a szegedi labdarúgásért sem érdemes könnyeket hullatni. Nos, bár a szegedi focisták előtt még legalább egy Alpe d’Huez magasodik, míg igazán komoly bajnokságban mérettethetik meg magukat, azért bízzunk benne, a helyi illetékesek nem kapcsolták ki tegnap este a televíziót a Tour de France hegyi befutója után…

Hirdetés

Kommentek

Vélemény

Alulmotivált milliomos balerináink égetik el Puskás örökségét

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szma/stab/pintermlajos.jpg

Megjelent:

A Luxemburgtól elszenvedett vereségben számomra nem csak az a fájó, hogy egy újabb fél amatőr csapat játszott cica egér harcot a “magyar álom” megtestesítőivel, hanem az, hogy a csapat gerinc és elképzelés nélkül alibizte le az egész mérkőzést.

Tovább olvasom

Vélemény

Sétáltunk a fények és a halál városában

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szma/stab/pintermlajos.jpg

Megjelent:

Szerző:

Az elit rejtett szórakozóhelyei, titkos fogadások, még titkosabb luxus bordélyházak, és ami mindezeket összeköti: egy halott lány. Ez nem napjaink New Yorkja, hanem 1936 Budapestje.

Tovább olvasom

Vélemény

Georges Leekens csak “ócska időhúzásra” jó?

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szma/stab/pintermlajos.jpg

Megjelent:

Szerző:

Csányiék idehoztak egy olyan szakembert, aki bár kétségtelenül hatalmas tapasztalattal rendelkezik, nem fogja lerakni a jövő magyar válogatottjának az alapjait.

Tovább olvasom

Aktuál